Csatári Tímea

Fénytörés

két eltérő sűrűségű

közeg határán

egyensúlyozok

nagyon fontos

hogy ne lépjek le

a zuhanás rövid volna

a csend hosszú

a leváló

űr miatt

ami visszaverődik

a becsapódás pillanatában

látványos 

is lehet

egyenetlen síkon

szóródik a fény

jó szögből nézve

szivárvány

Eleve 

pattanó izgalom 

mozdítja izmaid érte 

téged vár 

különlegesen 

a többi között 

nézed ismerős alakját 

tökéletességét 

lassan 

bőröddel olvasod 

sima 

kerek

lapos 

kő 

a víz felszínére 

lendülettel ültetve 

megérinti azt 

újra meg újra 

mielőtt koncentrikus 

hullámokat hagyva 

elmerül 

de megesik 

hogy a dobáshoz alkalmas 

fogást keresve 

kezedbe simul váratlanul 

ragaszkodni kezdesz 

finom illeszkedéséhez 

meglóbálod néhányszor 

de szándékod 

hogy távolra hajítsd 

beleolvad akaratodba 

amellyel szorítod 

egyre erősebben 

ekkorra biztosan tudod 

ha el is dobod 

nem merül el

csak szalad végtelenül 

a felszínen

ez pedig ugye 

nem lehetséges

Második telihold

szűk padlásszobában 

fekszik a szörny kiterítve

a kivéreztetést elvégezték

de nem függesztették fel 

bokáinál fogva 

a végtagok belső vonalai felmetszve 

a lábak előfejtve 

a köldök tájékán már kés nélkül dolgoztak

keblei közt mellkasát felnyitották 

a nyúzás félbemaradt 

talán bizonytalan volt a kéz

vagy megunták 

a tető rései közt beszűrődő 

fehér fényben

csontjaira tapadó 

szürke bőre alatt 

most tónusba rándulnak az izmok 

megcsonkított lábaiban 

finom remegés 

szőrös feje megmozdul

hosszú pillái felpattannak 

lassan felkel, lépked 

le a csigalépcsőn  

ég felé emelt arccal 

üvölti diadalmasan 

oda indult ahol szeretik 

csak nyüszít mikor 

botokkal újra agyonverik

Csatári Tímea: Debrecenben születtem, régebben. Itt is élek. Gyerekkorom óta készítek versszerű szövegeket. Járok versműhelybe. Jelentek meg verseim a Székelyföldben, az Irodalmi Szemlében és az Entroplázában. A hajnal a kedvenc napszakom