Nosztalgia tintával szedve

Vass Norbert, Indiáncseresznye, Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2019

„A Husztik jött óra után oda, és kérdezte, hogy van-e kedvünk ebéd előtt a túlélőcsomagos csokijából törni, és hát persze, hogy volt.”


Vass Norbert bemutatkozó prózakötete egy megkövesedett emlékekből összeállított túlélőcsomag ’80-as és ’90-es években született olvasók számára. A nosztalgia eszköze nem a retrospektivitás, hanem a narrátor egész jelenlétének a múltba való visszahelyezése. A kötet összes novellájának esszenciája nem abban rejlik, hogy egy afféle visszaemlékezés történik a jelenből, hanem inkább az idő visszapörgetésében.


A kötet ragasztója nem más, mint a tömény nosztalgia. A novellák többszörösen kapcsolódnak össze, hiszen a helyszín és az elbeszélői perspektíva mindegyik műben azonos. A kijelölt hely egy kisváros, amelyet a szerző a kilencvenes években jelenít meg. Erre a kijelölt időre a novellákban megjelenő tárgyak, élmények utalnak, melyek azon olvasók számára, akik ebben az időben voltak gyerekek, bárminemű kutatás nélkül befogadhatók. Ilyen tárgy például a Mortal Kombat, Budmil hátizsák és a Turbó rágó. Ezek a tárgyak a nosztalgia eszközeivé válnak a kötetben, és irányt is mutatnak: nélkülük igen nehéz volna a történetek térben és időben való elhelyezése. Vass Norbertnél a nosztalgia nem egy érzelmes, könnyes visszatekintés a múltba, ehelyett egy lecsupaszított, gyermeki nézőpont segítéségével jelenik meg. A fókusz a tárgyakra, élményekre irányul, nem pedig arra, hogy ezek mit váltottak ki a visszaemlékező elbeszélőből: Vass a tárgyakat kiemeli, középpontba helyezi, de nem kapnak ezen túlmutató szerepet: „A Forrai egy citromos Calippót nyalt, amit a Márványban vett idefele, és magnumos pálcák voltak a zsebében.”


Mintha volna egy búra a történetek körül: kevés a szövegekben a látogató, akik beépülhetnének azokba, továbbá hiányoznak az olyan szerepek, melyek formálhatnák és továbbgördíthetnék a karakterek jellemábrázolását. Ilyen szerep lehetne például egy szülő, egy másik felnőtt vagy lány gyermekek. Ezek teljesen nem záródnak ki, hiszen több műben is megjelennek az imént felsorolt szerepekhez társítható karakterek, azonban nincsen jelentőségük a történet ábrázolásának szempontjából. Az egyetlen külső ’betolakodó’- vagy vendégkarakter - az amerikai túlélőcsomag. Ebben a csomagban találhatók olyan tárgyak, melyek azt mutatják, hogy létezhet egy külső világ is, így lehet, hogy mégsem annyira zárt közegben mozognak a szereplők.

Jogosan címkézhetnénk fel a kötetet a young adult megjelöléssel, hiszen fiatalokról szól, és a novellák a fiatal célközönség számára érthető vonásokkal rendelkeznek. Egy ponton eszembe is jutott Jane Teller Semmi című munkája, amely néhány évvel ezelőtt robbant be a skandináv young adult kategóriába. Azonban nem minden szöveg szólíthatja meg a gyerekeket, fiatalokat, ami velük egykorúakról íródott. Hibás feltételezés az, hogy Vass Norbert kötete az ifjúsági irodalom polcaira fog kerülni/kerülhet a könyvesboltokban. Ennek oka a már sokat említett nosztalgia műben betöltött jelentős szerepében keresendő. Értetlenkedve nézne az az olvasó, aki az ifjúsági polcról emelte le a kötetet, és most annyi idős, mint a benne szereplők; a történetet mégsem tudja tökéletesen értelmezni, hiszen a szükséges háttértudás hiánya miatt a mű nem fogja kiváltani az intencionált hatást. Így tehát Vass igen sok réteget, korosztályt kizár; az ő kijelölt célközönsége csupán egy, maximum két generáció. Éppen ezért merül fel a kérdés, hogy mindig lesz-e közönsége a kötetnek, vagy egy kevésbé időtálló darabot tartunk a kezünkben?















Kubó Cintia vagyok, Budapesten születtem, 1996-ban. Jelenleg harmadéves magyar alapszakos hallgatóként hallgatok, beszélek, írok. Ezen felül egy éve kreatív írást tanulok. A nyelvet nem csupán használni, felhasználni kell.

0 comments

Recent Posts

See All
Kollázsok6.jpg
arrow&v