Bemutatkozik egyik képzőművészünk, Farkas Alíz

Alíz egészen izgalmas, festéssel, illetve festéshez használatos különböző alapanyagokkal kapcsolatban mesélt, valamint megosztotta velünk egy, a véletlennek köszönhető inspirációból megszületett munkasorozatának történetét is. A jelenleg ötödéves festő szakos Alízt már egészen gyermekkora óta kíséri szenvedélye, a rajzolás és festés művészete.

Mióta foglalkozol képzőművészettel, esetleg tanultad ezt?

Szegeden tanultam először művészeti iskolában. A kisgyerekkori egész napos rajzolások után szüleim olyan általános iskolába írattak be, ahol grafika szakon tanulhattam. Ezután már saját döntés volt, hogy középiskolában, majd egyetemen is ezt szerettem volna tanulni. (Bár ez talán egyértelmű. Nem tudom, van-e bárki, akit művészeti egyetemre küldenek.) Jelenleg ötödéves vagyok a Képzőn, festő szakon.

Hová alkotsz? Ahogy láthattuk, az Instagramon és a saját Tumblr oldaladon osztod meg a munkáidat. Van más, művészetekkel foglalkozó platform is, ahova hasonló szárnybontogató fiatalok „publikálhatnak”? Mesélj kicsit, hogy működik nálatok ez a dolog?

Mostanában gondolkodtam az online térben való megjelenésen, illetve azon, hogyan lehet ezt „jól csinálni”. Készítettem több olyan kép- illetve, szövegfolyamot, amik egy-egy honlapon megtekinthetők. Tetszik, ahogy a virtuális platformokat a személyesség és nyilvánosság egyszerre jellemzi. A telefonon egy kiállítást végiggörgetünk, a négy fal között, hozzáérve a képernyőhöz – teljes intimitás. Mégis mit sem tudunk arról, például ki nézi velünk egyszerre azt a bárki által birtokba vehető linket. Emiatt választottam le Still images című munkámban utolsó sorként, hogy „egy szobában ülök”. Van ebben valami izgalmas ellentmondás, amit szerintem csak most kezdünk kapizsgálni, mikor kényszerűen vonul sok érték az online térbe. De remélem, hamarosan lehetőségünk lesz a megszokott – vagy más, szokatlan – módon is kiállítani.

(Still images, forrás: https://sites.google.com/view/aduilebel5/f%C5%91oldal)

Mivel szeretsz legjobban alkotni? Az oldaladon úgy tűnik, a festékkel, esetleg tintával készült alkotások dominálnak. Van kifejezetten kedvenc anyagod, vagy szereted keverve felhasználni a képzőművészet adta lehetőségeket?

Egy időben kísérleteztem növényi festékek készítésével. Gyűjtöttem ásványi pigmenteket is, készítettem belőle olajat, akvarellt stb. Néha megtetszenek anyagok, például a réz-szulfát, ami kristályokat képez a felületen, vagy a fenyőgyanta, ami nagyon mély barna színeket eredményez. Most ezek kevésbé izgatnak, mert túl sok időt vesz el utánajárni, mit hogyan lehet használni. Főleg, ha valami olyat akarsz kipróbálni, amit senki se használ festésre. Van, aki élvezi ezt a kutatást, és a felfedezett anyaggal akár egész életművet alakít ki. Én most azt élvezem leginkább, ha az eszközeim kéznél vannak, amikkel minél gyorsabban és egyszerűbben meg tudom csinálni, amit szeretnék.

Van példaképed? Kik/mik inspirálnak, inspiráltak téged az utadon?

Akik a leginkább inspirálnak, azokat nem szoktam említeni. Nem mintha nagy titok lenne. Talán ez valamilyen babona. De sok művész van, akiknek a munkái annyira kíváncsivá tettek, hogy szerettem volna minden cetlit megnézni, amit létrehoztak. Ilyen volt pl. Gedő Ilka – ha már cetliket említettem –, Ámos Imre (tőle inkább a rajzok), vagy teljesen más tájakról Sidney Nolan. Mostanában inkább kortárs művészetet, és ókori-középkori munkákat nézek, a közte levő évszázadok sokszor kimaradnak.

Mi volt eddig a legérdekesebb, legrandomabb dolog, ami inspirálta egy alkotásod?

Textil képeket akkor kezdtem készíteni, mikor egy délután a lepedőre kiömlött tea foltjait rajzoltam körbe. De ez a „foltbanézés” nem újkeletű dolog, talán annyira nem is izgalmas. A Home age című képfüzér onnan indult, hogy a laptopom zárolási képernyőjét megváltoztattam (a Thetisz elrablása vázafestmény) és a felhasználói fiókom képével (napraforgó az egyik festményemről) érdekesen nézett ki. Megszerkesztettem úgy, hogy a képemről a kezek és Péleusz kezei hasonló helyen legyenek. Itt azon gondolkodtam, hogyan lehet fogást találni egy emberen. A saját munkámon a kezek megtartanak, a vázaképen pedig eltulajdonítanak valamit. Ebből kiindulva kezdtem az érintéseken és érinthetetlenségen gondolkodni.

(A Home age című képfüzér megtekinthető itt: https://sites.google.com/view/homeage/f%C5%91oldal – a szerk.)

Hogyan mutatnád be a műveidet?

A legtöbb munkám sorozat, bár a portfóliókban és a portfólió jellegű oldalakon ez nehezen megmutatható. Ha látod egy képemet, majdnem biztos lehetsz benne, hogy ahhoz kapcsolódik még 10-15 másik. Sokszor előjön beszélgetések során, hogy ez jó-e. Számomra ezek olyan állapotok, amiket a legjobban a jelen szó ír le. Egy fura példával tudnám szemléltetni: ha érdekel valamilyen téma, az olyan, mint egy tárgy, amit körbejárok. Minden lépés egy pillanat, egy nézőpont, valamit rögzítek belőle, és aztán megyek tovább. Több ilyen állapot ábrázolásával létrejön és le is zárul egy sorozat. Ezek általában hasonlóak vizuálisan, és ugyanolyan technikával készülnek. Ha jó napom van, megfestek 30 képet. De ez most kiegészül azzal is, hogy egyre többet írok.

Meséld el nekünk, miként látod magad kb. 10 év múlva a szakmában!

Szeretném létrehozni azt, amit csak én tudok. Ezt a mondatot, ha elkezded boncolgatni, egyre értelmetlenebbé válik. Mégis ez a vágyam, ezért ezt mondom. De ha szó szerint veszem a kérdésed (miként látom magam): önmagamként.

Mosonyi Eszter