Interjú a 4Bards bandával


„ …jó lenne, ha út közben tudnánk szerezni egy kis áramot.”

Magyar alter, eklektikus Rock ’n’ Roll, zene Pécsett, zene Pesten, vagy a Balaton mellett… Négy olyan fiatal srácot kérdeztünk magukról, a bandaságról és a zenéről, akiknek gyerekkoruk óta életük része a zene, és akik olyan barátságra tettek szert az évek alatt, amit, ha fogalmazhatok így, átölelnek a dallamok, a hangjegyek, és képzeletemben egy violinkulcs is. Faggattuk őket vicces fellépésről, komoly szakmai utakról, melyek közül egy a Zeneakadémiára is elkanyarodik, válaszoltak a HÉV-en, a szoba sarkában és a nappaliban, hogy megszülethessen ez a kötetlen, mégis formabontó, „sokemberes” interjú.


A 4Bards tagjait kérdeztük, név szerint:

Boromissza András (B.A.)

Frank Tamás (F.T.)

Kiss Zsolt Áron (K.Zs.Á.)

Mátó Zsombor (M. Zs.)


Mosonyi Eszter (M. E.): Kezdetnek szeretnénk megkérni titeket, hogy bemutatkozásképp meséljetek magatokról!

M.Zs.: Mi a 4Bards zenekar vagyunk, 2016-ban alakultunk. Osztálytársak voltunk a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban. Legtöbbször az osztálymiséken találkoztunk egymással, akkor derült ki, hogy mindannyian foglalkozunk zenéléssel. Végül két zenekar olvadt össze, a Barlangi Görények és a Balatoni Vikingek. Ezekből lett a mostani, 4Bards nevezetű zenekarunk.


M.E. Kanyarodjunk el egy kicsit a zene irányába, így feltenném a következő kérdést. Mi nektek a zene? Hobbi? Hivatás? Hogyan terveztek vele a jövőben?

F.T.: Nekem a zene egyértelműen hivatás, ezért is mentem a Zeneakadémiára. Van más terület is, ami felé érdeklődöm, de jelenleg ezt tartom a hivatásomnak. Szerintem a zene alapvetően a saját rendszerén belül alkot, én pedig szeretném megismerni és megérteni a lehető legtöbb féle rendszert, hogy érzékenyen tudjak hozzányúlni és olyan dolgot tudjak létrehozni, ami érvényes alkotásnak minősül a többi zene kontextusában.

K.Zs.Á.: Nekem a zene abszolút hobbiként indult. Az elején egy barátom apukájától tanultam gitározni tábortüzi dalokat, meg ami éppen tetszett. A zenekar indulásakor ritmusgitáros voltam még, majd, amikor elkezdtük komolyabban venni magunkat, elkezdtem basszerozni. Később jártam tanárhoz is, aki rengeteget segített, javított a technikámon, és tanított szolfézst is. Innentől kezdve elindult bennem egy folyamat, hogy én ezt igen is komolyan szeretném venni. Elkezdett dolgozni bennem is a közös cél.

B.A.: Én folytatom azzal, hogy számomra a zene az egyik legfontosabb élvezeti forrás és abszolút mindennapos dolog. Azt érzem, körülvesz a mindennapjaimban. Ugyanakkor a zene művészet is, amit lehet és érdemes művelni. Sajnos nem minden nap kerül oda az ember, hogy tényleg művelje is a zenét.

M.Zs.: Korábban nem tudtam eldönteni, hogy a zenekar számomra a szereplésről vagy a zenélésről szól-e, de amikor Zsoci (Kiss Zsolt Áron ) elkezdte komolyan venni a dolgot, bennem is átfordult valami. Azóta komolyabban veszem a zenei részt is.


Magyar Boglárka (M. B.): Nagyon tetszik, és nagyon érdekes volt ezt végighallgatni, hogy olyan különbözően indultatok el a zene útján, és mégis itt vagytok most együtt, és a zene összeköt benneteket.

K.Zs.Á.: Ehhez szeretném hozzátenni, hogy minket nyilván a banda is összetart, de most már elsősorban barátok vagyunk. Együtt zenélünk, ami nagyon jó. Tulajdonképpen mi együtt cseperedtünk fel, és nem is lehet túlságosan elvonatkoztatni attól a nyolc évtől, amit magunk mögött hagytunk.


M.E.: És az, hogy ti 8 éven át voltatok osztálytársak, mennyiben játszik szerepet például a zenéitekben, szövegeitekben? Milyen hatással van rátok?

