A Nincs online folyóirat állandó reflexiós bázisa a Beltér, a Kritika rovat alrovata. A hetente kétszer megjelenő reflexiók a folyóiratban közölt verseket és prózákat szemrevételezik, maximum 300 szóban. Az így létrejövő szövegek célja, hogy az első impresszió erejével felhívja a figyelmet a textusok erősségeire és esetlegesen opciókat nyújtson a gyengeségek kiküszöbölésére. A Beltér kritikusai Tóth Ramóna Mirtill, Szabó Máté, Pinczési Botond és Szűcs Anna Emília.

Pinczési Botond reflexiója

Csősz Gergő - Fészkelők


A Pacsirtamező utcáról is

folyton csak te. Meg hogy

milyen kevés itt az énekesmadár.

Csalogány, pacsirta,

mi köztük egyáltalán a különbség?

A Google szerint alig három kilométer,

valójában dimenziók. Kerülethatáron,

bárcsakon túl te és a lehetett volna,

itt, a betonodúban pedig kettecskén

a van meg én. Semmi csicsergés.

A Luscinia megarynhos és az Alauda

arvensis még csak nem is rokonok.



Ha ezt verset kéziratba kaptam volna azt mondanám, hogy jó az irány, van a költői anyagban potenciál. Azonban ez egyelőre potenciál marad. Talán a legnehezebb feladat egy szétírt toposzt újra elővenni és úgy használni, hogy az a kortárs olvasó számára érvényesen hasson. Ugyanis, ha jól értem a szöveg működését (sic!), akkor az énekesmadarak hiány-tapasztalata és a „madaras” utcanevek egybejátszása által nyílik meg az a távolság, amibe a lírai én beleszól.


Úgy érzem, hogyha leszámítjuk az utcaneveket – amit valóban jó, sőt provokatív ötletnek tartok amennyiben az a természetlíra hagyományához kapcsolódik –, akkor ezt a verset már rengetegszer olvastam. És ennek ellenkezőjéről nem győz meg egy technológiai utalás („Google”), vagy az ellipszisekre („A Pacsirtamező utcáról is / folyton csak te.”) és hiperbatonokra („bárcsakon túl te és a lehetett volna, / itt, a betonodúban pedig kettecskén / a van meg én.”) épülő mondatszerkezet sem, amely eljárások bár a fiatal kortárs líra közege felé gravitálják a szöveget, de attól még a Fészkelők nem lép fel újító igénnyel. Márpedig ez az igény megfogalmazódik az olvasóban egy toposz esetében.


Persze kérdéses, hogy létezik-e egyáltalán ez az igény, vagy tényleg vége a szerelmi költészetnek? Szerelmi költemény a Fészkelők egyáltalán?




















Pinczési Botond tanárszakos hallgató. Egyre kevésbé érdeklik új dolgok. Így maradt neki a költészet, a hermeneutika, illetve, hogy harmadik személyben írjon magáról. Ez általában kritika, vers és recenzió formájában történik meg vele, de színházcsinálással is foglalkozik.Eddig mindenki azt mondta mi Nincs, talán csak mind rólunk beszéltek.

0 comments

Recent Posts

See All