A római hullazsinat

Két jelenet egy világtörténelmi abszurd drámából


(A történészek által „római hullazsinat” néven emlegetett esemény, akármilyen hihetetlennek rémlik is elsőre, valóban bekövetkezett. Krisztus után 897-ben, amikor az európai civilizációt egyszerre fenyegették a vikingek, a szaracénok és a kalandozó magyarok, a gyanús körülmények közt elhunyt Formosus pápa holttestét utódja, a nem sokkal később börtönbe vetett és ott megfojtott VI. István kiásatta, koholt vádak alapján bíróság elé állíttatta, és halálra ítéltette. A félig már feloszlott hullát megcsonkították, lefejezték, majd a Tiberisbe hajították. Ezt az eseménysort dolgoztam fel szabadon, de a ránk maradt kútfőktől nem is olyan nagyon eltérve. A színmű a Bátor Csikó című drámakötetben jelenik meg jövő tavasszal, a Kalligram Kiadónál. – Márton László)



A kalandozó magyarok érkezése és Formosus egykori pápa holttestének elítéltetése

Theophilactus palotája. Női lakosztály.

THEODORA

Hol az aranypánt, rajta figura,

Amelyet kíván ez a homlok?

MAROZIA

Hol az a kilenc fibula,

Amelyek nélkül összeomlok?

SZOLGÁLÓ (jön)

Itt van a kezemben a kellék,

Ezüstfibula és aranyspagát.

Tapad hozzájuk sok szép emlék,

Amely a tűnt szépség nyomát

Most is létezőnek mutatja,

Mi több, a szépséget magát,

Mint a kopó a szarvast, felkutatja.

THEODORA

Csinosan fess ki! Nehogy elronts!

MAROZIA

A derekamra hol az abroncs?

Kicsit húzd meg! Nagyon szorít!

THEODORA

Az lesz a jó, ha elborít

A szamártejben párolt mandula.

Hónom alá levendula!

És hol a szemöldökcsipesz?

Vonzerőm egyik fontos titka,

Hogy szemöldököm mindig ritka.

A szemhéjam fekete lesz.

MAROZIA

Hol az a cifra és puha

Bíborvirágokkal kivarrt,

Aranyszállal átszőtt ruha,

Amely dicséri az ipart,

És kiemeli az ivart?

AJTÓNÁLLÓ (egy mondatra jön)

Küszöbön a császár, Adalbert!

(Jön Adalbert és négy magyar harcos.)

ADALBERT

És jönnek a sok had által vert,

Mégis vakmerő magyarok!

Az útjuk furcsán kanyarog:

Megszégyenítve Tháliát,

Aki ponyvás kordén barangol,

Nem egy szigeten ülnek, mint az angol,

Hanem végigjárják Itáliát!

TÖHÖTÖM

A pusztán poros volt a levegő,

És elfogyott a legelő.

Nem kell minket nagyon utálni,

Amiért külföldön kalandozunk.

Míg a Nyugattal randizunk,

Megtanítjuk – és végromlást hozunk –

Azt a Nyugatot kesztyűbe dudálni.

Tanulják meg – egye fene! –,

Mi a magyarok istene!

VÉRBULCSU

Feltúrtam minden szemeteskukát.

Van nálam elzászi dukát,

Bajor dénár, burgundi tallér.

Nyakamon salzburgi a gallér.

Vagyok merész, vagyok kitartó.

Jártam én templomban nem egyszer.

Van is nálam többféle kegyszer:

Oltárterítő, gyertyatartó,

Bársony, selyem, tafota, posztó.

Ki lesz ma a zsákmányelosztó?

LEHEL

Adtunk tockost, sallert, kokit.

Nyomtunk sok kislányba kukit.

Eregettünk hangos pukit.

Háborús dicsőségben fürdöm.

Oldalamon a harci kürtöm.

Azt is az egyik portyán nyertem.

Azzal több királyt fejbevertem.

Volt belőlük talán öt is.

Semmi kétséget nem hagyok: Amekkora bunkó vagyok,

Bunkónak használom a kürtöt is.

GYÁSZVITÉZ

Nekem nem írtak szerepet!

Nekem szenvedés minden akció!

Kitöri a fogamat a dió!

Nekem nem jutott szeretet!

Az orromat előbb-utóbb levágják!

De nézni szeretem, ha gyulladnak a máglyák!

Felperzseljük a terepet,

És csapódik a füst az égnek!

Szép városok szépen is égnek!

ADALBERT

Az ember eszköztára véges.

Késünkkel használat után

Nem jó vagdalkozni bután,

De használjuk, amíg szükséges.

Mindig kell egy-két szövetséges.

Idesüssetek, magyar cimborák!

Megáld benneteket a pápa,

Hogy ne portyázzatok hiába,

Míg fürtöt terem a borág.

(Jön Galerius.)

GALERIUS

Eltűnt a magyarfóbiám,

Mint a mesében Fábián!

Már szeretek minden magyart,

Még akkor is, ha pávián.

A magyar had Szicíliába tart?

Athénnak beletört a bicska,

Ha jól számolom, ezer éve,

De ti nem lesztek, ugye, csicska?

