Tóth Hanna
Lekvár
Amióta két szétrágott fogkefe üldögél a vízköves tükör előtt,
a zúgó hűtő görögdinnye héjjal van dugig, illata elárasztja konyhánkat.
Hisz te egyszer azt mondtad nem pazarlunk, és hogy ez még jó lesz, sőt,
egyenesen ínycsiklandó a dinnyelekvár, én meg direkt hittem neked a félhomályban.
Büszkén jártunk zsíros hajjal, a turis, direkt-csúnya ruhákban bárhol,
és tényleg mindent is elhagytunk ami szerinted felesleges. Csak ugye én is az voltam.
Együtt vettél egy dőlöngélő bódéból kimenekített dinnyével, első a nyáron,
aztán ebből próbáltad a legtöbbet kihozni. Kár, hogy én a cukortól sem lettem jobban.
Projektnapokon mutogathatnál nem-engem, ezt az új csodalényt, alkotásod,
csak hát ugye minden régi bakelited leforog egyszer és akkor eltapos a csend.
Ez lett kettőnkkel, míg forogtunk is csak diszharmóniában,
aztán megállt a lemez, az utolsó lekváros üveg is kinyílt. Már nem ment.
Amúgy anyám szerint legalább jó lett a dinnyelekvár.
Tóth Hanna vagyok, 2003-ban születtem, jelenleg gimnáziumi utolsó hónapjaimat töltöm. Régóta foglalkoztat az irodalom, az írás, ilyen irányban is szeretnék továbbtanulni a jövőben.
Comments