Biró Erika

Ahol haladsz



Pontban ötkor

döndülnek a konténerek,

a falak dobálják egymásnak a hangot.

A szűk udvarban lefelé nőnek a fák,

mögöttük nem színhelyes,

amit naplementének hívsz.

Egy fekete-fehér képeslap

minden városból,

kidobott cserepesvirág,

kabátban behozott hideg.

Eltávolítod magadtól,

a keddeket mindig lemondják.

A szakirodalom szerint túlzott vigilancia,

szerinted a kék kereszten

a legszebbek a villanykarók.

Ahol haladsz,

hang alapján, lakott terület felé

jelöletlen úton,

labdákba gyűlik a fakín.




Fények



Lekésett naplemente,

egy pad a parton,

vacsorázók a

horgonyzó luxushajón.

A profilod balról,

címketépkedés sörösüvegről,

vörös zavarok.

Mozgó fények a Gellért-hegyen.

Egy apró kocsma

elfelejtett emeletén

tolakodó neonfénynél

a profilod jobbról.






























1987-ben született Békéscsabán, Egerben grafikusnak, Szegeden tanárnak tanult, jelenleg egy Bélmegyer nevű kis falu és Budapest között ingázik, egy nyelviskolában tanít. Verseit eddig a Palócföld, a Műút és a KULTer.hu közölte.

0 comments

Recent Posts

See All
nincs 89.png