Fejérvári Katalin

Csendről és időről

(Bánki Zsolt: Kicsi hűség. Epizódok az üdvtörténetből, Napkút Kiadó, 2022.)



Családtörténet, mely a zárt, személyes történetekből építkezik. Utal erre az alcím is, „epizódokat” olvashatunk, de nem (csak) az üdvtörténetből, hanem egy családtörténetből. Az első három fejezet leginkább egy hagyományos családregény mentén indul el, de mindezt széttöredezett jelenetek, novellajellegű elbeszélések követik, kiélezve Iván életére, emlékeire. Iván azonban mégsem a regény főszereplőjeként jelenik meg, inkább generációjának képviselőjeként.


A történet élettöredékei leginkább Iván és Luci házasságából származnak, de a regény különösen vezeti be kettejük viszonyát – a legelső rövid jelenetben gyerekeik szerepelnek, majd Luci szülei, gyerekkorának epizódjai jelennek meg a Menekülők (19.) című részben. Ezután kapcsolódunk be Iván életébe (és gondolataiba), éppen az édesanyja temetésén. A temetést követően, az elhunyt holmiját pakolva, Iván a padláson találja meg anyja levelét, melyből megismeri rokonai II. világháborús történetét. Ez a visszaemlékezés lesújtó hatással lesz rá, ezekhez a szálakhoz később már nem tér vissza a regény. Érdekes történetszálakat indít el, de nem ezek bontakoznak ki a későbbiekben, mindössze felvillantott jelenetei a múltnak, amelyek más események párhuzamában nyernek értelmet.


A következő fejezetek szintén múltbéli történetekből épülnek fel, olyanokból, melyek hatással voltak a regény szereplőire és az ő „jelenükre” – annak a története, hogyan kerültek kapcsolatba Zsigával, az intézeti cigányfiúval, illetve egy római utazás jelenetei olvashatók. Utóbbi rész tetőpontja éppen Luci felkavaró élménye a Santa Maria della Vittoriában, Szent Teréz eksztázisánál, mikor felidéződik számára elhunyt apja emléke is. Egyes fejezetek novellaként is működnek, de mégis összeállnak regénnyé az elbeszélői hang és a kirajzolódó családtörténeti narratíva által. Bár a mű egy adott generáció életére fókuszál, elődök és utódok sorsára is utalást tesz, ezeket az összekapcsolásokat gyakran valamilyen párhuzam indokolja. Luci komikus határátszökését például ilyen gondolatokkal zárja: „Azért az elgondolkodtató, hogy majdnem pontosan negyven évvel és négy generációval később, egy kocsi csomagtartójában szintén elhagyta a családból egy gyerek Romániát.” (34.) Bár érdekesen hangzik a felidézett történet, ennél sokkal többet nem tudunk meg – az említés szintjén emlegetett jövőbeli sztori csak az eredetileg elbeszélt résszel való párhuzama által jut szerephez. Az epizódok látszólagosan összefüggéstelen sorából adódnak az egész életünket meghatározó, megváltoztató, jellemünket formáló események. Iván és szerettei sorsát alakító karaktereket ismerünk meg közelebbről, az intézeti cigánygyereket, Zsigát – a fiú tragikus sorsának ellenállva szorgosnak és bátornak mutatkozik, mikor a férfi munkahelyére, a könyvtárba betoppanva kéri, hogy valaki korrepetálja fizikából –, a nőcsábász, iszákos Kálmánt és a lakásukat kétszer is kirabló bűnözőt, aki börtönlátogatást is kér Ivántól. A narrátor olykor humoros kiszólásai, kommentárjai (például egy helyen megjegyzi, hogy ez a téma egy fejezetet is kitenne, de most mégsem tér ki erre ilyen részletesen) arról tanúskodnak, hogy minden bemutatott szeletnek jelentősége lesz a nagy egészben. Bánki képes megteremteni a töredékek között a kapcsolatot, még ha nem is időrendben haladunk előre az eseményekben – bonyolultabb kapcsolatrendszert állít fel, ismétlődő részletek, motívumok segítségével.


Bizonyos „tételmondatok” megismétlődnek tehát, jól érzékelhetően összekapcsolni kívánja az adott jeleneteket. Így a Menekülők (8.) első bekezdései megegyeznek az Extázis (ragyogás) (47.) című fejezet kezdésével, csupán az előbbiben még „kislányként” szereplő Luci Rómába érkezésekor már „asszony”. Az utazásról szóló jelenet feltűnő módon tükrözi a regény legelejét, ismételve például a következő szakaszt is: „Az idő elvesztése egyet jelentett a gyerekkor állandósulásával. Aki megmarad az időtlenségben, az örökké magányos marad ebben a világban.” (10. és 47.) Bár ezek a részek kitűnnek az elbeszélésből, a kijelentés általános, bölcseleti jellege miatt megállítják az elbeszélés folyamát (tehát a regényidőre is hatással vannak), mindez egyben figyelemfelkeltés is. A narrátor ilyenkor filozofál, kissé didaktikusan kiemeli regényének tézisszerű megállapításait, egyben intertextuális utalást hoz létre az adott művön belül, ezzel utalva életünk furcsa összefüggésrendszerére, mely időn és téren átívelve rajzolódik ki. Egyik család története sem lineáris, abban összetett hálózatot alkotnak múlt, jelen és jövő eseményei.


