Csapó Júlia képére





Karcagi Ágnes

A felszín



A saját testem bőrének felszínét próbálom kiszámolni. Mondjuk azt nem tudom, hogy mikor és hol kell majd leosztani a megégett felületekkel, meg mikor kell majd hozzáadni a lerágott ujjbegyeket. Persze ez nem lehet akadály.


Csakhogy a feladat hibás. Mert a bőröm felső része valójában csak a felszín ennél sokkal több mindent kéne számításba venni. Például az összes lerakódott nyomorúságot vagy a megszáradt pofonok helyét. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy mikor végzem el a feladatot. Mert ha olyankor, amikor éppen borotválkoztam és minden sima, akkor persze, hogy sokkal könnyebb. De nem ez a jellemző. A hegeket nem tudom, hogy hozzáadni vagy kivonni kéne. Az egymásra rétegződött különböző formájú anyajegyeket össze kell kötni, mert reménykedem, hogy akkor valahol csak lesz egy derékszögű háromszög, és akkor már mehet is a Pitagorasz-tétel. Viszont még így sem pontos. Nem látom a bőröm alatt meghúzódó egymásra rakodó feszes rétegeket, a múltnak azokat a hibáit, amiket a jelen tart össze.


Az eredmény sehogy sem jön ki. Úgy vagyok ezzel is, mint általában az élettel: túlbonyolítom minden apró részletét.







Szabó Benedek

Színek közé szorítva


Találjunk egy megközelítést, ahonnan az látszik, hogy a festészet és a fényképészet elsősorban színkeverés. Vannak formák is, de ezeket is színek töltik ki, egy kontúrvonal sem húzható, ha nincs színe. Pontosabban akkor nem húzható, ha színe beleolvad hátterébe, tehát egy körvonalhoz is legalább két szín kell, hogy egyáltalán láthatóvá váljon, és így, mint körvonal, betöltse szerepét.


A szín fontossága alapvető, mert láthatóságot ad, de mi a második elem, amire szükségünk lesz, ha képet alkotunk? Kell egy sajátságos mód, amivel ezek a láthatóvá tett formák egymáshoz képest elrendeződnek, és ennek nyomán megképződhet egy belső rendszer. Nevezzük ezt most kompozíciónak. Ha ezt is bevezetjük képi összetevőnek, akkor a formákon túl láthatóak lesznek az elemek közötti kapcsolatok.


Gondoljunk most Mondrian késői munkáira. Ezek a festmények tele vannak színnel és kompozícióval. Nincs is semmi más, de valahogy a képek mégis teljes értékűek. Ha egy festményt vagy fotót, tehát egy képet megfosztunk minden többletelemtől, ami a színen és kompozíción kívül van, Mondrian-t kapjuk. Ez az esszenciális kép!

Mondrian újítása rendkívüli. Pusztán csak szín és kompozíció, csak a két alapelem marad. Sok olyan képpel találkozhatunk naponta, amik több elemből állnak. Emberek, tájak, jelennek meg, de mégsem élünk át egységélményt. Mondrian viszont annak ellenére, hogy lecsupaszította a képet, egy önálló, teljes világot tudott megképezni, egy olyan helyet, ahol minden elem teljessé vált. Ez egy önálló mikroverzum.


























Szerzőink



Karcagi Ágnes: hívnak, jelenleg végzős diákja vagyok a győri bencés gimnáziumnak. Iskolámnak köszönhettem többek között egy kötetet, melyet sokadmagammal készítettünk "Ez most az a csönd" címmel. A jövőmben szeretnék irodalommal foglalkozni és őszintén remélem, hogy ez így is fog történni.

Szabó Benedek: Szabó Benedek vagyok, első generációs erzsébetvárosi, most éppen egyetemista. Leginkább a mélységeket és a magasságokat keresem, és ha megtalálom, akkor ezt próbálom továbbadni fotóimon és írásaimon keresztül.


0 comments

Recent Posts

See All