László István
Hangosképek a vízmaffiáról
ELSŐ KÉP:
Kata: Csak még egy litert, kérlek!
Borbála: Nagyon sajnálom.
Kata: Akkor egy felet vagy egy negyedet, vagy néhány csöppel is megelégszem. Kérlek! Meg fog halni Jocóka.
Borbála: Nem tehetem.
Kata: A következő adagosztásnál visszafizetem, a dupláját akár, csak most adj egy kicsivel többet, nagyon nagy szükségem van rá!
Borbála: Lehetetlen, nem érted? Szállj le rólam, mennem kell.
Kata: Elkapta a tífuszt, kiszárad, ha nem ihat többet. Harminc liter nem elég egy hónapra.
Borbála: Ha meghal, jobban fogsz élni a férjeddel. Vigyázz, nehogy ti is elkapjátok!
Kata: Én is erre gondoltam, amikor megszületett, minden nap megfordul a fejemben, mi lenne, ha nem jött volna a világra, de a szívemhez nőtt. Neked is van gyereked, értened kell. Nem hagyhatom meghalni, abba belehalnék.
Borbála: Már rég meg kellett volna tanulnod elengedni az embereket. Igen, nekem is van gyerekem, de nem sajátíthatom ki magamnak a készleteket, akkor sem, ha beteg. Ha nem tartjuk szem előtt a közérdeket, mindenki meghal.
Kata: Csak egy literrel többet, kérlek! Visszafizetem!
Borbála: Ugyan hogy tudnád visszafizetni? A múltkor sem tudtad, miattad szomjazott a családom két héten át. Elég szívességet tettem már neked.
Kata: Ne hagyj itt, csak néhány cseppet!
MÁSODIK KÉP:
Borbála: Várj! Nincs itt senki?
Szonja: Nincs, gondoskodtam róla.
Borbála: Az összes ablakot bezártad?
Szonja: Mindet.
Borbála: Rejtsd el a pincében!
Szonja: Negyven liter? Ez rengeteg!
Borbála: Csend! Meghallja valaki. Gyorsan, dugd el, és egy szót se többet erről!
Szonja: Mennyit adjak cserébe?
Borbála: Mennyi kell a halál beálltához?
Szonja: Hat mag. Áruld el, miért kell ez neked?
Borbála: Ne kérdezősködj! Örülj a negyven literednek, és soha senkinek ne szólj semmit.
Szonja: Vigyázz, amikor megfogod a magokat! Jobb ha nem nyúlsz hozzájuk szabad kézzel, csak a tasakhoz.
Borbála: Mennyi idő alatt hat?
Szonja: Azonnal.
HARMADIK KÉP:
Fecó: Anya, anya, nézd!
Borbála: Nagyon szép, kisfiam. Figyelj, ha rajzolsz neki orrot is, sokkal élethűbb lesz.
Fecó: Nem tudok orrot rajzolni.
Borbála: Nézd, ide húzol egy vonalat, aztán még egyet mellé, és itt pedig összekötöd.
Fecó: De nincs neki lyuka!
Borbála: Milyen lyuka, kisfiam?
Fecó: Hát, mint neked meg apának. Itt, az orrában.
Borbála: Orrlyuka?
Fecó: Igen, de figyi, ha ide rajzolok két karikát, ez pont olyan.
Borbála: Nagyon ügyes vagy. És kit ábrázol?
Fecó: Ez apa.
Ferenc: Csak nem rólam beszéltek kicsi aranyosaim?
Fecó: Apaaaa! Juhú, ezt nézd!
Ferenc: Gyere ide, kicsi kis rajzművészem, istenien szép.
Fecó: Apa, felveszel a nyakamba?
Ferenc: A nyakadba nem tudlak, de az enyémbe igen. Hopsz, gyeree!
Borbála: Benéztél már a pincébe?
Ferenc: Nem, aranyosom, nagyon fáradt vagyok, még nem másztam le. Hupsz, gyere kis poronty, ugorj le!
Fecó: Jujúú, szia apa, futok is tovább!
Borbála: Ötven.
Ferenc: Nem mondod komolyan. Honn…
Borbála: Ne kérdezd! Örüljünk, hogy ekkora mennyiséget kaptunk.
Ferenc: Istenem! Csodálatos vagy! Az én kicsi, aranyos feleségem!
Borbála: Megyek is gyorsan, felhozok három teli pohárral, te pedig szólj Fecónak, hogy fusson vissza, mert hoztam egy hatalmas meglepetést.
Ferenc: Várj! Mi lenne, ha végre megfürdetnénk azzal a húsz literrel? Vagy elég tíz is.
Borbála: Ahogy gondolod. Igen, inkább kényeztessük őt.
Ferenc: De elárulod, honnan szerezted?
Borbála: A főnököm adta. Azt mondta, nagyon jól végzem a munkámat, és ennyi kijár nekünk.
NEGYEDIK KÉP:
Kirkó: Holnap tízkor.
Borbála: Nem tudom megtenni.
Kirkó: Nem nagyon van más választásod. Ha szomjan szeretnétek halni, akkor ne gyere.
Borbála: Kirkó, én nagyon szeretem a férjemet, egyszerűen nem tudom megtenni.
Kirkó: Akkor távozz! Holnaptól nem kell begyere.
Borbála: Nem rúghatsz ki, szomjan fogunk halni.
Kirkó: Ó, dehogynem. Legalább megtapasztalod milyen a többiek élete, akiket nem érnek olyan titkos kiváltságok, mint egy magadfajta vízhordót.
