Donald Trump, François Villon és Petri György – Három nap a Művészetek Völgyén


Az őszi Völgyhétvégék után idén nyáron harmincadik alkalommal július 23. és augusztus 1. között került megrendezésre az egyik legnépszerűbb hazai összművészeti fesztivál, a Művészetek Völgye. A programfüzet bőséges papírasztalán van miből válogatni; a zenei, irodalmi és színművészeti előadások mellett műhelyek, filmvetítések és a legkülönfélébb foglalkozások invitálják a közönséget. Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend között Csigabuszok szállítják az utolsó pillanatban felkapaszkodó lelkes kavalkádot, a rutinosabbak a petendi vegyesboltnál várakoznak, hogy már a végállomáson elfoglalják a visszainduló járaton felszabadult helyeket. Van, akinek már véget ért, nekünk még csak most kezdődött el, a fesztivál utolsó hétvégéjére látogattunk.


Ha Donald Trumpot 2016-ban nem választják meg az Egyesült Államok miniszterelnökének, akkor a Szolgálólány meséje sem kerül fel napjaink bestseller listáira. Szolgálólányok kora (a nők a különböző disztópiákban) cím alatt zajló beszélgetésben Kormos Lili, az Analóg olvasó alapítója pénteken Mucha Dorkát, a Puncs és a Nincs idő című könyvek szerzőjét látta vendégül a Fonó Udvarban. Nem tudom háttérbe szorítani a beszélgetés közepén elhangzó gondolatot, azért sem, mert két mondattal később az Orbán-kormány és a disztópiák kapcsolata is szóba kerül, amit már csak egy leheletvékony emlékréteg választ el a márciusi Gellért-hegyre vetített Orwell Viktor felirattól, úgyhogy inkább engedem, hogy a beszélgetés további szálai ebben az egy pontban kapcsolódjanak össze, hogy aztán innen ágazzanak szerteszét. Margaret Atwood és George Orwell jól bebiztosított helye mellett sok-sok izgalmas szerző válik a diskurzus részévé, többek között Colson Whitehead, Sophie Mackintosh, Bret Easton Ellis és Donna Tartt művei hangzanak el.

A disztópiák után a Kaláka Versudvarba vezet az utunk. Huzella Péter és Mácsai Pál Befogad, s kitaszít a világ címmel a régi Kaláka együttes Villon-lemezén megjelent dalokból és új szerzeményekből állította össze a produkció anyagát. François Villon magyar költő volt, kezdi az előadást Mácsai Pál, hiszen verseit a legtöbbször és legtöbben magyar nyelvre fordították. Többek között József Attila, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Mészöly Dezső, Faludy György és még sokan kísérelték meg lefordítani a népszerű francia balladákat. A délutáni előadáson az égető meleg ellenére is sokan gyűlnek össze, a szövegek és dallamok elevensége életet lehel a kissé kókadt közönség sorai közé. A Gyöngy Udvarban elfogyasztott tejeskávé után a Színház Színpad felé vesszük az irányt, ahol Dennis Kelly Árvák című darabját tekintjük meg Horváth János Antal rendezésében. Az esti ismétlésen is rengetegen vannak, a bejárat előtt sorakozó emberek alig várják, hogy kezdetét vegye az előadás. Danny és Helen ünnepi vacsorára készülődnek, amikor megjelenik Helen öccse, Liam csurom véresen, olvashatjuk a kamaradráma premisszáját a brosúrában. Az alapszituációval szembeni elvárások nem maradnak alul; a feszültségekkel teli történet olyan általános társadalmi problémákról mesél, mint előítélet és félelem, bizalmatlanság és bizonytalanság, a kapcsolatok törékenysége és azok sorsfordító ereje. A fehér bútorokkal berendezett színpadon hol felerősödik, hol elhallgat az óra finom kattogása, Lovas Rozi, Lengyel Tamás és Molnár Áron mindvégig lenyűgöző színészi játéka egy lebilincselő produkciót eredményez. Napunkat a Kőbánya Udvarában Ivan & The Parazol, majd az őket követő Middlemist Red koncert zárja.


Másnap délelőtt az Analóg Fotográfia Műhely felé vesszük az irányt, ahol legalább három órát töltünk el. Miután belülről is megnéztük, hogyan működik egy óriás camera obscura, lyukkamerát építünk sörösdobozból és fényképezni indulunk a környéken. A lealufóliázott ablakú fotólabor vöröses fényei között állva várjuk a végeredményt, hogy aztán ismét harcra keljünk a napsugarakkal. A műhely után újra Színház Színpad, ezúttal a Valcz Péter rendezésében, valamint Pál András és Rozs Tamás előadásában készült Petri György-estre látogatunk el. A Kezdhetek folytatódni címen futó darab közben egyik kellemes meglepetés követi a másikat, Pál András még dobozos söröket is osztogat az egyre bátrabban jelentkező közönségnek. A Petri-költeményeket a felkészülés és a két előadóművész tanár-diák ismeretségéből barátsággá lett kapcsolatának regényes mozzanatai egészítik ki. Petri jelen van, mindenki hazavihet belőle egy kicsit. Az vagy nekem; az előadás végén az én kezembe ez a vers kerül. A Csigabuszra felkapaszkodva még sikerül egy fél órát elcsípnünk Grecsó Krisztián és Kollár-Klemencz László közös estjéből a Kaláka Versudvarban. A csordultig telt nézőtéren állva kíváncsian hallgatjuk az új novellákat; Kollár-Klemencz László ezúttal nem csak zenél, rövidprózáiból is felolvas a közönségnek, Grecsó Krisztián pedig mint dalszerző mutatkozik be. A vasárnap utolsó megállója a Panoráma Színpad, ahol Szabó Balázsékkal zárjuk a napot.


Hétfőn viszonylag későn indulunk el, egész délelőtt a szállásadóinkkal beszélgetünk a kapolcsi fesztivál gyökereiről. Ők felidézik milyenek voltak kezdetben a Kapolcsi Napok, mi pedig elmeséljük, milyen most a Művészetek Völgye. A tapasztalatcsere mindenképpen meghatározó élmény marad. A Momentán Társulat improvizációs előadássorozatának befejező része után elered az eső, úgyhogy lassan mi is búcsút veszünk a fesztiváltól. A buszmegállóban várakozva egy szivárvány jelenik meg az égen, mi pedig a szemerkélő esőben elindulunk hazafelé.











Dávid Réka

0 comments

Recent Posts

See All
nincs 89.png