Maros Márk

Az út, amit


A felkelők iszonyával indul a hét,

ma is, mint általában létezem,

köröttem csigaházak hevernek

szerteszét, hány otthon itt hagyott

magánya költözhetett eddig már

belém?


Mint szobor mögötti árnyék

haladok tovább, a reggeli légbe

bevágó kegyetlen fény szolgájaként,

és ez az út, amit járok már olyan,

mint lángoló ember mellkasában

a víziszony.


Póráz


Mintha póráz lennél,

talán a kényszer,

talán a szeretet vezet,

egyet tudok biztosan:

egyszerre veled és

utánad megyek.
















2001-ben születtem Budapesten, most is ott élek. Jelenleg az ELTE Bölcsészettudományi Kar magyar szakos hallgatója vagyok. Kisgyerekkorom óta foglalkozom ilyen-olyan módon írással. Néhány antológiában való megjelenésen kívül eddig leginkább a fióknak, vagy ha ez ma már idejétmúlt, a merevlemeznek és a telefonom belső tárhelyének írtam.


0 comments

Recent Posts

See All
hélóóó.png