Ferencz Orsolya
Legszebb műalkotás a séta
A tehenek jámborságával vonultunk a C épület felé.
Illattengerből vettük ki, kinek mire szüksége volt:
port, bodzát, akácot.
Képtelen vagyok megfogni minden nap mást,
kanál, töltő, kupak szökik meg kezemből.
Van, hogy nevek lesznek hűtlenek hozzám:
színészeké vagy ismerősöké egyformán.
Az apró, csodáló pillantásokat lassítom egészestés filmmé.
Saját magam laposföldje vagyok,
ki akarom tölteni, bejárhatóvá tenni az űrt.
Rezgésekben beszél az épület.
Vakító bőr, mélyhang kamuflázs:
egy pitbull nyalogatja lábszáram,
egy madár csipkedi karomon a szőrt.
Eltéríthetetlen szándék,
kiteríthetetlen fejbőr:
ezek összetartanak.
Önizoláció
Letagadhatatlan, mint az ujjnyomok az ablaküvegen,
egyedi, akár a fagyott ételek formavilága,
váratlan, mint a fagykár, amit tapintása okoz,
rémítő, mint a lángra lobbanó konvektor,
öreguras, akár egy mániákusan köröző poloska,
tévedés, akár a kihűlt láb a fűtött szobában.
Az égbolt minden átmenet nélkül képernyőfehér marad.
Hermész szárnyas sarujában érkezik meg A-ból A-ba.
Ferencz Orsolya 1988-ban született Csíkszeredában. Költő, szövegíró, jelenleg Budapesten él.
Az űrt hivatásszerűen nem kutatja, a csillagos ég iránt érdeklődik.
Opmerkingen