top of page

Tóth Hanna

Lekvár




Amióta két szétrágott fogkefe üldögél a vízköves tükör előtt,

a zúgó hűtő görögdinnye héjjal van dugig, illata elárasztja konyhánkat.

Hisz te egyszer azt mondtad nem pazarlunk, és hogy ez még jó lesz, sőt,

egyenesen ínycsiklandó a dinnyelekvár, én meg direkt hittem neked a félhomályban.


Büszkén jártunk zsíros hajjal, a turis, direkt-csúnya ruhákban bárhol,

és tényleg mindent is elhagytunk ami szerinted felesleges. Csak ugye én is az voltam.

Együtt vettél egy dőlöngélő bódéból kimenekített dinnyével, első a nyáron,

aztán ebből próbáltad a legtöbbet kihozni. Kár, hogy én a cukortól sem lettem jobban.


Projektnapokon mutogathatnál nem-engem, ezt az új csodalényt, alkotásod,

csak hát ugye minden régi bakelited leforog egyszer és akkor eltapos a csend.

Ez lett kettőnkkel, míg forogtunk is csak diszharmóniában,

aztán megállt a lemez, az utolsó lekváros üveg is kinyílt. Már nem ment.


Amúgy anyám szerint legalább jó lett a dinnyelekvár.



























Tóth Hanna vagyok, 2003-ban születtem, jelenleg gimnáziumi utolsó hónapjaimat töltöm. Régóta foglalkoztat az irodalom, az írás, ilyen irányban is szeretnék továbbtanulni a jövőben.


0 comments

Comments


hélóóó.png
bottom of page