top of page

A Nincs online folyóirat állandó reflexiós bázisa a Beltér, a Kritika rovat alrovata. A hetente kétszer megjelenő reflexiók a folyóiratban közölt verseket és prózákat szemrevételezik, maximum 300 szóban. Az így létrejövő szövegek célja, hogy az első impresszió erejével felhívja a figyelmet a textusok erősségeire és esetlegesen opciókat nyújtson a gyengeségek kiküszöbölésére. A Beltér kritikusai Tóth Ramóna Mirtill, Szabó Máté, Pinczési Botond és Szűcs Anna Emília.


Pinczési Botond reflexiója

Fehér Renátó - Sinkhole


Ahogy mondat közben

először az ajkak omlanak

a szájüregbe, az még lehet

menetrendszerű ínysorvadás,

bebomló virágszirom.


Aztán az arc zúdul utána,

nem tátott szájba,

hanem épp ellenkezőleg.


A koponyát már a nyakrés

szippantja át együtt önmagával,

és itt a váll sem legnagyobb falat.


A kézfejhez érve mintha

kifordult kesztyűből

hiányoznának az ujjak.

De máris sehol a kesztyű.


Ami egészen a talpig szürcsöl,

az után is bezárul a nyelés.

De nézni ezt ki fogja végig,

és befejezheti-e a mondatot, ha

nem látszik, hol maradhatna a heg,

és mi van a fogyatkozás helyén?



Nagyon tetszik ez a nyelvi esetlegesség, mondhatni ez az esetleges nyelv tetszik nagyon, sajátos hangulattal ruházza fel a művet. Mintha a szöveg a megszólalás helyetti összeomlást vinné színre, amire mondatszinten is ráerősít, gondolok itt a „De nézni ezt ki fogja végig” mondat szavainak furcsa sorrendjére vagy az „az után” különírására.


Azonban kérdésesnek érzem a kinyilatkoztatást az utolsó versszakban. Igaz, ez semmiképpen sem rontja el a szöveget, csak túlartikulálja azt, amit a vers amúgy is elárul. Ki fogja végignézni? Az olvasó. Ki fogja befejezni a mondatot? Az olvasó. Nem látszik, hol maradhatna heg? Persze, hiszen a test minden része beomlott a vers során. Mi van a fogyatkozás helyén? Bizony, a vers. Hagyni kell, hogy az olvasó maga jusson el ezekhez a kérdésekhez. És el is jut, hiszen – ahogy már utaltam rá – a vers nyelvi-poétikai eljárásai ebben érdekeltek a legizgalmasabb módon talán az „Aztán az arc zúdul utána, / nem tátott szájba, / hanem épp ellenkezőleg” részben. A versszak a száj beomlása után és a koponya destrukciója előtt szerepel, így éppen az összeomlást terjeszti tovább a testen. De valóban összeomlás, ha van hova omlani? Ez a kettősség jelenik meg a nem és a hanem szavakban is, amelyek bár logikailag egymásnak ellentmondanak, azonban a hanem egyrészt textuálisan már mindig is megismétli a letagadott nyelvi elemet, másrészt mint belső rím is hangzóvá teszi mindezt. Anélkül, hogy túlértékelném a költői megszólalást, nem vagyok benne biztos, hogy más médium képes lenne megalkotni ezt a paradox műveletet, amit e vers jelentősen kiaknáz. Egy megszólalás helyetti épp összeomló megszólalásként olvastam a Sinkhole-t.


Ez a cím pedig egy olyan jelenségre mutat rá, amely nem lenne kifejezhető a lefolyó szóval, így megbocsátható az – elsőre nekem a versvilágtól elütő – idegen nyelvűség. Ugyanis a sinkhole egyszerre jelöli a lefolyót és a természetesen kialakuló víztartókat is, így egy szóban tartalmazza a természeti és a mesterséges közötti (víz)mozgást. Hogyha pedig a víztartókra mint a beomlást, a hiányt folyamatosan szemléltető jelenségekre gondolunk, akkor az egy allegorikus olvasatot is aktivál.


















Pinczési Botond tanárszakos hallgató. Egyre kevésbé érdeklik új dolgok. Így maradt neki a költészet, a hermeneutika, illetve, hogy harmadik személyben írjon magáról. Ez általában kritika, vers és recenzió formájában történik meg vele, de színházcsinálással is foglalkozik.Eddig mindenki azt mondta mi Nincs, talán csak mind rólunk beszéltek.

Comments


hélóóó.png
bottom of page