A Lukács evangéliumából idézett mottó (Hisz írva van: Angyalainak parancsolta felőled, hogy oltalmazzanak. Kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad. Lk 4.) Jézus megkísértésének történetét idézi fel, kulcsot adva a regény egyik értelmezéséhez. A regény szereplői is hasonló próbatételeket állnak ki: miután Iván hatalmával visszaélve felháborodottan kiabál Zsigával a telefonban, fia kéri számon vétkéért: „így beszélsz a kis Jézussal?” (44.). A család karácsonykor vendégül látja a gyermeket, befogadva egy elesettet, aki a Megváltót is jelenti számukra. Ivánban ez a kapcsolat fontos dolgokat indít el: „Mélyen csodálta mindezért Zsigát, és miatta egy kicsit jobban hitt Istenben is.” (43.) A halhatatlanság, az istenfiúság vakmerő bizonyítására buzdító kísértéseket idézik az Upload történései, amiben Iván betegségei, egészségügyi gondjai iránti nemtörődömsége mutatkozik meg. Ugyanolyan vakmerően folytatja önpusztító életmódját, mint rákban elhunyt barátja, Kálmán. Ettől függetlenül a regény nem egy pátoszos, keresztény példázat, a teológiai vonatkozás nem „terheli le” a történetet, elvégre – visszautalva a bevezetésre – családtörténetként is olvasható.


„Hát persze, minden idő, minden az idő.” (66.) Az első pár oldal után egyértelművé válik, hogy fontos szerepet játszik ebben a regényben az idő. A bevezető jelenet is ezt a fogalmat emeli központivá, a Megmenekülők elején is már ezt olvashatjuk: „A vakító Nap, a forróság, a por, a gyom és hőség egyszerre időtlen. Nem időtlenné vált, lett, vagy volt, hanem egyszerűen csak időtlen. Éppen. Mintha már nem lenne idő, az ítélet kezdődne.” (8.) A szereplői tapasztalatban is az időviszonyok/viszonyulások kerülnek fókuszba, de ezt nem az ő szemszögükből tudjuk meg, hanem leginkább az elbeszélő kommentárjaiként olvassuk: „Remélem értik” – szól ki valószínűsíthetően az olvasóhoz az elbeszélő az időről folytatott elmélkedése után – „Luci nem érti, de tudja. Iván érti, de fél. Dávidról nem lehet tudni semmit, mert olyan mocsok zárkózott” (67.), veszi sorra szereplőit a narrátor, vagy vegyük például a Nembeszélő című fejezet felütését: „Lucit tulajdonképpen nem foglalkoztatta az idő, ellentétben Ivánnal…” (79.).


Az idő mellett kiemelt jelentőséget kap a csend. A csend megtörése, zajjal való megszakítása általában az események katalizátora: a telefon megcsörrenésével kezdődik a Download (101.) című fejezet, a Semmiben (93.) pedig Iván érzékenysége a zajok – és fény – iránt (felriasztja a kutyaugatás, nem csönget fel a kaputelefonon) összekapcsolható lelkiismeretfurdalásával, bűntudatával, ugyanis egy félrelépés utáni hazaútját követjük végig. Emellett a fénysorompó vörös fénye is gyilkos hazafelé, majd az előszoba sötétjébe toppan be, vagyis a fényhatásokat is érdemes megfigyelni, mindezek egységükben jelentésesek a szövegben. A regény ezzel a három egyszerű motívummal (idő, csend, fény) összetett játékot teremt, melynek összefüggései gazdagítják az értelmezési lehetőségeket, legfőképpen, ha teológiai vonatkozásukat is figyelembe vesszük (a mottó és az alcím vonatkozásában márpedig erre is van okunk).


A többféle olvasat pedig összességében nem kioltja egymást, hanem gazdagítja az értelmezési kört. A regény jelentőségteljes „csöndjei” is arra késztetnek, hogy az olvasó saját megkísértéseit, életének meghatározó fordulatait számba vegye, és egy kicsi hűséggel adózzon annak, amiben hisz – legyen az Isten, család, vagy épp az idő. Figyelemreméltó indulás, Bánki írói hangja már elsőre is lendületes, érdekes. Vajon innen hogyan tovább?








Fejérvári Katalin 1999-ben született, Debrecenben. Hajdúszoboszlón és Budapesten él. Jelenleg az ELTE irodalom- és kultúratudomány mesterszakos hallgatója.

0 comments

Recent Posts

See All
hélóóó.png