Borbíró Bíborka

Az állatok bőre porcelántörékeny

Malacokkal nyalatják fel a fémforgácsot,

apa is, amikor hazajön, fémet darál, 

csörömpöl a munkásnadrágja a heti keresetétől,

amit a Coopban apróra váltott. 

 Beönti a gépbe, zúzza összefele a nagy fém, világít

a pénzdara a búza- és a kukoricapor között.

Az állatok bőre porcelántörékeny,

nem megyek közel, csak a lécek

résein látom, ahogy a trágyában

forgolódnak, ezzel hűtik magukat,

közben felragyog az izzadó kocák orrkarikája.

Nem mondom se itt, se ott, 

hogy Szegeden az alterlányok hordanak ilyet.

Hogy a trágyába fizetésdarab vagy döglégy

tapadt, csak egy ványai tudja eldönteni,

mindkettő gyönyörű. A disznóhús

ennél is gazdagabb, tízesével csomagolja

anyu a tarját, viszem lefele a kollégiumba,

csörgedezik ereimben a réz, nikkel, acél.

Borbíró Bíborka 1999-ben született Dévaványán, a Törzsasztal Műhely és az Alföld Stúdió tagja, Móricz ösztöndíjas, jelenleg első verseskötetén dolgozik.