.png)
Bodoni Csenge
A téboly menyasszonya
(Elme)betegség és terápia Hajnóczy Péter életművében
“Íme a rettenetes üres, fehér papír, amire írnom kell.”[1]
Hajnóczy Pétert rövid élettel ajándékozta meg a sors, tele szorongással. Írásait, és karaktereit is szorongás, valamint kisebbségi komplexus jellemezte. Rengeteget ivott, talán, hogy ezeket enyhítse, írásainak nagy része is alkoholos befolyásoltság alatt született.
Első művei A fűtő címmel jelentek meg 1975-ben, majd a Mozgó Világ munkatársa lett. Leghíresebb műve talán A halál kilovagolt Perzsiából, amelyből a fenti idézet is származik.
Már ez az egyetlen mondat is rengeteg szorongásról árulkodik, mintha maga az írás is azzal töltötte volna el. Művei a világgal való keserves küzdelemről szólnak. Precíz, mégis tárgyilagos, néhol abszurd és helyenként szürreális. Önmagát kívülről szemléli, elemző tárgyilagossággal rögzíti az alkoholfüggőség, a szenvedély és szenvedés különböző fázisait, és így is számol be tragikus élethelyzetéről, ami korai halálához is vezetett. „Alkoholista író”, aki a művészi szabadság lehetőségeit kereste, és a magyar próza megújítója lett. Sokféle írói hangot és narrációs technikát próbált ki, vendégszövegek beiktatásával, a filmes vágásokkal és a montázstechnikával megelőzte korát, ugyanakkor példaértékű teljes kívülállása, így születhettek meg a mára már klasszikussá vált művei, mint a már említett A halál kilovagolt Perzsiából, A fűtő vagy a Jézus menyasszonya és a Ki a macska?.
Az alábbi link A halál kilovagolt Perzsiából című műbe ad betekintést:
Az konferencia s részben eköré és egyéb írásai köré épült. A fő kérdés az volt, hogy Hajnóczy írásaiban miként jelent meg a terápia, és azon vonatkozásai.
Első körben Izsák-Somogyi Katalin – a Pázmány Péter Katolikus Egyetem munkatársa, pedagógusként és jogászként végzett – előadását hallhattuk, Az irodalom, mint terápia, Önterápiás folyamatok A halál kilovagolt Perzsiából című írásban négy részre bontva közelítette meg a témát.
Hogyan lehet összekapcsolni az írás keretében lévőöngyógyítást a cipőkanállal, ami a tárgyban megjelent önbővítést szimbolizálja? Milyen értelmezések születtek a cipőskanálon lévő feliratról, annak bevésettségéről, valamint arról, hogy ez a felirat, hiába egy taktilis, elhelyezett írás, miként él önálló életet? Hogyan tör ki magából az írásosságból, függetlenül attól, hogy mekkora szerepe van a kisregényben? - tette fel a kérdéseket előadása megkezdésekor Izsák-Somogyi Katalin.
A terápia szó jelentésmezeje elég komplex, néhány jelentésárnyalata nem kifejezetten a gyógyításra összpontosul. A terápia jelenthet egyfajta kísérést, szolgálatot is.
„Vajon lehetséges-e, hogy valamilyen eszköz segítséggel saját magunkat kísérjük végig egyfajta úton?”
A Perzsia szövege kapcsán pedig lehetséges-e, hogy az irodalom írási kényszer, így önterápiás módszerként értelmezhető ebben az adott kisregényben? Ha igen, miként különíthető el a végcél és a végkifejlet kifejezése?
Az alkoholra való hivatkozás szándékos kerülése ellenére egyszer mégis említést tesz róla az író. Az alkohol okozta mámor általi írás, mint lehetőség jelenik meg ebben az esetben, és ebből a szempontból található nagyon pregnáns rész A halál kilovagolt Perzsiábólban.
Izsák-Somogyi Katalin szerint a terápiás folyamatnak van egyfajta önismereti jellege. Tudni kell, mi az, ami elősegíti jelen esetben az életben maradást, és ez magával vonja azt is, hogy tudom, hogy kísérésre, szolgálatra, gyógyításra, terápiára van szükségem. A halál kilovagolt Perzsiából narrátora ezzel teljes mértékben tisztában van.
Az irodalom az öngyógyítás egyik eszközének tekinthető, mivel „az életben maradásnak feltétele a szépírói munka, a szépírói lét feltétele az életben maradás”.
Izsák-Somogyi Katalin egy idézetet emelt ki előadása második részéhez kapcsolódóan:
„Most részegségei alatt írt feljegyzéseit lapozgatta, és azt a kétszázhetven gépelt oldalt, amelyről tudta, hogy el kell dobnia, legfeljebb egy-két bekezdés és néhány mondat, amit használni tud”, majd egy saját kérdéssel egészíti ki: „Mire használni”.
