Pege Ibolya

boszorkányok

K. Nikinek

mágia kell, csábítás

tejfinom combok közé.

a férfiakra nem gondolunk.

csak az öltönyvállakról

elcsent hajszálakra,

amiket egy termékenységi

istennőnek ajánlunk

nyárutó kezdetén.

a magtalanoknak

lassú mérget keverünk.

szemeik üres jósgömbök,

rezzenéstelen arcunk

nem lágyul.

aztán békanyálat a tükörre,

ne lássuk a szégyent.

varrott bábuink

szakasztott másunk.

leolvad szájunkról a korallrúzs,

és láthatatlan cérnák

varrják az ajkakat,

ha mégis kimondanánk.

minket rég máglyára dobtak.

mint boszorkányokat

rontás után,

nem tudunk elégni.

aki teremtve öl, ártatlan.