A Nincs online folyóirat állandó reflexiós bázisa a Beltér, a Kritika rovat alrovata. A hetente kétszer megjelenő reflexiók a folyóiratban közölt verseket és prózákat szemrevételezik, maximum 300 szóban. Az így létrejövő szövegek célja, hogy az első impresszió erejével felhívja a figyelmet a textusok erősségeire és esetlegesen opciókat nyújtson a gyengeségek kiküszöbölésére. A Beltér kritikusai Tóth Ramóna Mirtill, Szabó Máté, Pinczési Botond és Szűcs Anna Emília.



Pinczési Botond reflexiója

Kubó Cintia

Perspektíva



Mosógép zakatolása,

danse macabre.

Szögletes a plafon és fehér,

négy sarka van,

kettő széle rövidebb a másik kettőnél.

Minden olyan

-talan, -telen.

Második emeleti ablakból kibámulva

egymagas vagyok az utcai betonból kinőtt fával.

Ha lemegyek és mellé állok,

az nálam sokkal magasabb.

Redőnyön át

kevés fény szűrődik be.

Szomjaznak a szekrény tetején élő növények

még akkor is, ha isznak.

Kilincs nélküli ajtó,

ez csak egy szoba.





Ahogy a Perspektíva cím is jelzi a látvány bizonyos szempontú megképződése szervezi a verset. Innen nézve állíthatjuk, hogy egy ekphrasis típusú szöveggel van dolgunk, amely „egy szoba” és környezete leírását kivitelezi. Azonban, mint a legtöbb ekphrasis ez a vers is problematizálja a versbeszélő beazonosíthatóságát, ugyanis a leírásba beékelődő feltételes mód („Ha lemegyek…”) vagy a fosztóképzőket felsoroló megszólalás („Minden olyan / -telen, -talan”) explicitebb módon is jelzik az elfedés, a megfosztás mechanizmusait, pontosabban, hogy a valamiről való beszéd, valaminek a leírása éppen a szubjektum önmagáról való beszéde helyett végrehajtott nyelvi pótcselekvésként is értelmezhető.


Úgy tűnik, hogy minden megszólalás egyszerre jelöli ki a lírai hang pozícióját (ablakból, mosógépnél, redőny mögött, plafont bámulva stb.) és egyszerre rögzíti a beszélőtől való eltávolodást a dolgok leírásával. Ez a változékony fókuszpontokat meghatározó, mégis a kép mélységével, távolságával játszó ábrázolástechnika egy vertigo-effektusszerű működést inszceníroz, amiben a verskezdő sor épp forgásban lévő mosógépe, és a két igazságérték között oszcilláló antinómiák („Szomjaznak a szekrény tetején a növények / még akkor is, ha isznak.”) szintén megerősítenek, vagy kiolvashatóvá válik egy illuzórikus zuhanás is az ablakból való lenézés és a fa mellé állás egymást követő versmondatok által. Mindennek kifejtésére, azért volt szükség, mert a vertigo-effektus bár olyan elvontabb téteket is mozgat, mint például a világ pontos rögzíthetetlensége, de egy életvilágbéli jelentésrétege is van, mégpedig egy rosszullét, akár egy collapsusszerű állapot megidézése, ami a vers tulajdonképpeni élményvilága.


A rosszullét kapcsán pedig elmondható, hogy a verset elkezdő és azt befejező versszakok tartalmilag és pozíciójukat tekintetbe véve is bezárják a verset, így a szobába − vagy autopoétikusan a versbe − zárják a lírai ént, ahonnan nincs kijárat („Kilincs nélküli ajtó”), csak az ablakból való kizuhanás. Így válik érthetővé a haláltánc is, amely a már kifejtett térpoétikai eljárásokkal összekötve erősen idézi Arany Jánost. Bár nem sokat nyernénk vele, ha valamiféle „karanténszövegként” kategorizálnák a Perspektívát, mindenesetre annyi biztosan állítható, hogy a bezártságból való kiszakadás élményvilágával dolgozik.
















Pinczési Botond tanárszakos hallgató. Egyre kevésbé érdeklik új dolgok. Így maradt neki a költészet, a hermeneutika, illetve, hogy harmadik személyben írjon magáról. Ez általában kritika, vers és recenzió formájában történik meg vele, de színházcsinálással is foglalkozik. Eddig mindenki azt mondta mi Nincs, talán csak mind rólunk beszéltek.

0 comments

Recent Posts

See All
Kollázsok6.jpg
arrow&v