top of page

Nagy Anna

költöző madarak


Csak akkor jutsz eszembe, amikor ismeretlen madarakat látok. Igazad volt, fogyatkozunk. Azt mesélték, felépült benned egy üvegház, kinőtt belőled egy esőerdő. A körömágyból kitéped az indákat, füled mögött pihen meg az éjszaka. Haragszol a költöző madarakra, amikor elviszik az esőt. Nekem tornácok feszültek a bordáim közé, tizenkét emeletnyi igyekezet. Két kézzel fogom át a várost, erkélyekbe kapaszkodom. Feltorlódnak a napok, mint turistabuszok az óvárosban. Megtartom magamnak a zajt, megszokom a titokzatosságot. Minden második emeleti lakásban otthon érzem magam, enyém a leomló vakolat, enyém a muskátli, enyém a rend. Itt nincs érkezésed. Egylaki növényekből építed a házad, idegen neveket halmozol a résekbe. Megtartod a csendet, elharapod a mondat végét.



hat óra és tizenkét perc


Mocorog bennünk valami, aminek csak a tengert szabadna mozgatnia. Pólusokat érlel közénk a haragos éjszaka. Hamarosan sokszor mesélt, csupasz történetek leszünk, mindig egy-egy szóval kevesebbek.

Az apály magával viszi az érvényüket vesztett mondatokat. A dagály érkezéséig átlagosan hat óra és tizenkét perc telik el, egymástól a legtávolabbi földrajzi pontra sodródunk. A tömegvonzás ellentétes


irányba mozgat. Tengerészeink naplót vezetnek a partra vetődésekről, jósnőink hideg telekről álmodnak, azt hiszik, minden érkezésünk remény. Jósnőink álmaiban befagy a tenger. Nincs érkezés és nincs harag. Apró kikötővárosok fehér házaiban

halászok aggódnak, álmaikban megtorpannak a halak a jég alatt. Mi nem hiszünk. Új tájakról mesélünk egymásnak a találkozáskor, egyedül felfedezett fekete homokos partokról, idegen hangú hullámverésről. Elalvás előtt pálmalevelekre és hosszú nappalokra

gondolunk, partot kérünk a Holdtól és időt. Csillagászaink, ha álmodnak is, nem emlékeznek. Tudják, egyik hat óra és tizenkét perc sem ígér közös megérkezést. Csillagászaink nem beszélnek, csak várják a jég alatt rekedt buborékok felszínre törését. Amikor látnak minket, elfordulnak.








Nagy Anna 2001-ben született, jelenleg az ELTE pszichológia szakán tanul. Versei többek között a KULTer.hu-n, és a SZIFONline folyóiratokban olvashatóak. A szerző a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond-ösztöndíjasa.


0 comments

Recent Posts

See All

20 kuna

Comments


hélóóó.png
bottom of page