Nem ám ti lesztek tönkretéve,

Ti tesztek tönkre másokat.

Pusztítsatok, raboljatok sokat!

Ha mégis úgy esik, hogy „berek, illa”,

A déli tájon azt hiszik

Mind a nagyok, mind a picik:

A hunok jártak náluk és Atilla.

ADALBERT

A pápa megáldott benneteket!

GALERIUS

Magamra veszem bűneiteket.

A szívetekben munkáló gonoszság

Összegyűlik, és a szívembe most hág,

Mert a gonoszságot is átveszem.

Szívem szennyes, de tisztul az eszem.

Más szavakkal: meg vagytok áldva.

Indulhattok Szicíliába!

TÖHÖTÖM

Ott, ugyebár, szépek a lányok?

VÉRBULCSÚ

Ott, ugyebár, jó sok pénzt látok?

LEHEL

Ott, ugyebár, jó bor terem?

GYÁSZVITÉZ

Van ott kórház és kórterem?

(Magyar vitézek el. Töhötöm visszafordul.)

TÖHÖTÖM

Sokszor hallottam a kiáltást,

Amely az ég felé hatol:

„A magyarok nyilaitól

Minket az Atyaisten mentsen!”

Pedig nyilaink hoznak áldást,

Amelyet nem vehetsz meg semmi kincsen.

Hogy látsszon a jóindulat,

Adok neked íjat, nyilat.

(Átnyújtja ajándékát Adalbertnek, majd kimegy.)

GALERIUS

Meg tudjátok-e mondani nekem,

Hogy miért is volt ennyire rövid

Az előző pápák uralma?

THEODORA

Egyik elrontotta a gyomrát.

MAROZIA

A másik megfulladt, mert félrenyelt.

ADALBERT

A harmadikat meg – nohát, nahát,

Ki hinné? – elvitte az ördög.

GALERIUS

Nem kell ez a mellébeszélés!

Ők azért buktak meg olyan hamar,

Mert számot kellett volna vetniük

Elődeik súlyos bűneivel.

Ezt nem tették meg, így a vétkek,

Amelyek egybehalmozódtak,

Mindig a mindenkori pápa

Fejére hulltak, és gyűltek tovább.

Mápedig ez így nem maradhat.

Most rögtön véget vetek ennek.

A múltat végre be kell vallani!

Formosus volt az elődöm neve?

Formosus bíróság elé áll!

Formosus jöjjön ide tüstént!

THEODORA

Formosus nem tud idejönni.

MAROZIA

Hiszen halott. El van temetve.

GALERIUS

Akkor ássátok fel a sírját,

És a hulláját hozzátok ide!

MAROZIA

Mit szól ehhez császári férjem?

ADALBERT

Én úgy hiszem, nem rossz az ötlet.

Attól még, hogy halott, felelhet

Az életében művelt dolgokért! –

Induljatok és intézkedjetek!

(Két Sírásó jön.)

I. SÍRÁSÓ

Egész délután exhumálunk.

II. SÍRÁSÓ

Közben a lányokról dumálunk.

(Mindketten el.)

GALERIUS

És hozzátok a többi pápa

Hulláját is elő a sírból!

Ők lesznek a bírák és a tanúk.

Előbb-utóbb mindenki hulla,

De minden hulla vádlott nem lehet!

ADALBERT

Nem baj, hogy a halmazállapota

Egyik-másiknak már folyékony?

GALERIUS

Mondják folyékonyan a vallomást!

THEODORA

Ahhoz jó volna némi szufla.

GALERIUS

Igazatok van. Hozzátok ide

Azt a varázslót a Soracte-hegyről,

Aki hullákba életet lehel!

ZENOBIA (jön)

Odarepülök, és idehozom.

(El. Jön a két Sírásó Formosusszal és Theophilactusszal.)

I. SÍRÁSÓ

Itt a hulla, vagyis hulluska.

II. SÍRÁSÓ

Zsírjából kivakart galuska.

I. SÍRÁSÓ

A mély gödörben kettő is volt,

És mind a kettő üde színfolt.

II. SÍRÁSÓ

Megtestesült emberi nagyság,

Bár csontig letisztult az agy-zsák.

MAROZIA (Theophilactust nézegeti)

Ez itt apuci. Apu, bomlasz.

Hogy lehettél ekkora mamlasz?

THEODORA

Ha ránézünk, belátjuk végül:

Holtában ez a hulla vénül.

GALERIUS

Igaz, nem pápa teteme.

De attól még elvetem-e?

Két lábon járó disznóól ez:

Így terhelő tanúnak jó lesz.

SERGIUS (jön Bonifáccal)

Elhoztam nektek Bonifácot.

A föld alatt már nagyon fázott.

BELISARIUS (jön Celestinnel)

Tessék, itt van nektek Celestin.

Nem veszekszik többé a lasztin,

Ha labdázik a kukacokkal.

MAMMOLUS (jön Desideriusszal)

A kelleténél egy-két fokkal

Rothadtabb Desiderius. –

Mit csináljak? Nekem te jutsz.

MELCHIADES (jön Emeritusszal)