Papp Ákos

Gyere, ülj mellém!



Dolgozom egy gyárban,

a csarnokban köd gomolyog,

ablakrésen át rozsdás sínpályák,

arcomra száradt sorok.

Egy gyár dolgozik bennem,

konyhagőzben ziháló lehelet,

szám szélén kenyérmorzsa,

sparhelten üres lábas,

látod, megéhezem írás közben,

ilyenkor házfal tövébe nehezülnek a versek.

Bomlik a lélek, a pocsolya rezzenéstelen tűri arcomat,

udvarunk virágzik, sárban gyökerem

Gyere, ülj mellém, anyám itt felejtett

ebben a megrekedt világban!







Forma és tartalom között


Az udvar didergő,

tócsákban képlékeny világ,

fák közt alvó fény,

a ház romos, az idő pergővakolat,

a kilincs nyikorog, akárcsak lépteid.

Küszöbön botladozó árnyak,

ahogy gyerekként kúthoz szaladsz,

vagy mikor apád kocsmából érkezik,

és kihűl a csend a sparhelt körül.

Szobádban félbehagyott dolgaid,

törött kissámlin ücsörgő gyerekkor,

dunyhamelegben eljátszott jövő,

tornácon anyád „lehettél volna” intelmei.

Megérinted a dohos falat,

látod, roskatag gerenda a vágy,

tetőn összetorlódott cserepeken átfolynak a szavak,

a lezuhant égbolt verssé hömpölyög,

elveszett sziget a hullámok alatt,

s te ott állsz mondatba zárva,

forma és tartalom között.









Eljöttem hozzád, hogy megszeresselek


Emlékszem, amikor tébolyultan kóboroltál, és nem tudtad, hogy az égbolt alatti létezésben hol kellene létezned, hogy csillapodjon elméd lópata dübörgése, engedd, hogy most megsimítsalak. Tudom, hogy szétszakadt agyvelővel és kifúrt szemekkel bolyongtál a körúton kocsmát keresve, most hagyd, hogy átöleljelek. Láttam, amikor szétfolyt gondolataidat próbáltad összecsomózni, de nyakadra tekeredett és fojtogatott egész éjszaka, ezért inkább elindultál ebben a káoszban, hogy üdvözülj a pokol valamelyik ivóasztalánál, de aztán egy ismeretlen parkban ébredtél, egy padon, az őrszobán, diliházban, valamelyik vonatállomáson, talán egy nő mellett, vagy angyalok között a betépett idő létezhetetlen dimenziójában, de most betakarlak kabátommal és megsimítom homlokod. Engedd, hogy átöleljelek, mert amikor nagyon rossz voltál, senki nem ölelt át, pedig akkor kellett volna átölelni és barackot nyomni kobakodra, de a szeretnivaló kicsorgott némaságodon és dermedt tekintettel kerestél anyát, nőt, hogy aztán ők is kőszoborrá változtassanak, de látod, most összebújhatunk. Szeretlek így, ahogy vagy, amikor kormos arcodba csorog a vér, bűzös a leheleted, vért köpsz reggelente. Szeretlek borlopás közben is, amikor párizsiról álmodozol valahol a Mátyás téren, hogy aztán utolsó erővel, összehugyozva, törött bokával és kifolyt agyvelővel útnak indulj még egy adagért a néma, hófútta éjszakában, de én így is szeretlek. Látom, ahogy lehajtott fejjel lopakodsz a hold alatt, az út alatt, szégyelled magad és vádolod a világmindenséget, aztán bosszút tervezel a gólyalábszéken valamelyik pult előtt, kérlek, ne haragudj magadra, én megbocsátok neked. Tudom, hogy dinamó pörgette agyadból kitéptél mindent, és műanyagflakonban érlelt spirituszt lélegeztél, és eszelősen kutattad, melyik villamoson utazik Isten, aki majd letérít erről az üvegcserepekkel véres útról, átterel másik csillagdimenzióba, vagy egyből a paradicsomba, mindegy hová, csak el innen, én így fogadlak el. Látod, most érkeztem vissza hozzád a téridő síkjain, ki tudja, hány esztendővel korábbi önmagam állomásain át újra magamhoz, hogy megsimítsam arcodat. Én jöttem hozzád, hogy megbocsájtsak neked, mert végeláthatatlan utad végére értél, hogy szent kegyelemmel meggörnyedt tested, véres lábad, vállaid megfáradt ereit végigsimítsam, engedd, hogy feloldozzalak. Eljöttem, hogy megismerjelek, hogy átöleljelek, hogy magamhoz szorítsalak, az enyém vagy, kegyelemmel teljes az út, mert megtisztulva érkezhettem hozzád, és most engedem, hogy vállamra csorgasd könnyeid, mesélj féregjárat utadról, fekete lyukba zuhanásról, hogy szent pillanatait galaxiskőbe véssem örök mementót állítva neked. Látod itt vagyok, eljöttem hozzád, hogy végre megszeresselek.


















Papp Ákos vagyok, Budapesten élek, a felnőttoktatás és a mentálhigiéné különböző területein dolgozom. Néhány éve nagy bajokból vagyok felépülőben. Több írásom olvasható irodalmi portálokon, illetve nyomtatott formában. Szeretek fotózni, "Ébredéstörténet" kép-szöveg kiállításom 2019-ben több helyszínen is látható volt.

0 comments

Recent Posts

See All
Kollázsok6.jpg
arrow&v