Márián Gábor

fakopáncs

araszol a nyakamon

fúrni kezd gégetájon

a glóbuszérzés megszűnik

meg nem látogatott fjord

gleccservájta fájdalom vörös feje villog

szemgolyó-maszturbáció

csukott szemhéjon át fényfoltok

vakok látnak ilyet én is nyomkodom

mondogatom meggyógyulok

de nem tágul kozmosszá a garat

magába omló barna törpe

esőhangon kopog

Pillangóhatás

Előző életében tiszafa volt,

mérgező bogyói miatt elővigyázatos

anyukák amputálták ágait.

Csonkjai felett a házfalon árnyjáték

tekereg – legyőzött Laokoón,

lélekvándorlás a Mohai közben:

kényszer-kutyavizeldéből

profán panelabsztrakt.

*

Carrarai test darabokban, Michelangelo

arcán márványkönny gördül.

A Forest Lawn temető igazgatója

értetlenül áll az eset előtt.

A nemzetközi turizmus

okozta stressz következménye,

hogy megfáradt a mikrofraktúrák

szabdalta boka – Dávid szabadságon.

Biró Erika

lefelé kutyák

ütemeket vernek körülöttem

költözöm a nappal

pöttyök és kishalak

alkaromon forró zsír

becsapódási alakzatai

negatív filmeken

helyettem ütnek labdákat 

sebzett gyerek zsibbad 

szegycsontom alatt 

szomatizálok

már nem a túlélés a tét

gyűrűk hiánya ujjaimon 

rossz csatornán várom az enyhülést

hátamban lefelé kutyák nyúlnak

mintákat roncsolok

a csontból induló pulzáláshoz

fel kell fejteni a lágyrészt

parafrázis sámánköpenyre

páfrányt ültettek az árnyékba 

a napra füveket magasak

a kilátó falai 

ugyanarra a lábra esik a lépés

átlátni a fokok rácsain

három emelet vasszerkezet

alattuk földlabdákban

apró fák gyökerei

harminc méterrel térszint alatt 

áll egy nő a kilométeres 

körív felezőjén

raszteres szőttes

óceániai teknőshéj 

közelebbről a fémrács 

afrikai faragott fapohár

sámánköpeny

az épület árnyéka rövidül 

üveg szórt fénye oszlat tömeget 

ösvényeken fehér kőtörmelék 

dobja vissza a szemekbe a napot

padok árnyékában

bekapcsolnak a locsolók

menekülés szivárványok között

egyik oázisból a másikba

Csiby Édua

a fény vajúdása

nappalt tördelsz a szobámban,

nem kérdezed hogy vagyok,

beleakadsz a jelek rendezett táncába.

sulykolod belém, hogy a gondolataim

itt születnek. az ágyamat nyomják

feltételes mélyvilági képek. a fent

itt a kétségekbe kapaszkodik, hogy

engem is felkapjon, és magasabbra

dobjon fel, mint anyám gyerekkori

játék lázában. a villany csak

magában játszik fényjátékot,

a nappalod beköltözött hozzám.

a tárgyakat félretettem, nem

szabják meg a határt ebben a

fejetlenségben. járj te is itt

egy kettős képletek közé ragadt

magánsétát.

újraélesztés

vizes burokban ébredsz, lehetséges

magzati pózban, belül, az ismeretlenben.

régi játékok vesznek körül, szórakozásra

nem invitálnak, csak megnyugvást

jelentenek számodra. régi jellemrajzok

bontakoznak ki az árnyakból, de te

nem másolod őket. poros talajon

lépkedsz, holmi kételkedéssel veszed

az irányokat, de az egyenest nem

találod. szívzörej riaszt fel álmodból,

de csak végtagjaid fele kíséri.

ősi hiedelmek tanítanának gyónást,

de te elfordulsz a bűntudat elől.

résnyi lyukon látsz ki, ahol

a képiesség nyújt támaszt, de te

a kijáratig sem jutsz el velük.

unott ülepedés terít el aztán,

most nem leled az oltalmat.

féreg módjára engeded magad

a lefelé történő mozgásnak,

rétegekben hámlik le a maradék

hit, hogy egyenesben kiférhetsz

ebből a tömény masszából.

termékenységben nincs hiány,

kijutott neked az első pozíció.

leteríted magad körül a téves

jelzéseket, és a napnyugtával

születhetsz így újra.

Benesóczky László

Szalmaing

Az utcákon az embert megverik.Csatornalé leszünk hajnalig,míg sárló kátyútengeredszalmával-sárral eltelik.

Vajban fürösszed sárló kátyúdat,míg hídugrást villant a napnyomat:hamisrózsa széllel szemberítt,most takaríthat el hajnalig.

Cetlimet szélből kétezer,korongot téllel szélbeszelreggelig. „Napból létezel,szalmaing?”

Két posztkeresztény anzix

Tor Ulven-asszociáció

1

Megunta saját jelentéktelenségét,

belső emigrációba vonult.Később már gondozója sem akadt:fiát régen megölték.Nem volt tűz és aszteroidák:csak egy szellem maradt,fényelni, suhognikörbe-körbe a világon.

2

Körben ültek a széles mezőn.

Jésua gitározott, rózsaszínkapucnis pulcsiban.

Latte folyt és poliamóriárólbeszéltek éppen.Mögöttük sziklás táj.Egyedül voltak.Kezdtek feljönni a csillagok.Minden visszavonhatatlan:manbun, bagel-glória,hiányzó ellenségeik,

apjuk felszűrődő segélykiáltásaielalvás előtt.

