Hivessy Menyhért képére




Schillinger Gyöngyvér

Lendület



Elvisz a Dunához, azt mondja. Merre, hova. Hát csak ide, ne kérdezgessek annyit, tegyek be fürdőruhát, apa, de még nincs nyár. Majd lesz. Máris. Majdnem nyár van, húsz fok, most akkor kényes vagyok, vagy mi. Anyunak nem kell tudnia róla, biciklivel megyünk, kiizzadok, és akkor milyen jó lesz a vízben. Emlékszem-e a tavaly nyárra. Igen, az jó volt, de most megfagyok. Húsz fokban megfagyni, ingatja a fejét, leveszi a hátizsákot, koccannak az üvegek.


Ez nem a mi hétvégénk, anyu mindjárt itt lesz, de nem merem kimondani, apu a hűtőből berámol valamit a táskába. Maradék kolbász, uborka. Változnak a dolgok, tavasz van, és minden jó lesz, tudja, a zsigereiben érzi, majd meglátom. Van ott az a hinta, és tavaly arról a dombról ugráltunk a folyóba, nem emlékszem? Toporgok körülötte, most még ellenállhatok. Csak én ugrottam, apám a fűben ivott, aludt, intett felém, és nem nézte meg a szám, hogy lila már vagy még fürödhetek, a víz borzasztóan hideg volt, sikongatva mentem bele, apám mosolygott, intett, vagy legyintés volt. A víz sodort, hátranéztem apámra, már eldőlt a fűben. Csak mi voltunk ott, a szél fújt, álltam derékig vízben a part közelében, apu, most nézz ide. Még éppen nem vitt el a víz, még pont megtartottam magam, alul hideg, felül sütött a nap, ez jó volt, ott egyedül a vízben, és hogy meg tudok állni.


Minden rendben lesz, mondja apám, valami új állása van, és ez most biztos, a haverja szerezte, vannak haverjai, az ember nincs egyedül, itt az egész fizetés a zsebében, és elő is vesz egy köteget, megmutatja, ez jó, bólogatok, és toporgok tovább. Húzni kéne az időt, hogy apa most nem jó, hétfőn dolgozat vagy fáj a torkom, a biciklimről leesett a lánc.


Két érdes tenyerét az arcomra teszi, mosolyog, rajtam mosolyog, hogy mit aggodalmaskodok, ne legyek már olyan, mint anyám, savanyú a lehelete, de a szeme még élénk, vizenyős kék, tényleg nem rá hasonlítok, az én szemem barna, apu, menjünk máskor. Felegyenesedik, szomorú vagy türelmetlen, nem tudom, a táskát leengedi a földre. Van ott az a fa, nem emlékszem? Meg a hinta. Állást szerzett, nem örülök neki? Nekem is ad pénzt, és már gyűri az ezreseket a kezembe. Anyámnak erről ne szóljak.


Igen, a dombon állt egy fa, rákötve a kötélhinta. A kötél kibír? Innen a víz messze van, talán kövekre esem, de ha nagyot lendülök és a kötél nem szakad el, olyat csinálok, amit sosem, apu nézd, a gyomrom liftezik. Hátrébb megyek a hintával, csak neki kell futni, és akkor minden jó lesz, csak lendülni egy nagyot előre.


















Karcagi Ágnes

Játék



Zánka, Balaton, 35 fok, szocreál üdülőtelep. Tegnap a gyerekek sokáig játszottak a fáról lelógó kötélen, tudod, olyan tarzanosat. Ma meg Juli hazament, túl sok volt az élmény. El akarja mesélni szüleinek, hogy milyen volt a tegnapi játék. Vagy legalábbis megpróbálja…


Juli szerelme Peti volt, aki szintén a táborban nyaralt. Csendes srác volt, tegnap különösen sok időre elcsendesedett. Olyan három körül mentek ki az erdő széléhez, ott volt egy nagy tölgyfa, és onnan tök jól be lehetett ugrani a Balatonba. Juli most vette fel az új, cseresznyés bikinijét, amit a nagymamától kapott év végén, mert egyébként kitűnő lett. Peti csak magatartásból lett ötös. Évi feneke éppen óriásit csattant a tó fenekén, aztán Juli is utánaugrott. Még a vízben kibeszélték, hogy Peti mennyire jól néz már ki így félmeztelenül, meg mennyire vicces, hogy egy halott delfint utánoz fürdés közben. Juli azért féltékeny volt, mert Évi tavaly randizott Petivel, de aztán nem lett belőle semmi, meg amúgy is csak ötödikesek voltak, szinte még gyerekek, most már sokkal felnőttesebbek. Az egész délután legemlékezetesebb része az volt, amikor Évi elkezdett összevissza kapálózni a vízben és Peti hőst játszott. Julinak ez nem tetszett. Peti megfogta Évi karját és megfordította, hogy ki tudjon úszni. Ő maga még maradt egy picit. Lebukott a víz alá, csomó vizet ivott, legalább annyit, mint tegnap a málnás Top Joyból, aztán egyre mélyebbre süllyedt.

