top of page

A Kánon-mustra, a Nincs online folyóirat Tanulmány rovatának sorozata, melynek szerzői magyar oktatásban, valamint az irodalmi kánonban kimagasló pozíciót elfoglaló, klasszikussá, az alapműveltség mérföldköveivé vált műveket elemeznek. A sorozat célja ezeknek az alkotásoknak a kimozdítása a „becsontosodott” pozíciójukból: a közoktatás által belénk kódolt útvonalak átértékelésével újabb és újabb megvilágítások, perspektívák nyílhatnak meg, újragondolva és ismét élővé téve a mindenkori tájékozódási pontként felhasználható szépirodalmi szövegeket.



Tóth Ramóna Mirtill

Kalibán a mindenkori kassáki féreg




Szabó Lőrinc Kalibán címet viselő verse egy olyan karaktert idéz meg, melyet a magyar irodalomba Babits Mihály emel be Shakespeare Vihar című drámájának a lefordításával. Ez a kettős közvetítésen alapuló, integrált szörny-szerep Szabó Lőrincnél szembeállást és egy meghatározó nézőpontváltást is jelöl. Így feszül egymásnak az eredeti Shakespeare mű, a Babits fordítás és a Szabó Lőrinci Kalibán-szerep.


Calibán a Vihar című dráma árva szörnyetege, aki egy boszorkány és feltehetően az ördög sarja, bár az eredeti műben nem kap konkrét vizuális vonásokat, mégis a formátlanság, az alaktalanság és mindig valami ördögi romlottság képviselője. Ezek a tulajdonságok állnak szemben a dráma központi alakjával, Prosperoval, aki arisztokratikus, hercegi megjelenése mellett, a fehér mágia misztikumának is az ismerője. Így nem csak egy földi ellentét húzódik a két karakter között, hanem a két sík: a sátántól származó feketeség és az angyali, isteni mágia fénye áll itt szemben egymással. Ezentúl Calibán alakját a szerzői névadás is meghatározza. Valami ősi, idegen és rémisztő vadságot foglal magában ez a név, szemben Prosperoval, aki a fejlett arisztokratikus világ képviselője.[1] Emellett kiütközik a két karakter vizsgálatában a szolga és az uralkodó[2], az árva-idegen és a közösség vezetője szerepek oppozíciója.


A karakterpár ellentmondásai mankóként szolgálhatnak az elemzés során felmerülő kérdések megválaszolására. Szabó Lőrinc versét vizsgálva kérdéses, hogy milyen szerep-vállalás mutatkozik meg, az alaktalan szörny oldalának a bemutatásában. Emellett érdekes szempont, hogy a Babitsféle fordítás és annak Prospero-központú világnézete, milyen viszonyba helyezhető Szabó Lőrinc Kalibán karakterével. És, ami talán a legfontosabb: Milyen továbbélése lehet egy shakespeare-i karakternek a magyar irodalomban?

Szabó Lőrincz Kalibán című verse, az 1923-ban szintén Kalibán néven megjelent kötetének cím- és programadó alkotása. [3]


A shakespeare-i karakter, Calibán szerepeltetése, intertextuális átemelése szervezi a Kalibán című verset. Szabó Lőrinc műve és annak gondolati, valamint képi világa ellenpólusa a Shakespeare drámának: a drámában gonosz, romlott és sátáni szörny szemszögét olvashatjuk benne. A versben felszólaló lírai én Kalibán alakját idézi meg, vele azonosulva kezd egy borzasztóan embertelen (mégis valamilyen szinten katartikus, rituális) világpusztulás felrajzolásába. Az égő könyvek, a fémek izzó felvillanása és a rituális tűzkörüli tánc képe fedi itt fel magát, és mutat rá a világ hamisságára, hiteltelenségére. A civilizáció hazugsága, máza, pózai és álarcai hullnak le a versben. A civilizált, erkölcsi-értelmiségi világgal szemben áll itt Kalibán, aki az ősi erő, a misztikum, a sátáni tűz jelképe. Ezzel a világképpel mutat párhuzamot Kassák Lajos A ló meghal a madarak kirepülnek című művének részlete: „aztán véglegesen kicsavartuk magunkat önmagunkból/ mi is az hogy civilizáció/ az ember bekeni magát valami zománccal és irtózni/ kezd a tetvektől”[4]A világ látatott, zománccal bevont rendjén ejt sebet Calibán létezése. A pusztulás, az erő és valami ősi zsigeri vágyra való emlékeztető ő, aki undort (valamint egyfajta tiltott kielégülést, vágyat) kelt a befogadóban. Jobban mondva Calibán az a kassáki féreg, aki a civilizáció hazugságaira emlékeztetve undorral és egyben rituális örömmel tölti el az embert.


