György Alida

Húsvét


Beszélgetésre ébredek. Ritkán vannak vendégeink, próbálom kitalálni, ki lehet nálunk. Meghallom az ismerős férfihangot. Kiugrok az ágyból és berohanok a nappaliba. Apám testvérét látom meg először. Apám hazajött. Ő hozta haza az állomásról. Fáradtnak látszik az éjszakai utazástól. Gyakran mondja, a buszon nem lehet úgy aludni. Megölel, és zsebéből egy kindertojást kap elő. Mindig hoz egyet nekem, egyet a Bátyámnak. Én nem szeretem a csokit, de a benne levő kis figurákat igen. Apám testvére megissza a kávéját és elmegy. Megreggelizünk apám szendvicseiből, amit az útra pakolt magának. Többet szokott pakolni, hogy jusson nekünk is. Reggeli után ledől pihenni. Mi készülünk a húsvétra. Anyám kiküld, szedjek szép mintás leveleket a tojásfestéshez. Kimegyek egészen a mező szélére, ott többféle növény van. Anyám örül a zsákmánynak. Szakadt harisnyákat keresünk a fiókban, azzal szorítjuk a tojáshoz a leveleket. A levél helyét nem fogja be a festék, így lesznek mintásak. Mi mindig piros tojást festünk, pedig a Bátyám, amikor hazaér a locsolásból mindig mutogatja, hogy másoknál milyen színű tojást szerzett. Anyám a pirosra esküszik. Az a hagyomány.


Egész nap ki sem mozdulunk a konyhából. Nem szeretem a húsvétot, mert hiába sütünk-főzünk, a böjt miatt még meg sem kóstolhatjuk egészen a harangszóig. Amikor elkészülünk, anyám szép ruhába öltöztet, amire vigyázni kell, nehogy összekenjem. Minden ünnep ugyanúgy telik. Kitakarítjuk a házat, főzünk és utána Mamáéknál összegyűlik az egész család, és a hagyomány szerint a férfiak egymást itatják pálinkával, versenyezve, ki bír többet. Aki először kidől aludni Tata ágyára, azon utána hetekig nevetnek. Apám mindig keveset iszik, de otthon anyám veszekedni kezd vele, hogy részeg. Minek kell annyit inni. Idén Mama pálinkája erősebb lett, mint általában. Pirinéni odaküldi Hannát az asztalhoz, aki elcseni Csabasógor elől a poharát. Már egy jó ideje kérleli mindenki a hozzá tartozó férfit, induljanak végre haza. Csabasógor észreveszi, hogy nincs meg a pohara. Dühös lesz. Kéri Hannát, vigyen neki egy másikat. Hanna nem mozdul. Akkor Mamát kéri, de ő sem hajlandó adni. Erre megragadja a karom, és kedvesen kér, vigyek akkor én neki. Megijedek tőle, keresek egy tiszta poharat és odaviszem. Hanna meglök, hogy ezt most minek kellett. Már így is részeg, és nem én kell hazavigyem. Majdnem elsírom magam. Anyám rám adja a kabátomat, mire apám feláll az asztaltól. Erre, mintha mindenki magához térne az alkoholmámorból, öltözködni kezdenek. Elbúcsúzunk Mamától és Tatától, és hazaindulunk.


Idén anyám nem veszekszik. Sőt, meg is dicséri apámat, milyen jól néz ki a többiekhez képest. Jól tette, hogy nem ivott pálinkát. Jót tesz az egészségének. Apám helyesel. Vacsora közben azon gondolkodom, a halat miért nem tartják állatnak, amikor neki is van húsa. Anyám erre is azt mondja, ez a hagyomány. Mi ragaszkodunk a hagyományokhoz.


Lefekvéshez készülődünk. Bemegyek anyámék szobájába, hogy jóéjtpuszit adjak. A Bátyám nem szokott jönni, mert ő már nagy. Anyám kiküld, hogy hívjam be őt is. Leültetnek az ágy szélére. Néznek minket. Anyám és apám. Ülnek az ágyon és néznek. Anyám fogja a kezem. Nem értem, mi történik. Anyám fogja a kezem, a szemembe néz, majd a bátyámra. Apám is néz minket. Anyám komoly arccal jelenti ki, hogy el fognak válni. Ülünk. Riadtan nézzük egymást. Anyám elismétli. Úgy döntöttek, elválnak. Ez komoly. Ránézek a Bátyámra. Nem tudok leolvasni az arcáról semmit. Anyám közelebb húz magához. Azt mondja, választanunk kell, kinél akarunk maradni. Ha nem tudunk dönteni, árvaházba kerülünk. Mondja anyám, közben ölel. A bátyám habozás nélkül rávágja, hogy anyámnál marad. Apámra nézek. Ő nem szól semmit. Nem tiltakozik. Anyám sürgetni kezd, mondjak én is választ. Most kell eldönteni, mert apám nemsokára újból elutazik, és soha többé nem jön haza. Mondja anyám. Látom rajta, hogy csalódott. Sírni kezdek. Ekkor anyám beemel közé és apám közé az ágyra. Csitítgatni kezdenek. Csak vicc volt. Vicceltek. Nem válnak el. A bátyám is bemászik középre. Anyám nevet, ne legyek ilyen kis buta. Tényleg csak vicceltek. Azt akarták, hogy mind együtt legyünk egy kicsit. Csak mi négyen. Nézzük a tévét. Éppen a híradó megy. Bámuljuk, pedig csak anyám érti, mit mondanak, mi nem beszélünk románul. Valamikor belealszom. Arra ébredek, hogy apám az ölében cipel az ágyunk felé. Becsukom a szemem, nehogy észrevegye, hogy felébredtem. Finoman letesz az ágyra. A Bátyám már ott fekszik. Betakargat mindkettőnket és kimegy.


Húsvét után egy nappal beszélgetésre ébredek. Apám testvére megint nálunk van. Apám bepakolja a táskáját a kocsiba, megölel mindhármunkat, majd beszáll. Állunk a kapuban. Anyámra nézek. Sír. Én is sírni kezdek. A Bátyám bámul maga elé a semmibe. Nem is sír. Így állunk a kapuban, integetünk a távolodó autó után. Amikor befordul a sarkon, lehanyatlik a kezünk. Egy kis idő múlva a Bátyám töri meg a csendet. Minek kell sírni, mikor úgyis mindig visszajön.































György Alida (1995, Zetelaka) író, költő, drámaíró. Első novelláskötete idén jelenik meg Hármas szabály címmel a Hervay Könyvek sorozatban (Erdélyi Híradó Kiadó - Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár-Budapest, 2021).

0 comments

Recent Posts

See All
Kollázsok6.jpg
arrow&v