A Nincs online folyóirat állandó reflexiós bázisa a Beltér, a Kritika rovat alrovata. A hetente kétszer megjelenő reflexiók a folyóiratban közölt verseket és prózákat szemrevételezik, maximum 300 szóban. Az így létrejövő szövegek célja, hogy az első impresszió erejével felhívja a figyelmet a textusok erősségeire és esetlegesen opciókat nyújtson a gyengeségek kiküszöbölésére. A Beltér kritikusai Tóth Ramóna Mirtill, Szabó Máté, Pinczési Botond és Szűcs Anna Emília.

Pinczési Botond reflexiója

Szijj Ferenc - Itt lent

Megfog a völgy. Milyen remény

vihetne fel ilyen nagy fáradság árán a hegytetőre?

A széles kilátásé, ha közben leereszkedik

a legsűrűbb köd a nagyapáink óta?

Hiszen hány olyan dolog megtörtént már,

amiről a legöregebbek is csak hallomásból tudtak.

Vagy egy találkozás reménye,

ha a vándorkereskedő a magasságtól megrészegülve

kétszer annyit kér a köszörűkőért,

mint amennyit idelent kérne,

miután megivott a kocsmában egy fröccsöt,

hogy kijózanodjon? Itt lent minden biztosabb.

Ez a vers szembesített a szövegekkel való foglalkozás azon zavarba ejtő momentumával, amikor a szöveg „megfog”, de valamiért mégis elenged. Megfog és vonszol magával a felfelé mozgó tekintet által kibontakozó látvány és elenged az utolsó mondat: „Itt lent minden biztosabb.” Pedig a szövegből kilépve (már átérve a szubjektív valóságomba, de még a vers vonzáskörzetében maradva) gondoltam volna tovább nagyapáink ismert vagy feltételezett pillanatait, elkezdtem volna rekonstruálni a völgy illatát, a vándorkereskedő vonásait, már ismételtem volna tovább a lírai én kérdéseit és örömmel vesztem volna el ebben a kérdő modalitás által teremtett ismétlés-kényszerben, a valahol lent létezés és a valahonnan felnézés kissé nehézkes, de felemelő állapotában.

Azonban a befejezéshez érve direkt mód lezárul a szöveg, ezáltal megakasztva az előbb imitált verssel együtt gondolkodást. Így a szöveg vége kifejezetten drasztikusan, meglepően hat a reményteli emelkedés után. Persze, ez nem feltétlenül baj, ez is egyfajta működési mechanizmus - visszarántani az olvasót a földre. Mégis úgy gondolom, hogy ennek a versnyelvnek hosszabb kifutási időre, több fragmentumra, gondolatfoszlányra volna szüksége, ezért a hosszúverses formát megfelelőbbnek érezném, hátha felvezet a hegytetőre.

Pinczési Botond tanárszakos hallgató. Egyre kevésbé érdeklik új dolgok. Így maradt neki a költészet, a hermeneutika, illetve, hogy harmadik személyben írjon magáról. Ez általában kritika, vers és recenzió formájában történik meg vele, de színházcsinálással is foglalkozik.Eddig mindenki azt mondta mi Nincs, talán csak mind rólunk beszéltek.