A madagaszkári hafahafa

A Nesomyrmex hafahafa nevű madagaszkári hangya

fején látható kinövések Csősz Sándort a punkok

taréjára emlékeztették. Ezért így nevezte el

az általa felfedezett fajt: a Nesomyrmex hafahafa

madagaszkári nyelven totál őrültet jelent.

Alaptalanul gondoljuk, hogy a hangya unalmas.

Gyakran látjuk, közönséges rovarnak tartjuk,

elég csak a földre szórni egy kis cukrot, máris

előjönnek. Csősz nemrégiben megjelent könyvében,

A földi idegenekben azt is kimutatja, egyazon boly

lakói inkább tekinthetők építőegységeknek,

semmint önálló egyedeknek. De pusztán

az is különleges – még ha ritkán gondolunk is bele –,

hogy a hangyák sokan laknak egy helyen.

Az, hogy egy rovar hazamegy, egyáltalán nem általános.

Magasabb rendű állatoknál sem gyakori, hogy az

élőlénynek stabil otthona van. A hüllők, de még

az emlősök között is a magányos lét a gyakoribb.

Hogyan alakult ki a szociális viselkedés, az extrém

egymásra utaltság? Százkilencven millió évvel ezelőtt

létrejött egy rovarcsoport, amely gondozta az ivadékait.

Nagy evolúciós előnyt jelentett, hogy ezáltal csökkenthették

a lerakott peték számát, hiszen a gondozás révén

növekedett a túlélési esélyük. A szülők ettől ugyanúgy

befektették a korábban peteképzésre fordított energiát

a szaporodásba: az utódok védelmével, táplálásával foglalkoztak.

Ennek betudhatóan meghosszabbodott a hangyák életideje.

Az utódaikat nem gondozó rovarok utódai

peterakás után általában csak rövid ideig élnek,

ezek a dolgozó nőstények viszont öt évig,

a királynők pedig akár harminc évig is

életben maradhatnak. Magasan fejlett rovar-

társadalom jött létre. Bizonyos értelmezések szerint

ezek a hangyák ma már egyetlen szuperorganizmus

alkotóelemei, mondhatjuk: sejtjei. Amikor a közösséget alkotó

sejtek önmagukban megszűnnek élőlények lenni,

feladják önállóságukat. A magányos hangya

két napon belül elpusztul. Nem hal éhen,

azonban programozott sejthalálhoz, vagyis

apoptózishoz hasonló folyamat indul be az egyedben.

Kissé furcsa, hogy miért Kaliforniában kutatja

Csősz Sándor a madagaszkári hangyafaunát.

Évekkel ezelőtt, egy hosszú távú projekt keretében

rengeteg egyedet gyűjtöttek be a szigeten,

és ezeket az Egyesült Államokba vitték, ahol

minden szempontból jobbak a körülmények,

mint Madagaszkáron. Jobb az infrastruktúra is,

így nem fenyegeti a gyűjtött mintákat a gombásodás.

A Kaliforniai Tudományos Akadémián őrzik

a világ talán legteljesebb gyűjteményét madagaszkári

hangyákból, így aki ezeket akarja kutatni,

annak ide kell jönnie – mondta Csősz Sándor.

Madagaszkár sziget, így az ottani hangyák

zárt rendszert alkotnak. Hatalmas a diverzitásuk,

eddig összesen hatszáz fajt írtak le,

és még rengeteg van, amit nem ismer a tudomány.




Berta Ádám (1974-) író, műfordító, Budapesten él. A kígyó feje című regénye 2020-ban jelent meg. 

0 comments

Recent Posts

See All
Kollázsok6.jpg
arrow&v