Sz. Kárpáthy Kata

febris maligna

süt a nap

és fáj a fejem

bámulom a 

könyvespolcot

nem látom

a lázmérőt

felém indul

gluhovszkij regényéből

a pap

jobbjában keresztet 

baljában ipadet tart

nem hallom amit mond

bedugult a fülem

a gyulladástól

csipog a hónom alatt

a lázmérő 40-et 

mutat a pap

keresztet tesz

a homlokomra

megáld 

az ipadet

tartja felém

elektronikus recept

kinyomtatja

majd visszamegy 

a polcra

még mindig 

fáj a fejem

és süt a nap

A következő mozdulat

11-12 éves lehettem

nem emlékszem pontosan

elmentem játszani 

egy barátnőmhöz

végighallgattuk a 

DVD-re írt zenéket

és untunk csak ketten

ekkor dobta be

menjünk át a szomszédba

nem is történt addig semmi

míg a szomszédlányok apja

haza nem ért

először csak ordított

a felesége próbálta lefektetni

és kivitte a szobából

a következő emlékem

hogy magam vagyok

és berohan egy szál fecskében

csak ennyire emlékszem 

ebből az egészből

és hogy magához szorít

és nem bírom kitépni magamat

éreztem az olcsó bor szagát

és a megmagyarázhatatlan

vadságát

nem értettem

mit akar 

csak azt

hogy nekem fájna

azóta a ruhaboltokban

ha sötét fecskealsót látok

érzem a leheletét a nyakamon

ahogy leszorít az ágyra

és ma már tudom

ha nem jött volna be a felesége

és a két lánya mi lett volna

a következő mozdulat

Arról az istenről

Az isten háta Excel táblázat,

mellkasa határidőnaplóm,

rajta anyajegyek emlékeztetnek,

hogy soha nem leszek anya.

Lejegyzek dátumokat, történéseket,

de a szavaim felülíródnak,

biztonsági mentéseim

mintha sohasem lettek volna.

Isten ökle villámcsapás,

kék foltjaim viharkárok,

amiket rejtegetek naponta

blúzok és blézerek alatt.

Szeme rozsdás stoptábla,

vészjósló jelek összejöveteleken,

ilyenkor lesütöm a szemem,

és nem beszélgetek tovább.

Évek és programcserék után

ez az isten csak emlék marad,

foltok és feljegyzések, már 

rég nincs szükség mentésre.

Amikor beborul és villámlik,

magamat emlékeztetem,

hogy a rossz múlt istenétől 

miként szabadultam meg.

Sz. Kárpáthy Kata: Kárpátalján él, Beregszásztól alig 20 km-re egy csendes, eldugott faluban az erdő és a Mérce patak szélén. Újságíróként és hírszerkesztőként dolgozik, emellett mentálhigiénés segítő szakembernek tanul. Alapjáraton prózát ír, nemrég kezdett versekkel kísérletezni.