Pásztor Andrea

diagenezis

nem rezegnek a csontok

az izmok önkéntelenül remegnek

a belek impulzívabb működésbe kezdenek

sivatagosodik a szád

miközben lepedék teríti el

füst száll fel belőle

nem kanyarog hamar eltűnik

bőröd pikkellyé másul

a szárazföldön nem tudsz tovább lélegezni

a vízben megfulladni muszáj

gyorsabban mintha lassan

fojtogatna meg

így nem marad nyoma

ha ennek is marad nyoma

lenyomata helyett teljes kékülés

a felszálló buborékok már ezüst fényben

fürdenek fürösztenek

felbuksz nehéz elviselni

hogy újrakezdődik

hogy a folyamatból szabadulni másképp nem lehet

ha nem kapkodsz életben maradsz

kapkodsz a hullámok a szádat telítik

kimossák a sivatagot marva pusztítják a lepedéket

üledékesítenek terhelődsz rétegeid vastagodnak

míg teljesen összetömörödsz

egy anyaggá préselődsz

benned nem mozgó életek

vized kívüled szorul és megkeményedsz

a nyomás miatt a benned élők összekapaszkodtak

a nap-éj egyenlőségig

nyúlik a ritmus estefelé

kinyúlik a düh szomorúság

napközben a sötét

nem húzódik tovább

tart

a hazugságok nem most

kezdődnek folytatódnak

szentté terelődnek a gondok

miközben ha

nehéz falak tartják

az otthonod

ez a hideg

szigeteletlen sziget

három hónapig ha

Béres Ákos

Mérlegen

Éjszakai erkélyen elpazarolt sperma hull

egy guminövény leveleire A belső szobában

megrángatott arcon foltok érnek a tenyérnyomos

üvegen át Mintha nem tudna róla flörtölő taktikák

magolásában a fiú aki zavarában billenti fejét akár

ha leesni készülne míg nők sehol a betakarításhoz

Úgy mint a finomabb gyümölcsök évszakára várva

a piacra járó és a fiú metszésre talál de egyikük feljebb

emeli az édesebb nedveket annál amit elérhet Fejében

a gyümölcshúsok élenjáró férfiakat várnak szétszakításra

Zsenge arcán megállnak a cseppek szánalomból Lehámozva

majd gyors alvásért nyúl magához egy kölcsönadott pulóver

illatát szorítva Az álomban hempergő testek közé egyetlen

farokként akar ágaskodni Kegyetlen keze mégsem enged

Titkon idéz fel egy baráti mondatot a szerelemről

ami örökké virágzik egy hajnali teraszon

de ilyen képektől még félti a merevedést

Shit Talking

beszélne a problémáról még ha nem is tud rendesen

kifejezni semmit a bódító kényelemtől megrekedve

hétköznapi sarkokban a magába fogadó örvény helyett

marad a bűntudatteljes de teljes éjféli falás rohammentő

és a megállíthatatlan töltikék ellazító terhe a menekítő

útvonalon ki passzírozott idő után kongó konzervdobozban

a remény hogy a görcsös kitöltés rítusa elhozhatja

a mélyebb emésztést amit társaságba nem illik

felhozni akár csak a kiürülés utáni vágy hiányát

az önreflexív sajnáltatás előre tolt stratégiája nélkül

nem engedve önkéntelen egy sérülékeny darabot se

mindig újabb mantrával fojtva a neurotikus gondolafolyást

ahelyett hogy biztonság nélkül gyakorolná az örvénylést

kiemelhetetlen részként nem panaszkodni róla csak látni

a lehúzott WC-t és egyszerre forogni is benne

mert nem csak ürülék lenne bár nem nevezhetnék másnak

Márián Gábor: 1989-ben született Budapesten. 2014-ben szerzett képgrafika BA diplomát a Budapesti Metropolitan Egyetemen,

majd 2016-ban ugyanitt végezte el a tervezőgrafika MA szakot.

Verseit többek között a KULTer.hu, a Műút, a kolozsvári Helikon, a Tiszatáj Online és a Győri Műhely publikálta. Jelenleg Budapesten él és dolgozik szabadúszó grafikusként.

Bíró Erika: 1987-ben született Békéscsabán. Eger, Szeged és London után jelenleg Budapesten él. Egy alternatív általános iskolában tanít, a FISZ líraműhelyek rendszeres résztvevője. A Műútban, a Bárkában, a PRAE folyóiratban és az Apokrifban jelentek meg versei.

Csiby Édua Boglárka: 1993-ban született Dunaújvárosban. Jelenleg angol nyelvet tanít Budapesten, és a Pécsi Tudományegyetem Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskola hallgatója.

Benesóczky László: 1992-ben született Budapesten. Kommunikáció- és médiatudomány alapszakon a PPKE-n, mesterszakon a BME-n szerzett diplomát. Versei megjelentek a Helikon, a Hitel, a Műhely,  a Tiszatáj, a Vár Ucca Műhely és a Várad folyóiratok hasábjain, illetve a Tiszatáj Online és az Új Bekezdés portálon.

Pásztor Andrea: 1990-ben született Budapesten. Üllőn nőtt fel. Pedagógus, gyermekjóga oktató. Verset és prózát ír. Művei többek között az Élet és Irodalomban, a Kalligramban, a Pannon Tükörben és a Látó folyóiratban jelentek meg.

Béres Ákos: 1995-ben született Pécsen. Egy kitalált karakter, jelenleg a f21.hu képzőművészeti rovatának vezetője. Versei jelentek meg a Műútban, az ÚjNautiluson, a Tiszatáj Online-on és a ROST-ban. Szabadidejében csapdából menekül csapdába. A szövegek eredetileg az Underground lapszámban jelentek meg.