Itt jön elő újra a végcél és a végkifejlet kérdése közötti különbség. Ebben a kisregényben megjelenik az életben maradásnak egy olyan aspektusa, amely azt jelzi, hogy ennek a szépirodalmi alkotásnak volt egy létfenntartási célja is. Tulajdonképpen egy meg nem kérdőjelezhető cél.
„Ha A halál kilovagolt Perzsiábólt szenvedés történetként ábrázoljuk, akkor a Jézusi párhuzam adja magát” – fogalmazta meg Izsák-Somogyi Katalin, hogy fellelhető ebben egy előre mutató kapcsolat, és ezzel tér át a harmadik, Jézus mint előkép - gyógyítás verbálisan című tárgyalásra.
Viszont, ha abból az aspektusból vizsgáljuk a kérdést, hogy a szépirodalmi munkákat gyógyító, terápiás célra használjuk, akkor felmerül az a kérdés, hogy a Perzsia előképében miért Jézus lett megnevezve, mint központi figura. Az a semmirekellő alkoholista, aki a főszereplő lett volna, miért a Jézus nevet kapja. Jézus tanítása, gyógyítása a verbalitáson alapult, de az írásban nagyon pregnáns, nagyon nagy jelentősége van, visszautal azokra az Ószövetségi törvényekre, az Írásra, amelyet Ő ismertnek vesz.
Az írásosság az emlékeztetés eszköze, és a felejtést segíti elő, így az írás, ha kikerül a főhős kezei közül, mindenképpen értelmezési lehetőség lesz. Pszichológiai folyamat, ami bizonyos fokú torzulásokra ad lehetőséget. Mindennek kapcsán a szépirodalom írása iránti igény, amely egyfajta öngyógyítást feltételez ebben a kisregényben, mindezekkel a konnotációkkal terhelten jelenik meg.
A cipőkanál – zárja előadását Izsák-Somogyi Katalin – a maga tárgyiasságából, megérinthetőségéből kifolyólag önmagában egy túlélést, megsemmisíthetetlenséget feltételez. Az írásosság fölé emeli ennek a tárgynak a létét, ezért a túlélésért, elmúlhatatlanságért küzd folyamatosan a kisregényben annak narrátora.
Borbíró Aletta, a Szegedi Tudományegyetem elsőéves doktori hallgatója először tartott előadást Hajnóczy kapcsán. Az irodalomtudományi doktori iskolában a kortárs magyar fantasy irodalomnak a kultúrkritikai és irodalomelméleti megközelítései képezik kutatási területét. Ebből a perspektívából ismerhetjük meg az előadásában Hajnóczy Péter írásművészetét Elme, test, írás - A nagy jógi légzésről címmel.
Hajnóczy Péternél a betegség az alkoholban és a függőségben ölt testet, de az elmebetegség és a zavar is foglalkoztatta a szerzőt. Az elkülönítő című kartondobozban szerepelt maga A nagy jógi légzés is, amely pontosan erre a témára fókuszál, és egészen 2013-ig publikálatlan volt. A címét utólag Nagy Tamás adta.
Az értelmezés során kitüntetett figyelmet kapnak a betegség és a zavar motívumai, pontosabban azok, amik a jógához, az önkontrollhoz, és az addikcióhoz kapcsolódnak vagy magához az íráshoz. Illetve a szöveg megformáltsága vagy narrációja kapcsán szintén az írás, a szinesztézia és az ismétlés lesz a kulcsgondolat az értelmezéshez.
Mielőtt még Borbíró Aletta rátérne A nagy jógi légzés értelmezésére, Az elkülönítőről ejt néhány szót, amely nélkülözhetetlen a kellő ismertetéshez. A Szentgotthárdi Szociális Otthonról szól, eredetileg egy szociográfiai mű lett volna. Az otthonba utaltak jogi helyzetéről szól, valamint ebből villant fel különböző részleteket, riportok és interjúk formájában.
Az elkülönítő mindenképpen inspirációként szolgált A nagy jógi légzéshez. Bár a neveken változtatott, bizonyos kulcsszereplők és maga Szentgotthárd is valamiféleképpen átíródik ebbe a novellába.
Maga a kiadatás, és ennek az egész tapasztalatnak valamiféle kimondhatatlansága az, ami beleszüremlik ebbe a szövegbe Nagy Tamás szerint.
Hajnóczy Rendgotthárdra írta át Szentgotthárdod, amellyel egy bizonyos rendszert feltételez.
