A római hullazsinat

Két jelenet egy világtörténelmi abszurd drámából


(A történészek által „római hullazsinat” néven emlegetett esemény, akármilyen hihetetlennek rémlik is elsőre, valóban bekövetkezett. Krisztus után 897-ben, amikor az európai civilizációt egyszerre fenyegették a vikingek, a szaracénok és a kalandozó magyarok, a gyanús körülmények közt elhunyt Formosus pápa holttestét utódja, a nem sokkal később börtönbe vetett és ott megfojtott VI. István kiásatta, koholt vádak alapján bíróság elé állíttatta, és halálra ítéltette. A félig már feloszlott hullát megcsonkították, lefejezték, majd a Tiberisbe hajították. Ezt az eseménysort dolgoztam fel szabadon, de a ránk maradt kútfőktől nem is olyan nagyon eltérve. A színmű a Bátor Csikó című drámakötetben jelenik meg jövő tavasszal, a Kalligram Kiadónál. – Márton László)



A kalandozó magyarok érkezése és Formosus egykori pápa holttestének elítéltetése

Theophilactus palotája. Női lakosztály.

THEODORA

Hol az aranypánt, rajta figura,

Amelyet kíván ez a homlok?

MAROZIA

Hol az a kilenc fibula,

Amelyek nélkül összeomlok?

SZOLGÁLÓ (jön)

Itt van a kezemben a kellék,

Ezüstfibula és aranyspagát.

Tapad hozzájuk sok szép emlék,

Amely a tűnt szépség nyomát

Most is létezőnek mutatja,

Mi több, a szépséget magát,

Mint a kopó a szarvast, felkutatja.

THEODORA

Csinosan fess ki! Nehogy elronts!

MAROZIA

A derekamra hol az abroncs?

Kicsit húzd meg! Nagyon szorít!

THEODORA

Az lesz a jó, ha elborít

A szamártejben párolt mandula.

Hónom alá levendula!

És hol a szemöldökcsipesz?

Vonzerőm egyik fontos titka,

Hogy szemöldököm mindig ritka.

A szemhéjam fekete lesz.

MAROZIA

Hol az a cifra és puha

Bíborvirágokkal kivarrt,

Aranyszállal átszőtt ruha,

Amely dicséri az ipart,

És kiemeli az ivart?

AJTÓNÁLLÓ (egy mondatra jön)

Küszöbön a császár, Adalbert!

(Jön Adalbert és négy magyar harcos.)

ADALBERT

És jönnek a sok had által vert,

Mégis vakmerő magyarok!

Az útjuk furcsán kanyarog:

Megszégyenítve Tháliát,

Aki ponyvás kordén barangol,

Nem egy szigeten ülnek, mint az angol,

Hanem végigjárják Itáliát!

TÖHÖTÖM

A pusztán poros volt a levegő,

És elfogyott a legelő.

Nem kell minket nagyon utálni,

Amiért külföldön kalandozunk.

Míg a Nyugattal randizunk,

Megtanítjuk – és végromlást hozunk –

Azt a Nyugatot kesztyűbe dudálni.

Tanulják meg – egye fene! –,

Mi a magyarok istene!

VÉRBULCSU

Feltúrtam minden szemeteskukát.

Van nálam elzászi dukát,

Bajor dénár, burgundi tallér.

Nyakamon salzburgi a gallér.

Vagyok merész, vagyok kitartó.

Jártam én templomban nem egyszer.

Van is nálam többféle kegyszer:

Oltárterítő, gyertyatartó,

Bársony, selyem, tafota, posztó.

Ki lesz ma a zsákmányelosztó?

LEHEL

Adtunk tockost, sallert, kokit.

Nyomtunk sok kislányba kukit.

Eregettünk hangos pukit.

Háborús dicsőségben fürdöm.

Oldalamon a harci kürtöm.

Azt is az egyik portyán nyertem.

Azzal több királyt fejbevertem.

Volt belőlük talán öt is.

Semmi kétséget nem hagyok: Amekkora bunkó vagyok,

Bunkónak használom a kürtöt is.

GYÁSZVITÉZ

Nekem nem írtak szerepet!

Nekem szenvedés minden akció!

Kitöri a fogamat a dió!

Nekem nem jutott szeretet!

Az orromat előbb-utóbb levágják!

De nézni szeretem, ha gyulladnak a máglyák!

Felperzseljük a terepet,

És csapódik a füst az égnek!

Szép városok szépen is égnek!

ADALBERT

Az ember eszköztára véges.

Késünkkel használat után

Nem jó vagdalkozni bután,

De használjuk, amíg szükséges.

Mindig kell egy-két szövetséges.

Idesüssetek, magyar cimborák!

Megáld benneteket a pápa,

Hogy ne portyázzatok hiába,

Míg fürtöt terem a borág.

(Jön Galerius.)

GALERIUS

Eltűnt a magyarfóbiám,

Mint a mesében Fábián!

Már szeretek minden magyart,

Még akkor is, ha pávián.

A magyar had Szicíliába tart?

Athénnak beletört a bicska,

Ha jól számolom, ezer éve,

De ti nem lesztek, ugye, csicska?

Nem ám ti lesztek tönkretéve,

Ti tesztek tönkre másokat.

Pusztítsatok, raboljatok sokat!

Ha mégis úgy esik, hogy „berek, illa”,

A déli tájon azt hiszik

Mind a nagyok, mind a picik:

A hunok jártak náluk és Atilla.

ADALBERT

A pápa megáldott benneteket!

GALERIUS

Magamra veszem bűneiteket.

A szívetekben munkáló gonoszság

Összegyűlik, és a szívembe most hág,

Mert a gonoszságot is átveszem.

Szívem szennyes, de tisztul az eszem.

Más szavakkal: meg vagytok áldva.