Mosonyi Eszter

Hát tűzbe vele

Aphrodité szent állatai a galambok voltak.

Én itt és most szeretném lefoglalni a csirkéket egy életre.

Kellemetlenül kelletlen pillanat,

ragyogó jövőkép.

Aphrodité adj nekem ma mást.

Add nekem a megnyugvást.

Add nekem Catullust.

Adj nekem ma mást.

Elég a fáj, elég a nincs, elég az elég.

Tégy ma engem mindenhatóvá.

Hadd legyek én másoknak cél.

Hadd legyek ma én. A más. A rész.

Elég a fáj, elég a nincs, elég az elég.

Hát tűzbe vele.

Hamuba sült éjszaka

illata orromba kúsz

Óvatos léptek, apró

kavicsszerű burkolat.

„Csendben, itt egy idős

bácsi lakik.”

Törökkő csodafényes-

pontos, égi csillagos.

Félve fekszem hátamra,

talán valaki meglát.

Mindig vigyázol rám.

Mosonyi Eszter vagyok, jelenleg magyar alapszakos, ezen belül kreatív írást tanulok. Pont beleszülettem a millenniumba, ez talán érdekes. Főként verseket és prózát írok szívvel-lélekkel, továbbá a Nincs interjú rovatát szerkesztem.