Peti temetése jövő pénteken 15:00-kor lesz.



























Tóth Szilárd

Fürdőnadrág



„Vegyészmérnök leszek! Vegyészmérnök leszek!” – alattunk ugyanis volt egy játszótér (volt, mert költözés meg lingés-lengés, ide-oda-amoda, és akkor már kertesház: a szomszéd kutyája hevesen ugat. Nem teljesen értem ezt a hozzáállását a világához, lévén igazán nem sok minden van most itt, amit ugatni lehetne. Lehetséges, hogy pont ez a gondolat ragadja meg bolhás pajtásomat. Pardon, bundás pajtásomat. Merthogyhamár itt kell megfulladni a kertvárosban, akkor már igazán ne veszítse el egy kutya kutyai lényegét. „Ugatok magának, mi mást is tehetnék?” [Tatjana levele Anyeginhez] Persze nem vagyok vele rosszban, estének fokán ugyanis nyakkendősen szünetet tart, mégis kertvárosias szellemben nevelkedett, így hát nyugodtan szunnyadhatok. Nyári délutánok a kertben, kiülök és morfondírozok, és csendben van. Ritka pillanatok egyike, merthogyugye dél bőven múlt. Ilyenkor már a bemelegítést, az előrezonálást is befejezte a művészúr – tenor. Ez meggyőződésem. „Mit olvasol” – kérdi tőlem az ember barátja. „ÉS-t, kérlek” – válaszolok. „És [ÉS] mi van benne?” – érdeklődik hűségesen. „Most egy tanulmány, de van más is. A verset szereted?” „Szeretem én, kérlek.” „Na, hát akkor engedd meg!” – azzal lapozni kezdtem az íveket. „De hangosan! Magas a kerítés.” „Úgy, úgy” – és akkor felolvastam neki. Jó így: kellemes az idő, az ember akár a kigombolt inget is megengedi magának. Talán mert olyan gyermetegen szitálja át a lombokat a nap [patetikusan poetikus, a hideg kiráz az ilyen költői mintáktól]. „Én megyek ugatni tovább.” „Rendben van. Szervusz, kérlek!” „Szervusz, kérlek!” – mondta át nekem a bodros. Azért kutyául nehéz. És aztán az a kutyanehéz ugatás egész délután. Estig. Harmonikus a záránya, mert ahogy száll alá a nap, úgy halkul el ő is. Hetente egyszer intézek vele filozófiai beszélgetéseket egy karika hurka mellett. Átdobom neki huncutul, aztán Heideggerről faggatom. Kijárok, míg jó az idő. Legközelebb csupán fürdőnadrágban leszek, elhatároztam. Igaz, ezzel vigyázni kell! Ma még fürdőnadrágban áll a gyepen, holnap pedig a zakó tangapapuccsá szárad, az ember fia pedig sörhassal, fecskében betont locsoló konstrukcióvá szottyad [puffad. Gyakorlatilag egy anti-Dávid]. Óvatosan engedem meg magamnak. Aztán ősszel dupla pulóvert [vagy gatyát] veszek, hogy behozzam a lemaradást: kiengeszteljem a múló időt. De messze még az ősz. Suhogjanak még addig a lombok.), ott kiabált, kissé selypítve, egy tökmag, aranyos krapek. Aztán felugrott a hintára.


















Tóth Péter

Macskatűz



A macskák szaporodási szokásaikat tekintve több mint furcsák. Ilyenkor sokszor területharcukat is hallani lehet, ami az édes alvást is megzavarja, mint szeretőket a hazaérkező házastárs. Idegesítő, bármelyik is történjék meg egy éjjel. Minden bizonnyal egy ilyen harcba keveredő lehetett az, ami mellett Márk is állt. Mintha csak aludt volna. Persze a képzetet rombolta, hogy a mancs környékén férgek jelentek meg, de egyébként semmilyen külső sérül