F.T.: Szerintem összességében csak a „kémiára” van hatással, hogy jól működünk együtt, a dalokra magukra nem hiszem, hogy hatással lenne. Nyilván az más kérdés, hogy a suliban támogattak minket, amiért hálásak vagyunk, de a zenénkre gyakorolt hatás nem hiszem, hogy érződne.


Pallós Anna Lídia (P.A.L.): És mindannyian írtok dalszöveget?

F.T.: Nem, csak ketten szoktunk a csapatból. Zsombor és én dolgozunk rajtuk – egyelőre. A szöveget önállóan írjuk, egy-egy kérdést elküldünk egymásnak, de alapvetően az a jellemző, hogy teljesen önállóan dolgozunk. Mások az alkotófolyamatok, nem lehetne ezt jól összehangolni.





M.B.: A zenétekkel kapcsolatban külön kérdést fogalmaztunk meg, pontosabban a klipjeitekre vonatkozóan. Olyan az Állj! című szám, mintha egy snittből állna, én nagyon különlegesnek és nehezen kivitelezhetőnek tartom ezt, illetve a legós klip is igen bonyolultnak tűnik, de annál látványosabb a hatása, hogy a képernyőn újra látom kicsit a gyerekkorom. Mesélnétek kicsit a klipforgatásokról?

F.T.: A legós klipet én csináltam nyáron. Karantén volt, otthon voltam a barátnőmmel, és arról beszélgettünk a srácokkal, mennyire szerettünk legózni kicsiként. És akkor nekiültem. Nagyon fárasztó volt, de alaposan „kilegóztam” magam. Először egy nagy modell-óriáskereket építettem – ami még most is megvan –, aztán elkezdtem leforgatni a klipet.

B.A.: Az Állj! c. klip, a legelejét és a legvégét leszámítva, tényleg egyetlen snittből áll. Számomra kedves emlék, hogy az egysnittes jelenethez építettünk egy fasínt, hozzá kiskocsit, és azon gurult végig a kamera az asztal előtt. A jelenetet nyolcszor vettük fel egymás után, kábé másfél óra alatt, negyven emberrel, de nagyon pörgősen és jól ment a dolog.

F.T.: Igen, a padokat meg egy kis kocsinak a tetején vittük, irreális látvány volt. Másfél kilométert rohangáltunk oda-vissza egy réten, esett az eső, mi meg vártuk, hogy elálljon, és megérkezzenek az önkéntes statiszták… Teljesen abszurd volt a szituáció.

K.Zs.Á.: Az egysnittes forgatások nagyon nagy munkába kerülnek, nem könnyű őket összehozni, és mindig megjegyezzük a forgatásokon, hogy mennyivel könnyebb lett volna sok rövid jelenetet felvenni. Ugyanakkor a képi világ kárpótol minket, nagyon menők lesznek a képek.


M.E.: Hogy álltok a menedzser dologgal? Nem gondolkodtatok még azon, hogy ha lenne valaki, aki segít, könnyebb lenne?

M.Zs: Persze, szeretnénk majd menedzsert, de nem találtunk még. Úgy vagyunk vele, hogy ha egy koncert után odalép hozzánk valaki, akinek tetszik a zenénk, és elvállalja, hogy menedzseljen, akkor lesz, addig kivárunk. Ez is egy szakma, mi nem ismerjük elég jól az összes csínját-bínját. Korábban voltak lelkes vállalkozók, sőt össze is álltunk egy kedves ismerősömmel, aki nagyon jól csinálta a dolgát, de nem igazán értette ezt a szcénát. Egyébként én szívesen lennék menedzser, mindig mondom a srácoknak, de nem a saját bandánkban…


M.B.: Mi a legviccesebb story-tok, amit a zenélés során, bandaként éltetek meg?

M.Zs.: Ez a „megboldogult” Under Festen történt, még 2018-ban. Egy budapesti klub szervezte, ahol többször felléptünk. Szóltak, hogy nyáron csinálnak egy fesztivált a gyáli tónál. Nagyon komoly volt az ügy, plakát is készült hozzá, a Boráros téren láttam is egyet. Na, mi elmentünk erre a fesztiválra. Ahogy odafele tartottunk, hívtuk a rendezőt, hogy mikor érkezünk, ő meg mondta, hogy jó-jó, vár minket, a rockszínpadnál még nincs áram, de lesz, menjünk. Mondta, hogy jó lenne, ha út közben tudnánk szerezni egy kis áramot….

F.T.: Közben láttuk a Facebookon, hogy az összes zenekar mondja le az aznapi fellépéseket.

