A játéknak nincs neve
hommage au Kosztolányi
Nő vagyok, sűrű zsákutcákkal alszom,
lennél-e most kicsit szilánk?
a kocka másik oldalára dőlés
sem érezhető, föntre zár a szánk,
mégsem látom a saját orromat.
Ha nincsen fény, kancsal vagyok.
Hintáztatnál gyáva tárgyakat velem,
ha kérném? Öntenél arcomra pörköltszószt,
amíg könnyezve prüszkölök, lehet-e téged
vízbe dobni és a holtpont után fogni a tarkód
a víz alatt? Tejet kenni a szádra és
fölboncolni egy madarat? Kutyák elől elfutni,
az elmegyógyintézetből ellopni cuccokat?
Tudsz-e szerelmes lenni a tanáraidba
visszavonhatatlanul, engeded, hogy
benzin nélkül induljunk útnak és bécsi metrókon
aludjunk. Lehet-e tőled makogva elnézést kérni a semmiért?
Szülőszobába hányni, skype-on temetni, kedd este inni?
Lehetne veled tragédiákon nevetni, kopott ózdi
matracokon négy kávé után vallani,
Ady-köteteket gyújtogatni, meztelenül vizelni,
véletlenül válni áldottá, törött kancsókon veszekedni
a lomtalanításon ülő nénikkel? És minden letépett bélyeggel
kevesebb levelet írni, egyszer használatos nejlon miatt
ferdén pislogni, lenézni a fákat.
Idegen sátorban találni rád, ahol nem keresni a szádat.
És megírni a világ legrosszabb verseit, amiket
jóknak hittünk? Mondd, ha lennék heg, lennél szilánk?
Mint az Aiolosz nevű repülőnek a szélzsák,
mert nekünk sosem volt nevünk.
Dal a belső táltos keresésére az udvarból
Ki köti el azt, aki nem köti el magát?
A butaságom trauma lett,
megmenekülni terméktelen.
Az én apám egy japán tavisárkány,
húgom a tó hölgye, bármelyiké.
Megyek a tengerszemes sárhegyen,
és bárki sebéből kitaposok bármit.
Csenge Budapesten született, 2001.-ben. Sokáig tartott attól, hogy a buszajtó két részbe vágja majd, mint a János Vitéz a Jancsó-filmben a törököket. Később az Osztrák Iskolába járt, aztán a Deák-Téri Evangélikus Gimnáziumban tengette diákéveit. A sárvári írótáborban tavaly dicséretet kapott, eddig a Kulteren, az ÚjNautiluson, a félonlineon és a műúton jelentek meg versei. Az ELTE szabadbölcsészet szakán elsőéves. Cseresznye volt a jele.
Comments