Olyan valós hellyel rendelkező ellenszerkezeti helyek, amelyek valamilyen szinten kiforgatják a kultúrát - utal Foucault heterotópia fogalmára. Az elmegyógyintézetek a deviáció heterotópiái közé tartoznak és valamiféle társadalmi kiutasítás jellemzi azokat, akiket itt elhelyeznek. Ebben a kultúra tükre az, ami felszínre jut. Van egyfajta láthatatlanná tevés az elmegyógyintézet esetében, mely zárványként működik, a társadalom testén belül létrejövő sajátos rendszerrel bíró létesítmény.
Foucault egy másik művében az őrületet és az irodalmat állítja párhuzamba. Maga az őrület alapvetően a nyelvi tilalmakhoz kapcsolódik, a kettős kódolás kategóriájához tartozik. A beszélő egyszerre mondja ki egy adott szóban önmagát, miközben egy többletjelentés is megjelenik. Foucault azt hangsúlyozza, hogy az irodalmi szövegek önmagukat mondják ki, de egyben a nyelvet is - így jelenik meg a párhuzam.
Borbíró Aletta ehelyett az őrültség és a kettős kódolás kapcsán inkább a posztstrukturalizmus konnotáció fogalmára utal, amikor a különböző szavak különböző értelmezési lehetőséget és különböző asszociációkat nyitnak meg az olvasó számára, és éppen ezért különböző értelmezési jönnek létre a szövegnek.
Tehát az látható, hogy az elmegyógyintézet és az őrület a kontroll, illetve a kontroll hiányából fakad, és ezek között létrejövő játék az, ami megjelenik. A nagy jógi légzésben ez egy irodalmi gesztussal, az írás gesztusával társul. A novella az elzárt felszínre hozására törekszik, ahogy Hajnóczy is erre törekedett, mikor Az elkülönítőt megírta.
A nagy jógi légzésben a Hajnóczyra egyébként is érvényes montázstechnika érvényesül, különböző zárványok épülnek be a szövegbe. Ezek olyan szövegek, amelyek betagozódnak a nagyobb narratívába, de nem feltétlenül tartoznak bele. A töredékességgel kapcsolatban az a legfontosabb, hogy ez a gondolkodás egy mintáját mutatja be az olvasó számára, hiszen egy rétegzett szöveggel találkozhat, amelyet valójában az ismétlések kötnek össze, és segítik az értelmezésben.
A nagy jógi légzés címében alapból benne van a jóga sugallata. A jóga kontrollként jelenik meg az ember életében, amelyet a test felett gyakorol, hogy az elme felszabaduljon. Ennek az ellentéte folyamatosan megjelenik a szövegben különböző addiktív szerek, kifejezetten az alkohol és a dohányzás formájában.
Az isteni felé való törekvés az, ami megjelenik a jógában, egyfajta tökélesedési szándék. Az elbeszélés főhősének egyik szokása, hogy nagyon sokszor fogyaszt paradicsomlét jógázás közben vagy írás előtt, így megjelenik az a szakrális tér, amelynek elérésére törekszik a szereplő.
A jóga kulturálisan összekapcsolódik az igazság feltárásával, amely a megszabaduláshoz vezet, maga a főhős is valamiféle igazságot keres. Ez az igazság mindig kap egy jelzőt, a kék színt – ez az érzékszervek összekapcsolása.
Ha a főhős jógázik, a kontroll ellenében jelenik meg szublimációként az esztétikai írás. Amikor az addíciónak hódol, tényközlő szöveg látható, amely Hajnóczy feljegyzéseiben szinte szó szerint megjelenik. „Az igazság - a tenger; a tenger kék lélegzetvételeit, a lassan süllyedő és emelkedő hullámokat már megdöfte a sirályok orgonaillatú páncélkútja! Mérettelen. A szárnya leválik. Lent, él egy fiú, orgonaillatú verset ír. Buddha szétroncsolhatatlan sötétkék ereibe mártja a tollát. Eperszínű spirál vezet a molekulák vastüdejébe és omega hattyuk szállnak! Aztán koromcsuhát vett fel és elment. Elment, mert az omega töviskoszorújában van az álom! A tenger haja színarany.”
A jóga kontrollja által, az elme felszabadulásával létrejön valamiféle őrület, automatikus írás, amely ezekben a szinte szinesztézikus szöveghelyekben ölt testet. Ezek azok a szövegek, amelyek a főszereplő számára az igazságot képviselik - az addiktív szerek feletti kontrollal létrejön az igazság felszabadulása.
Ezek a szinesztézikus szövegek kifejezetten szürrealisztikusnak hatnak - kérdésessé válik, hogy hol van az igazság, hiszen interpretációnként különböző igazságok jönnek létre.
Hajnóczy Elkülönítőjét érték olyan vádak, hogy csak részigazságot, bizonyos horizontot tartalmaz.
