Rónoki Bertalan

echolália



szilenciumothirdetnek

alepergőhitűtemplomok

zengaharangszó


részegestiórákban

sötétségcsorog

házfalakrepedéseinát

minttemperapárizskéksebek

töltikkiazidőknyomát


mintafrigyládátőrzik

avéntemplomok

adohosisten-szagot

örzikmertmárcsakezmaradt


lassacskánfogynikezdaharangszó

ésmostanraténylegestelett

mireelőjönegykényszerszültemegszokás


monotonmotozéskapara

körömaláragadtharag

monotonmotozéskapar

mintlevakartbőrdarab

kilátszóhúsaseb

monotonmotozéskapar


echolálalélek

együgyűszegény

dünnyögmagában

akárcsakenyém


lassanelnémúlazúgó

harangszó

megynyugszikamotozó




minotaurusz



négy percre a szerelemtől...

hisz ebben még bárki egyáltalán,

hogy szívecskés nyilak röpködnek

ide-oda, vagy hogy a szerelem ott

van az út túl oldalán?!


négy perc

ide már a GPS vezet el

mivel eleget estem már pofára


a városi utcákon, mint

labirintusában keresek olcsó

szórakozást

mások ezt úgy mondják szerelmet

de én legalább nem hazudok


kikötött cipőfűzővel csasszogok végig a bűntudat kövein

kurvára este van hullik is valami virág

platán vagy talán a bizalom


fűzőm az idő rögei közé beakadt

kicibálni belőle nehéz

és még szar szag is van...

remélem nem léptem bele


a boldogság olyan mint a gyümölcsök

a legtöbb belőle bogyós

és mint minden jó dolgot

ezt is precízen grammra mérik

és zacskóban viheted tovább


egyesek szerint a csajok lelkébe taposok

pedig én csak nem bírom a szar szagot


néha elengedek egy-két stilizált

„a faszomat már” -t csak úgy

csupaszon csattan a betonon

közben meg tudom hogy igazából

ez nem más mint egy kis

fürdőköpenybe öltözött

bizonytalanság


üvegszilánkokon lépkedünk

én cipőben te mezítláb

„annyira jól vagy”

hogy fel se tűnik

de közben meg már engem idegesít


fejezd már be!

te úgy is csak egy egynyári növény vagy

ma még gerjeszt az illatod

de hajnaltól már ősz lesz

józan hervadás


és tudom néha engem is elkap a gépszíj

és csak gyártom az összetört szíveket

és jobb lenne ha odébb állnál, cigizek

és asszem te mondtad hogy utálod a füstöt

és most lehet valakivel összekevertelek

és látod ez lesz ha jellegtelen vagy

hogy is hívtak?


kikötött cipőfűzővel csasszogok végig

a bűntudat kövein

leszarom mert ez nem is az enyém


másnaposan „kő -papír- olló”-zik az

élet és a halál egyelőre kettő

nulla az én javamra

mert én vagyok az aki

egy este alatt elhasznált testekből

simán egy hatalmas szemétdombot épít


nem vagyok ragadozó

ezek csupán áldozatok


eltelt a négy perc

a labirintus ura

új altruista szajhát keres





































Röviden: Diszlexia, Ball kezesség, Keratokónusz és egy piros vízmérték a radiátoron.

Bővebben: 1997-ben születem, téli gyerek vagyok, Pécsett élek a kezdetektől fogva. Az irodalommal csak nagyon későn találkoztam diszlexiám miatt, még mai napig is nehézkesen és lassan olvasok, talán ezért húz a szívem annyira a versekhez és más rövid műfajokhoz. A PTE-n tanulok Szociológia szakos hallgatóként. Szabadidőmben próbálok kreatív lenni, verseket, novellákat, cikkeket írni és más irányokban is próbálkozom.


0 comments

Recent Posts

See All
nincsváltozás.png
Kollázsok6.jpg
arrow&v