Szijj Ferenc
Hajókoffer
Semmi sem marad ott,
ahová letettem. Tegnap
egy hajókoffert hagytam
az erdei lépcső alján,
és mára eltűnt. Bizonyára
bevonszolták a sűrűbe
a vadállatok, ahol egy ideig még
őrzik, aztán magára hagyják,
nem tudnak vele mit kezdeni.
Itt lent
Megfog a völgy. Milyen remény
vihetne fel ilyen nagy fáradság árán a hegytetőre?
A széles kilátásé, ha közben leereszkedik
a legsűrűbb köd a nagyapáink óta?
Hiszen hány olyan dolog megtörtént már,
amiről a legöregebbek is csak hallomásból tudtak.
Vagy egy találkozás reménye,
ha a vándorkereskedő a magasságtól megrészegülve
kétszer annyit kér a köszörűkőért,
mint amennyit idelent kérne,
miután megivott a kocsmában egy fröccsöt,
hogy kijózanodjon? Itt lent minden biztosabb.
1958-ban születtem, Budapesten élek. Legutóbbi könyvem (amelynek fülén fel vannak sorolva a korábbiak): Igazi nevek (versek, Magvető, 2019).
Comments