A két sík tehát az egyénben húzódó ellentét is: egymásnak feszül itt a pusztítás vágya és az égő világ extázisa, melynek gyökere a rend és a civilizációban kielégületlen vágyak felhalmozódása, valamint az, hogy újra és újra átüt a civilizáció vonásain valami ősi romlottság: „Töröld le arcunkról az angyalok/ arcának mimelt vonalait, és/ legyen úr végre, aki úgyis úr,/ legyen úr az egyetlen, az erő!”[5]


A tettetés, a látszat tisztelete áll szemben, egy rituális és igaz gonoszsággal, romlottsággal. Kalibán világa az ösztönök uralmának a színtere[6]: az a pillanat ez, mikor a hamis világ darabjaira hullik, a pózok töredezetté válnak, és az égő könyvek közül feltűnik a civilizáció minden elfojtásától mentes, vágyai uralta, ősi ember képe, aki kész szembehelyezkedni mindennel, ami rend- és értékteremtő szerepében tűnik fel számunkra. Éppen ezért olyan meghatározó az, hogy mindezt Szabó Lőrinc egy olyan szerző művéhez visszanyúlva teszi, aki az európai kultúra centrumába tehető. Shakespeare művét[7], karakterét felidézve Szabó Lőrinc alapjaiban kérdőjelezi meg azt, amire az európai kultúránk épül: a civilizált tettetés, és a rend esztétikuma helyett a versében valami „istentelen”, rituális vágy és vadság tűnik fel.









Bibliográfia



[1] Ebből a szempontból érdekes lehet a név anagramma-szerű működése: „Caliban neve maga a kannibál “cannibal” szó anagrammája. A legtöbb Erzsébet korabeli néző valószínűleg egyből egy erdei vademberrel azonosította őt.” = http://krk.szabolorinc.hu/02/01m.htm?fbclid=IwAR1viaIVrhtL6RIcQYVEu-in0CN52ZsiQWCkJDj38h6DkAnOIPwCfF_zp8w
[2] „…azt a Calibant,
ki most az én béremben áll.” = http://mek.oszk.hu/05700/05772/05772.htm#5 
[3] A kötet a költő munkásságának egy fordulatát is rögzíti: „az életfelfogás forrongását és elütő stílusnemek keveredését mutatja.” = [3] https://mek.oszk.hu/02200/02228/html/06/235.html

[4] Kassák Lajos, A ló meghal a madarak kirepülnek, = http://mek.oszk.hu/01400/01446/01446.htm#1
[5] Szabó Lőrinc, Kalibán,=
https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/SZABOL/szabol00154/szabol00194_o/szabol00194_o.html
[6] https://mek.oszk.hu/02200/02228/html/06/235.html 
[7] A vers mottója Shakespearet idézi meg: „burn but his books” = http://krk.szabolorinc.hu/02/01m.htm?fbclid=IwAR1viaIVrhtL6RIcQYVEu-in0CN52ZsiQWCkJDj38h6DkAnOIPwCfF_zp8w




































Tóth Ramóna Mirtill vagyok, a Nincs online folyóirat tanulmány rovatának szerkesztője. Esterházy Péter iránti reménytelen szerelmem eredményeként, most harmadéves magyar szakos hallgató vagyok. Az elfojtott vágyaimat, így az irodalomelmélet és a kultúratudomány különböző területein élem ki, legfőképp a világ szövegszerű szerveződésének és a kultúrán vagy diskurzuson belüli eltolódások vizsgálatának szentelem magam. A Nincs számomra, amim sosem volt, de amire mindig is vártam. A tanulmány rovat, pedig pont ennek a személyes hiány-tapasztalatnak az eredménye.

Eddig mindenki azt mondta mi Nincs, talán csak mind rólunk beszéltek.

0 comments
hélóóó.png
bottom of page