Szabó Benedek

A tudatunk viszonyai – viszonyunk a tudatunkhoz



Legtöbben úgy gondolunk a saját tudatunkra, mint énünk egyik legfontosabb részére, ami születésünk óta elkísér minket. Ha ennyire fontos részünk, és ennyire régóta velünk van, könnyen gondolhatjuk azt, hogy így minden titkát ismerhetjük. Valóban ennyire kiismerhető az emberi szellem összes titka? És milyen módon válnak megismerhetővé?


A megismerés kérdése önmagában elsőre egyszerűnek tűnhet, azonban valójában összetett munkálkodások húzódnak a hátterében. A megismerés felé több út is vezet. Az egyik, s talán legkézenfekvőbb módszer ahhoz, hogy a tudatunk működését megismerjünk, az önreflexió. Ha introspekciót folytatunk, képesek lehetünk belső működésünkről saját megfigyeléseket tenni.[1] Befelé figyeléssel feltárhatjuk tudatunk működését, döntéseinkből visszavezetve pedig közvetett következtetéseket vonhatunk le.


Cselekvéseink, döntéseink vagy reakcióink megértéséhez azonban szinte folytonos befelé figyelést kell tanúsítanunk, és ha a megfigyelés sikeres is, akkor még hátra van az a feladat, hogy az így hozzáférhetővé tett tapasztalatokat összevessük egymással. Így találhatunk egymást erősítő, de egymást – látszólag – kizáró jelenségeket is. Ezekből lehet bizonyos mintázatokat alkotni, amelyek segítségével szellemünk működésével kapcsolatban felismeréseket tudunk tenni. Ez a feladat pedig nem egyszerű, mivel csak éberségünkre támaszkodhatunk, és arra, hogy a konzekvenciák helyesen lettek kikövetkeztetve.


Akkor látszik különösen nehéznek ez a munka, ha élünk a gyanúval, hogy önmagunk megfigyelése bizonyos változásokat hoz a mindennapi viselkedésünkben.1 Az a tény, hogy megfigyelés alatt állunk – függetlenül attól, hogy a megfigyelést történetesen magunk végezzük –, hatást gyakorolhat vizsgálódásunk eredményére. Persze ezt is fel tudjuk ismerni, de a hatását nem tudjuk teljesen kiküszöbölni.


A tudattalan működésünk megismerése ennél is nehezebb feladat. Úgy érezhetjük, hogy tudatunkkal szoros a kapcsolatunk, de vizsgálódást csak nagy nehézségek árán tudunk folytatni. Az önvizsgálat neuralgikus pontjához értünk, amikor a tudattalan folyamatainkat szeretnénk megérteni. A megértés előtt azonban tetten kell érni őket. A tudattalanunk tetten érése már önmagában is fontos, mivel ez az a hely, ahonnan egyes pszichológiai irányzatok szerint a motivációink erednek. Freud a szexuális motivációt, tanítványa, Adler pedig az ego törekvéseit teszi meg viselkedésünk mozgatórugójának.[2] [3]Anélkül, hogy mester és tanítványa között igazságot tennénk, ki tudjuk jelenteni, hogy a nem tudatos működéseinkre sokfajta viselkedési formánk vezethető vissza.


Ezek a törekvések – bár megjelennek megfigyelhető tudatos aspektusok is – a tudattalanban munkálnak2 3, ott gyökereznek. Ez azért lehet így, mert nem tudjuk, hogy miért cselekszünk úgy, ahogy. A tetteink mögött húzódó okokra nem mindig vagyunk képesek rámutatni. Pillanatnyi viselkedésünknek persze gyakran tudunk okot adni, de a legbelső motiváció, amiből ered, úgy tűnik, sokszor rejtve marad előttünk. A tudattalan tartomány folyamatai sokkal nehezebben feltérképezhetőek, mint a tudatos részünk. Láthattuk, hogy ez utóbbi kifürkészése is igen nehéz feladat, nincs ez másként a tudattalan esetében sem.


Jung szerint a tudattalanból az álmokon át érhetjük el ezeket a tartalmakat. Az álmok ugyanis a tudattalan vágyak és szándékok összességéből tevődnek össze.[4] Megjelenhetnek olyan élmények is, amik bár megtörténtek velük, de mégsem a tudatos rész raktározta el őket, hanem a tudattalan.4 Ezeknek a tartalmaknak a feltárása sem egyszerű feladat kizárólag csak introspekció alkalmazásával, de a teljes tudattalan rész sosem lesz kiismerhető. Akkor sem, ha más módszerekkel közelítjük meg, például a freudi pszichoanalízis sem nyújthat teljeskörű ismeretet erről a területről. Ebből valószínűleg joggal következtetünk arra, hogy annak ellenére, hogy számos motivációnk érkezik a tudattalanból, mégsem vagyunk vele szoros kapcsolatban. Akkor legalábbis biztosan nem, ha a szoros kapcsolatot kölcsönös interakcióval azonosítjuk. A helyzet azonban úgy áll, hogy az átjárhatóság nem feltétlen, és nem történhet meg bármikor, bármely irányba.


Tudatunk, annak ellenére, hogy benne élünk és a mindennapi gondolkodásunk eszköze is egyben, számos aspektusában rejtve marad előttünk. A tudattalan rész esetében ez fokozottan igaz, de ennek ellenére – vagy pont ezért – talán az a legfontosabb, hogy állandó kapcsolatunk legyen vele – hiszen az „érthetetlen” dolgokkal egyébként is fontos a kapcsolat –, és törekedjünk működésének megértésére, mert talán ez az egyik legfontosabb emberi feladatunk.




[1] Egyéni fejlesztő módszerek: az önmegfigyelés, = https://uni-eszterhazy.hu/hefoppalyazat/tanszemfejl/egyni_fejleszt_mdszerek_az_nmegfigyels.html. (Letöltés dátuma: 2021. 03. 13.)
[2] Emberi természet, Női természet. Freud új emberképe: A tudattalan szerepe, = http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/indexa2e9.html?option=com_tanelem&id_tanelem=147&tip=0 (Letöltés dátuma: 2021. 03. 13.)
[3] A szabad pedagógiai gondolkodás fóruma. Adler individuálpszichológiájának hatása a nevelésben, = http://www.tani-tani.info/az_individualpszichologia_hatasa_a_nevelesben (Letöltés dátuma: 2021. 03. 13.)
[4] Jung, Ember és szimbólumai, Gönczöl kiadó, Budapest, 2000.


















Szabó Benedek: Szabó Benedek vagyok, első generációs erzsébetvárosi, most éppen egyetemista. Leginkább a mélységeket és a magasságokat keresem, és ha megtalálom, akkor ezt próbálom továbbadni fotóimon és írásaimon keresztül.

0 comments

Recent Posts

See All
nincs 89.png