Horváth Florencia
Inverz
Hogy megpróbálj elindulni onnét,
ahonnan nem képes senki sem.
Kitermelni a fény szükséges forrásait.
Tenyeredbe rejted a pusztákat, amiken sosem
kelhettél át. Magadban a nőiség minden
kényelmetlenségével tartod fölénk karod,
örökké megpróbálva óvni tieid. Nem tanította
senki, nem ismerted az állatok mocorgását.
Belőled tükröződik. Benned keres csatornát
és visszautalást. Föléd tornyosul, ami elől
futnál, így kapaszkodik az elhagyás.
Hogy megpróbálj elindulni onnét,
ahonnan senki sem tudott,
találjon rád az útitárs.
A téli fákat
K.
Felemelted a földre ejtett hamvakat.
Összegyúrtad világgá a port.
Mert megsárgul a levél
és mert kizöldül a völgy.
Ami a talajban teremhet, benned keres hazát.
Úgy is megmarad, ha nem mondod el.
Az átmesélt évek nem törölhetők ki,
az átmesélt évek ültetnek belénk
gyökeret ereszteni kénytelen fát.
Magjaidat madarak eszik meg, mégis
mindegyik nyoma
rügyez, kivirágzik.
És elhisszük neked, hogy
tanulni kell.
helyett
nyelv helyett ma megnézzük a fákat
honnan indul útjára a pollenbíbor ég
megkapaszkodni a zuhanásban
hátha szemcsékre oszlik
nyelv helyett ma kiássuk a sziklát
hadd bontsa ki egymásra lépteit
ha nincsen idő, megállhat a tenger
vidd magaddal minden sócseppjét
ma hangosan beszélsz
megszólasz ahogy sosem mertél
ahogy sohasem lehetett
tollatlan madár
oldja ki szárnyait
Horváth Florencia 2002-ben született Celldömölkön. Az ELTE magyar szakos hallgatója. Verseket, slam poetry-szövegeket ír. Publicisztikai munkájáért Aranytoll-kitüntetésben részesült. Számos írótáborban és pályázaton vett részt, nyert díjat. Verseit eddig az Alföld, a 2000, a Pannon Tükör, a KULTer, az Irodalmi Szemle, a Napút, a Hajdúsági Tükör, a Contextus, a Magyar Napló, A Vörös Postakocsi és a Nincs közölték, cikkei, kritikái a Bárka Online, az ELTE Online, a prae.hu és a KULTer.hu oldalán jelennek meg.
Comments