Kósa Eszter
Dzsungelkutató
Kedves Édesanyám,
Nem érdekelnek a levelek. Anyámnak kéne írnom,
mert mindig sír, ha elképzel a tigrisek között. Régen
vízbe fúlt az összes a saját tükrére vetve magát.
Ezzel kezdhetném, hogy azoktól nincs minek.
ne aggódj, itt nincsenek tigrisek
Anyám fél, hogy egyszer éjjel nagy botokkal rontanak
rám az őslakosok és szíven szúrnak. Szerintem a tévében
láthatott ilyet. Ők csak szabadon szeretnének vízbe fúlni,
mint az állatok. Előbb utóbb kihalnak majd, mint a tigrisek.
és az őslakosok miatt se félts.
Másokon szeretnék csüngeni, mint a majmok. Ragaszkodni
minden nyakhoz és belekapaszkodni az összes vállba.
Sarat akarok karmolni a fehér ünnepi blúzok nyakába.
Anyám haragudna, hogyha tudná, hogy erre gondolok.
Napok óta a majmokat figyelem,
Az őslakosok majd rávetik magukat a vízbe fúlt vadakra
és elhíznak. Annyira, hogy már csak kúszni tudjanak,
és minden dombon legurulnak, és velük gurul a nevetésük
testük szégyenén. Anyámnak kellene, aggódik szegény.
szeretek itt lenni, szép a táj.
Az őslakosok pálmaágak között civilizációsat játszanak.
Nem háborúznak botokkal, csak gyűlölik egymást.
A bábszínháznak talán véget vet a monszun. Elindulok
megkeresni a játékmestert. Kiderül, hogy én vagyok.
Megvan mindenem.
Apám azt ígérte segít felnőnöm, de erdővé változott.
Most fedéllé törjük bambuszálmait. Na erről anyámnak
végképp nem kellene. Itt évek óta sűrű lombok
takarnak. Minden ág megtörik felettem, elbírom.
Üdvözlöm a családot, vigyázz magadra.
Tenger vagy anyám és azt hiszed, hogy te mozgatod
a holdat. Mondjuk tényleg óceánok vannak íriszedben.
Ha ezt leírnám, sírva mutogatnád a rokonoknak,
hogy mennyire szépet írt a gyermeked megint.
Most mennem kell dolgozni. Majd írok még, ha lesz időm.
A borítékban ̶m̶a̶m̶á̶n̶a̶k̶ küldök préselt virágot.
Mama is meghalt rég, mint a tigrisek. Na neki tényleg
érdemes lett volna. Vagyis lett volna minek. Kávét iszom
a gyászra, frissen, feketén, azt mondaná anyám, rossz
a vérnyomásra, de veszekedni ezen sem éri meg.
Mesélj, mi újság otthon?
Szeretlek;
Lányod
Kósa Eszter 2001-ben született, Nyíregyházán. Az ELTE TTK fizika alapszakos hallgatója. Verseit többek között a Kalligram, Új Forrás, és a KULTer.hu közölte.
Comments