Borbála: Titokban fogod tartani?
Kirkó: Az nem tőlem függ. Ha a társaim tartani fogják a szájukat, akkor senki sem fogja megtudni.
Borbála: Milyen társaid? Hát nem te akarsz…
Kirkó: Hohó! Előbb tesztelnem kell a minőségedet. Ha a többiek azt mondják, jól csinálod, akkor majd kettesben is.
ÖTÖDIK KÉP:
Geréz: Gyerünk, vedd csak le a melltartódat.
Petyák: Hadd lássuk azokat a szép kis csöcsöket.
Tomi: Várjatok, még ne érjünk hozzá, csak élvezzük.
Petyák: Ez az, Boris, simogasd magad!
Tomi: Rázogasd azokat a csöcsöket, gyerünk!
Geréz: A bugyidat is lehúzhatod.
Tomi: Nem, azt én akarom letépni.
Petyák: Nem, az az enyém lesz.
Tomi: Maradj már, megegyeztem Kirkóval, hogy azt én csinálom.
Petyák: Akkor menjél, és cibáld le erről a kurváról.
Geréz: Még táncoljon egy kicsit nekünk.
Petyák: Nekem már nagyon kemény a faszom.
Geréz: Akkor gyerünk, Tomi, rángasd le róla, aztán dobd ide nekem.
Tomi: Gyere, Boris, szopjál szanaszét, aztán megbaszunk sorban.
HATODIK KÉP:
Kirkó: Engedelmes voltál, azt mondták.
Borbála: Durva állatok.
Kirkó: Nem élvezted? Pedig állítólag nagyon nedves voltál.
Borbála: Nem csinálhatjátok ezt! Ki tudja hány családnak teszitek tönkre az életét, kihasználjátok a maradék reményüket.
Kirkó: Egyáltalán nem. Mi megmentjük a családokat. Az olyan szerencsések, mint te, sokkal több vizet kapnak, mint a pórnép. Olyan nagy ár cserében a test?
Borbála: Ezt nem lehet folytatni, mindenkinek meg kell tudnia, hogy kik vagytok, és mit csináltok, hogy a dicsőített „vízadó urak” mekkora álszentek, mindenkinek el kell mondani.
Kirkó: Vigyázz a szádra, kurva!
Borbála: Nem érdekel, ha az egész havi fejadagot megvonod tőlem vagy bárkitől, inkább derüljön ki minden. Sokkal több vízhez jutna a nép, ha ti nem dőzsölnétek benne.
Kirkó: Boris, Boris. Azt hiszed, hogy senki nem tudja, mi folyik itt? Szerinted csak te vagy olyan kiváltságos, hogy betekintést nyerhetsz az alvilágba? Mindenki tudja, milyenek vagyunk, és senki sem beszél róla.
Borbála: Ez nagyon hamar meg fog változni.
Kirkó: Nem fog megváltozni. Nem te vagy az első kurva, aki lázadni akar.
Borbála: Nem vagyok kurva.
Kirkó: Mindjárt meglátod. Tessék, húzzuk le ezt a bort, aztán vetkőzhetsz.
Borbála: Nem kérek.
Kirkó: Dehogynem! Jót tesz a félénkségednek. És még jobban benedvesedsz.
Fúj, ez borzasztó keserű. Mi a faszt kevertek bele?
HETEDIK KÉP:
Ferenc: Miért nem szóltál előtte?
Borbála: Szerinted engedted volna, hogy megöljem azt a barmot? Én sem voltam benne biztos, hogy meg tudom tenni, már csak a jó kis tanácsaid hiányoztak volna.
Ferenc: Sosem leszünk többé boldogok.
Borbála: Ne mondd ezt, ez nem igaz. Mostantól nem kell szűkölködnünk, az egész falu megtudja, mekkora sikkasztó volt Kirkó, és miket csinált a nőkkel, a víztartalékokat pedig felszabadítjuk, és végre igazságosan osztjuk el.
Ferenc: Felszabadítjuk? Kik? Mi ez a többes szám?
Borbála: Nyugodj meg, örüljünk egy kicsit végre.
Ferenc: Minek örüljek? Hogy a feleségem egy gyilkos kurva, akit megbaszott három maffiózó?
Borbála: Ferenc, nem érted, hogy miattatok tettem? A faluért is, de főleg miattatok. Ferenc, miért mondasz ilyeneket?
Ferenc: Nem fogok tudni rád nézni. Felőlem fürödhetünk mindennap tiszta forrásvízben, akkor sem.
Borbála: De miattatok tettem, érted, miattatok.
Ferenc: Ki lesz az új vezető?
Borbála: Én.
László István vagyok, 2001-ben születtem Nagykárolyban. Jelenleg az ELTE BTK magyar szakos hallgatója vagyok, minorom pedig az olasz lesz. Gyűlölöm és szeretem az irodalmat. Tulajdonképpen azért foglalkozom vele, mert mérhetetlenül kíváncsi vagyok, van-e egyáltalán értelme, ha igen, micsoda, ha nem, miért nem. Prózát és drámát írok leginkább. 2020 májusában megnyertem a Magyarság Háza meghívásos drámapályázatát Lépjen, kérem! című egyfelvonásosommal—egyelőre ezzel az egy dologgal tudok flexelni. Prózáimat még nem publikálták folyóiratok, a Nincs teszi meg ezt először, amiért hatalmas hálát érzek.
Kommentare