M.Zs.: Na igen, az meg a másik, hogy a többiek kaptak valami értesítőt erről, mi pedig nem. Mi már ott voltunk, amikor kiderült, hogy nincs se áram, se színpad, se hangosítás. Kicsábítottunk 10-20 elvetemült ismerőst, úgyhogy a szervező valahogy összerakott 2 teherautóból egy színpadot, majd ellopta a másik színpad mellől az aggregátort, de csak ezek után derült ki, hogy rossz keverőt kapott, így hiába loptunk áramot, végül nem volt hangosítás. Nem lehetett hallani semmit… Mi azért elénekeltünk 3 dalt a barátainknak és az ő szüleiknek.

F.T.: Az még fontos, hogy jelmezt is vittünk, amit felvettünk, de közben besötétedett, így alig lehetett látni. Igyekeztünk olyan számokat játszani, amiről úgy gondoltuk, működhet. Na most, az elektromos gitár, a basszusgitár és a szintetizátor se működik hangosítás nélkül, csak a dobszett, de azt egy másik zenekar hozta volna, akik meg ugye lemondták a koncertet.


M.B.: Ezzel az élménnyel szemben meséljétek el az eddigi legnagyobb sikereteket, szakmai élményeteket!

B.A.: Talán a 2018-as pécsi koncertünket mondanám, ahol a Galaxisok előzenekaraként léphettünk fel.

M.Zs.: Meg az Auróra. És a Dürer Kert is nagyon jó volt. A GÓLEM Fesztivál… De biztos, hogy koncertet mondunk?

B.A.: Mondjuk az alkotótábort!

K.Zs.Á.: Szóval nyáron kitaláltuk, hogy van egy pár elkészítendő szám, ezért lemegyünk Balatonalmádiba, ott van nyaralónk, és megcsináljuk őket. Levittük az összes hangszert, felszerelést, és az egyik szobát berendeztük próbateremnek. Nekiálltunk megírni 5 számot 5 nap alatt. Nagyon jól haladtunk, nagyon jól sikerült. Nem volt időkorlát, mint a próbateremben, ahol, ha lejár az idő, menni kell. Reggel felkeltünk, leültünk, és próbáltunk egész nap.


M.B.: És ilyet még nem csináltatok?

K.Zs.Á.: Meglepő, de nem. Almádiztunk sokat, de így, profi szinten, még csak egyszer csináltuk. Persze, tervezünk még a jövőben lemenni.


P.A.L.: Mennyire tudott meglenni egymás mellett a buli és a szakmai munka?

F.T.: Nagyon komolyan vettük, alapvetően tényleg dolgozni mentünk le, de azért minden nap fürödtünk a Balcsiban. A délelőttöket komolyan vettük, és nem buliztunk, nem ittunk sokat, ezért tudtunk koncentrálni. Általában éjfél körül le is feküdtünk, annyira elfáradtunk.

B.A.: Nagyon felszabadító érzés volt, hogy amint felkeltünk – mondjuk reggel 9-kor – már ülhettünk is le zenélni.

K.Zs.Á: Mondhatni „bandaélményt” szereztünk.


M.B.: Igaz, Eszter utalgatott rá, mik a tervek a jövőre nézve, de én azt szeretném kérdezni, hogy ha enyhül a járványhelyzet, mit terveztek hosszú távon?

M.Zs.: Amit a banda szempontjából nagyon várok, az a soproni koncert. A Carson Comának nyitottunk volna ősszel, de lemondták a koncertet, mert kontaktok lettek. Nagyon örülnék, ha a víruspara után meg tudnánk tartani ezt az eseményt. Hosszú távú célunk még egy konceptalbum. Ezt egyelőre nem részletezném.


P.A.L.: Hogyan nyilvánítotok egy dalt befejezettnek?

F.T.: Általában kell hozzá egy koncert. Ha megvan a dal, eltervezzük, hogy mikor játszuk el. Ha úgy érezzük, hogy a koncerten működött, akkor nagyjából kész is, ha úgy tűnik, hogy változtatni, finomítani kell rajta, akkor még formálgatjuk. Nagyon sokat számít, hogyan reagál a közönség.


M.B.: Van még valami, amit szeretnétek, hogy megírjunk?

M.Zs.: A mörcsök! Most adjuk ki a saját márkás zokninkat. Facebookon és Instagramon is megtaláljátok. Aki e sorokat olvassa, az vegyen egy zoknit és olvasson el még egy cikket a Nincsen!

Magyar Boglárka

Mosonyi Eszter

Pallós Anna Lídia

0 comments