top of page

A Nincs online folyóirat állandó reflexiós bázisa a Beltér, a Kritika rovat alrovata. A hetente kétszer megjelenő reflexiók a folyóiratban közölt verseket és prózákat szemrevételezik, maximum 300 szóban. Az így létrejövő szövegek célja, hogy az első impresszió erejével felhívja a figyelmet a textusok erősségeire és esetlegesen opciókat nyújtson a gyengeségek kiküszöbölésére. A Beltér kritikusai Tóth Ramóna Mirtill, Szabó Máté, Pinczési Botond és Szűcs Anna Emília.

Pinczési Botond reflexiója

Csősz Gergő - Fészkelők


A Pacsirtamező utcáról is

folyton csak te. Meg hogy

milyen kevés itt az énekesmadár.

Csalogány, pacsirta,

mi köztük egyáltalán a különbség?

A Google szerint alig három kilométer,

valójában dimenziók. Kerülethatáron,

bárcsakon túl te és a lehetett volna,

itt, a betonodúban pedig kettecskén

a van meg én. Semmi csicsergés.

A Luscinia megarynhos és az Alauda

arvensis még csak nem is rokonok.



Ha ezt verset kéziratba kaptam volna azt mondanám, hogy jó az irány, van a költői anyagban potenciál. Azonban ez egyelőre potenciál marad. Talán a legnehezebb feladat egy szétírt toposzt újra elővenni és úgy használni, hogy az a kortárs olvasó számára érvényesen hasson. Ugyanis, ha jól értem a szöveg működését (sic!), akkor az énekesmadarak hiány-tapasztalata és a „madaras” utcanevek egybejátszása által nyílik meg az a távolság, amibe a lírai én beleszól.


Úgy érzem, hogyha leszámítjuk az utcaneveket – amit valóban jó, sőt provokatív ötletnek tartok amennyiben az a természetlíra hagyományához kapcsolódik –, akkor ezt a verset már rengetegszer olvastam. És ennek ellenkezőjéről nem győz meg egy technológiai utalás („Google”), vagy az ellipszisekre („A Pacsirtamező utcáról is / folyton csak te.”) és hiperbatonokra („bárcsakon túl te és a lehetett volna, / itt, a betonodúban pedig kettecskén / a van meg én.”) épülő mondatszerkezet sem, amely eljárások bár a fiatal kortárs líra közege felé gravitálják a szöveget, de attól még a Fészkelők nem lép fel újító igénnyel. Márpedig ez az igény megfogalmazódik az olvasóban egy toposz esetében.


Persze kérdéses, hogy létezik-e egyáltalán ez az igény, vagy tényleg vége a szerelmi költészetnek? Szerelmi költemény a Fészkelők egyáltalán?





















Pinczési Botond tanárszakos hallgató. Egyre kevésbé érdeklik új dolgok. Így maradt neki a költészet, a hermeneutika, illetve, hogy harmadik személyben írjon magáról. Ez általában kritika, vers és recenzió formájában történik meg vele, de színházcsinálással is foglalkozik.Eddig mindenki azt mondta mi Nincs, talán csak mind rólunk beszéltek.

Commenti


hélóóó.png
bottom of page