Horváth Benji

azok a kétezres évek



nagyon fiatalok voltunk. volt, aki csak azt értette,

amit maga mögött hagyna. nem volt itt még

semmi, csak a kocsma. de ő ma is itt van,


könyököl a pultra, és fintorog, nehogy

visszasírja, inkább csak bajsza alatt átkozza,

hogy istene neki csak romokat adott.


e koravén trubadúrok orrod alá nyomják a felest:

táncolj te is a tűzzel, cimborálj velem, könnyű élet,

vesztődj el, és majd akkor halljam, mi a neved!


sose menj velük – nem tudják, mit cselekszenek.

ám amikor éjfél után lebegni kezdenek a pult felett,

és beléd fúrják ködös tekintetüket –


öleld meg páratestüket, és értsd meg,

hogy ők itt őrt állnak érted, helyetted is megtagadtak már

jó előre mindent. aztán hagyd őket magukra a romokkal.


de az egészségesekkel is légy óvatos. nem tudhatod,

kiben milyen iszonyat alszik. ha szépelegnek

vagy erősködnek, jobb, ha őket előbb hagyod ott,


mint hogy játékszerük legyél. mert csak saját magukat

keresik azok az esküszegő és eltékozolt évek,

amikor még úgy tűnt, megmenekülünk.


csak abban bízz, aki nem vár cserébe semmit.











HORVÁTH BENJI (1988) író, fordító, slammer, énekes. A kolozsvári Helikon folyóirat, valamint az Erdélyi Híradó Kiadó és a Fiatal Írók Szövetsége Hervay Könyvek sorozatának szerkesztője. Kulturális eseményeket és workshopokat is szervez. Kolozsváron él.

Kötetei: A cseplini díva, 2009; Beatcore, 2015; az amnézia útja, 2016; A Dicsőséges Európa, 2018; emlékmű a jövőnek, 2022.

A szerzői fotó forrása: Jelenkor Kiadó

0 comments

Recent Posts

See All
hélóóó.png