top of page

Filótás Karina

Hirdetés


Nyár.

Poros földút.

Kádárkocka.

Szögesdrót-kerítés, 

alatta kutya ásta lyukak.

Csendes környék ez, 

a szóbeszédet visszaverik a falak.

Sokéves a burkolat.

A házalapba atyai rosszallásokat 

kevertek a beton mellé.

Egy tisztítófestés igazán ráfér

a bent felejtett mosolyokra.

A kihordott szobamagány is 

elszállításra vár a konyhakövön. 

Nem jöttek érte.

A nyílászárók sem a legújabbak.

Néhol javítani is kell,

mert a kimondatlan szavak 

kifolynak a réseken.

Más levetett emlékeivel borítjuk

a molyrágta kanapét, hogy elfedjék 

az átbeszélt éjszakáktól kijáró rugókat.

Néhány régi szokást le kellene nyírni 

az udvaron, túl sok gyökérrel 

kapaszkodnak a felszín alatt. 

Ha nem teszünk végre valamit, 

még elburjánzanak.

A ház mellett terasz, kőlépcsők.

A kertben anyánk életműve.


A szomszéd kérdésére száraz köhögés

a válasz, mint amikor ballagás után 

nekünk szegezték: "Mi lesz belőled?"

Mondhattuk volna azt, 

hogy generációs szakadék.

Abból is a mélyen zengő fajta, 

amibe ha belerúgják a követ,

még másnap is visszhangzik. 


Igazán megvehetné már valaki 

a gyerekkorunk.



Vándorkép


Annyi helyen akartam már lenni, 

hogy az otthoni sarkokat árván hagytam. 

Nem töltöttem ki. Helyettem szőtte 

formára bennük félelmeimet a pók, 

hogy emlékeztessen, én is halandó maradok.


Mindig azt mondom, hogy utazó vagyok.

Bőröndjeinket világkörüli utakra vesszük,

végül csak Horvátországig jutunk el velük. 

Ha odaérünk a régóta várt nyaralásokra, 

az ismerős látványossággal képet csinálunk. 

Aztán tovább utazunk, és az óratorony lábánál, 

tengeröbölben, erdő szélén és a várudvaron is 

úgy teszek majd, mint aki észre se vesz titeket. 

Ez a mozdulat nektek is nagyon jól megy. 

Aztán hazaérünk, és ti előhívtok minket. 

Újabb családi album készül rólatok és rólam. 

Szép emlék. Ha előveszitek, újra megjelenek. 

Karácsonykor majd a nosztalgiavonaton 

egyikőtök anyukája lehet, hogy felsóhajt: 

Milyen kár, hogy ebbe is belesétált valaki!


Újabb pont a halhatatlanságnak. 

A póknak mégsem volt igaza. 








Filótás Karina Székesfehérváron születtem 1997-ben. A Budapesti Gazdasági Egyetemen szereztem diplomát. Közel 13 éve foglalkozom aktívan írással. 2024 februárjában csatlakoztam a Fiatal Írók Szövetségéhez. Szövegeimet többek között a Műút, Irodalmi Jelen, Apokrif és a Népszava is közölte. A villamoson leginkább az embereket szeretem olvasni.

0 comments

Recent Posts

See All

Commenti


hélóóó.png
bottom of page