A Nincs online folyóirat állandó reflexiós bázisa a Beltér, a Kritika rovat alrovata. A hetente kétszer megjelenő reflexiók a folyóiratban közölt verseket és prózákat szemrevételezik, maximum 300 szóban. Az így létrejövő szövegek célja, hogy az első impresszió erejével felhívja a figyelmet a textusok erősségeire és esetlegesen opciókat nyújtson a gyengeségek kiküszöbölésére. A Beltér kritikusai Biró Sára, Szabó Máté, Pinczési Botond és Szűcs Anna Emília. Korábban Tóth Ramóna Mirtill
Pinczési Botond reflexiója
Izsó Zita – Autómosó
Az autómosóban ülsz,
és arra gondolsz,
hogy ha elég tiszta leszel,
akkor a túloldalon
beül melléd valaki,
aki tudja az utat a lakható bolygókra.
Zúg a gép,
és mossa le a szélvédőről
az elmúlt évezredek nyomait,
hallod, ahogy összekoccannak
a csomagtartóban a dolgok,
a kőbalta, a halcsont fűző, a camera obscura.
Hirtelen elmegy a rádió hangja,
és egy pillanatra megijedsz,
mert most odakint bármi megtörténhet,
elmaradhat a koncert,
amin a szüleid megismerkedtek,
vagy lehullhat egy meteor arra a telekre,
ahova a gyereked szeretné
majd a házát építeni,
de az is lehet, hogy ismét eltelik hat hónap,
odaér a Marsra egy új szonda,
és az, akihez ugyanennyi idő alatt
egy lépéssel sem tudtál közelebb kerülni,
küld magáról pár új képet a telefonodra.
Lassan kiérsz a másik oldalon,
és gyorsan beindítod a motort,
mielőtt újra beülnének melléd azok,
akiket sosem tudtál elfelejteni,
és ma is vissza kellene vinned őket oda,
ahova mentek tőled.
Aztán bekapcsolod a rádiót,
és keresel egy olyan számot,
aminek nem tudod a végét,
felhangosítod, gázt adsz,
és egyre gyorsabban hajtasz,
mintha elhinnéd,
hogy már létezik
az a hely, ahova tartasz.
Nagyon kompakt ez a szöveg. Kész és érthető. Érthető, hogy egy olyan „átmeneti térben”, mint az autómosó, az idő is csapdába kerül. A lírai én hirtelen megtapasztalja több ezer év technikai fejlődését. Belegondol a befoghatatlanba, hogy mi minden vezetett odáig, hogy ő most egy kényelmes autóban ülhessen, ahol robotok mossák a személygépjárművét. Azt a géptípust, ami valószínűleg nemsokára feledésbe merül és magyarázkodnia kell majd, hogy hogyan is nézett ki, például egy 2006-os Ford Fiesta stb. Ízléses, ahogy az asszociációkon alapuló kapcsolódásokat következetesen végig viszi a szöveg, de mégsem hajlik át a motívumok túlhalmozásába. A technikai, kollektív emlékezeten kívül azonban megjelenik a személyes emlékezet is, hiszen egy sajátos anyaméh-élményt teremt a versbéli autó belseje, mintha a gép a megszólaló kiterjesztése, protézise lenne. („Az autómosóban ülsz, / és arra gondolsz, / hogy ha elég tiszta leszel”)
Bár e miatt a kijelentésem miatt – joggal – tagadnak majd ki a magyar tanszékről, de ez a nyelvileg nem túl izgalmas szöveg számomra tökéletesen megragadja az „autómosóban ülve lamentálok életérzést.”
életérzés [t-é] főnév (választékos)
1. Vmely korszak emberének érzelmi állásfoglalása a természet és az élet jelenségei irányában; érzelmileg színezett életfelfogás.
2. 2. (ritka) Az élet teljességének, gazdagságának érzése; életöröm. Új életérzéstől duzzadó közösség.
Számomra mindenesetre az Autómosó épp azt az életérzést örökíti meg, amik a road moviekból hiányoznak.
Pinczési Botond tanárszakos hallgató. Egyre kevésbé érdeklik új dolgok. Így maradt neki a költészet, a hermeneutika, illetve, hogy harmadik személyben írjon magáról. Ez általában kritika, vers és recenzió formájában történik meg vele, de színházcsinálással is foglalkozik.Eddig mindenki azt mondta mi Nincs, talán csak mind rólunk beszéltek.
Comments