Mircse Andrea

Bemutatkozás

úgy tüsszentek, mint vinnyogó kutya

úgy futok a parkban, mint paralizált féllábú nő

úgy írom az R betűt, ahogy erdélyben tanultam

fel nem ismerhetők hurkai Budapesten

esténként amúgy meg felkötöm a hajam hagymácskába

művészi hajcsomót hagyok a lefolyóban

gondolataimmal csak összezavarom magam

a porcicákat a szobámban gyűjtöm szerteszét

a büdös sajtoktól görcsbe merevedik a testem

annyira hangosan köpöm ki a fogkrémes vizet reggelente, hogy felébred az ablakpárkány alatt nemrég nyugovóra tért denevér

felsebesedhet a banántól a szájpadom

a gyertyákat csonkig égetem mindig

ilyenkor belefolynak a padló apró réseibe

a pattanásaimat reggelente nyomkodom

az utcán hangos és magyaros káromkodások sora hagyja el a számat

az eső szerintem elég romantikus, ahogy a villámlás okozta félelem is

az élet pedig jól használja a snittet

Bhava-tanha

szomjúság önti el a testem apró részeit

nem oltja sem csapvíz, sem kádvíz

forrásvíz

forralt víz

ionos-lúgos-oxigénes gyógyvíz

desztillált víz

otthoni szejkei borvíz

kútvíz

semmi

szomjas maradok

Porcelánszerelem

amikor az Ikeában megláttalak a leértékelt áruk polcán

törött voltál

elképzeltem, hogy hazaviszlek

a japán kincugi módszerrel bearanyozlak

szebb leszel, mint azelőtt

úgy fogunk örülni egymásnak

elképzeltem mindezt

aztán rájöttem, hogy nincs nálam elég pénz

csak pár százas, ennyim volt

nem tudtalak hazavinni

otthagytalak téged összetörve

Mircse Andrea 1996-ban született Székelyudvarhelyen. Jelenleg Budapesten él, az ELTE mesterszakos pszichológus hallgatója, a Mindset pszichológiai szaklap Személyiség rovatának vezetője, a Hamu és Gyémánt Magazin újságíró gyakornoka. A jövőben szeretne pár- és szexuálterapeuta lenni. Esténként macskája társaságában olvas, filmet néz vagy verset ír.