Az isteni minőség elérése a jógában a cél, ami teremtő pozíciót sugall, és ez az ideális állapot az egészség állapota, amely szövegvilágok teremtésével jön létre, azokkal a riportokkal, amelyek az elmegyógyintézetről szólnak A nagy jógi légzésben. Itt is kettős kódolás alakul ki, a szinte őrült állapotban. A tökéletes szöveg – a főhős szerint – akkor születik, amikor egy nagyon hosszú böjt után az írás állapota következik be, és ezt tekinti az igazságnak.
A szövegben Hajnóczy alteregója konstruálódik meg, akinél az alkoholizmus és a függőség mellett a nyelvi ismétlés is kényszeressé válik a főszereplő által írt szövegekben is. A nyelvi addikció a novella mindkét szintjén jelen van.
Az elkülönítő élménye az igazság felszínre hozását képviselte, és ugyanez az érzés íródik át A nagy jógi légzésbe. A rejtett láthatóvá tétele válik hangsúlyossá, az elkülönített dolgok megnyitása. Az igazság keresése a szövegben az ön felszínre hozásával is összekapcsolódik, amely a jóga kontrollja által jön létre, illetve a jóga ellenében ható valamiféle kontrollvesztéssel, ami az elmében jelenik meg. Ez lesz az őrület, és annak következtében létrejövő automatikus írás, ahol feltörhet az elzártság az igazság formájában.
A novella nem azt mutatja be, hogy egy igazság van, hanem a kettős kódolású szinesztézikus szövegek által azt sugallja, hogy van egy szubjektív igazság, ami nem érhet fel a globális igazsághoz. És a globális igazság, a globális értelem valójában nem elérhető.
„Egyetlen apró szöveg kapcsán a Hajnóczy egész életműre vonatkozó megfontolásokat is tartalmaz. Bőven ki lehet terjeszteni az egész korszaknak a vizsgálatára.”
Sági Péter, pszichiáter, szakorvos, skizofrén betegek versterápiájával foglalkozik és az OPAI-Nyírő Gyula kórház orvosaként jelentkezett erre a konferenciára. Az interdiszciplinaritás jegyében Téboly és Terápia címmel tartott előadást.
„Mi is a téboly?” - teszi fel a kérdést Sági Péter előadása kezdéseként. Pszichózis és a súlyos személyiségzavarok összefoglaló szava, és nem tartozik a téboly tárgykörébe az az állapot, amikor egy egyén a társadalmi normákkal szemben helyezkedik.
Hajnóczy az addikció és a személyiségpatológia kapcsán tartozik a téboly irodalmi vonatkozásaihoz. A téboly leginkább a gondolkodásban tűnik fel, és a nyelvben nyilvánul meg.
Nem csak téveszmés állapotokban fordul elő, de az irodalom is él ezekkel az eszközökkel. Az Andreasen-féle skálával felmérhető, hogy a nyelvben milyen szinten jelenik meg a téboly, és ezek közül több is érvényes Hajnóczy szövegeire. Azonban ettől mégsem válik a szöveg egy elmebeteg alkotásává, ugyanis ezek csak akkor utalnak elmebetegségre, ha mintázatosan jelennek meg, állandóan fennállnak.
A téboly és a nyelv a megismerés révén is összekapcsolódik, metaforák által, amik tükrözik az emberi megismerés folyamatait, amiknek értése az elmebetegségben károsodik.
A pszichopátia esetében figyelhető meg a téboly és nyelv másik kapcsolata, a nyelvi determinizmus. Az illetők előre meghatározott módon beszélnek, amit nyilatkoznak az általuk vélt valóságról, az válik a saját valóságukká is.
A modernségben a téboly vizsgálatának fókuszába a viselkedés helyett a gondolkodás került, aminek egyik felismerési módszere például az írás is. Mindez fellelhető Hajnóczy életművében is, ahol az alkoholizmus vezet át a szürrealizmus világába. Elbeszéléseiben és novelláiban megtalálhatóak az akut szerhasználatra utaló jelek, és az alkoholizmushoz társuló jelenségeket is beleszövi a szövegekbe. Viszonylag ritka vonatkozása az alkoholizmusnak a Cotard-szindróma, amikor valaki azt hiszi, meghalt.
„Cigarettára gyújtott, és hirtelen úgy érezte, meghalt. Akkor már mindegy, gondolta, lemehetek még egy üveg borért” - írja Ahalál kilovagolt Perzsiából című művében.
Hajnóczy a Jézus menyasszonya című elbeszélésében azt írta: „Ami az alkoholt illeti, voltak egyéb emlékei is, amelyekre - ha eszébe jutottak - nem szívesen emlékezett, és soha senkinek nem beszélt róluk”. Ez a mondat tökéletesen ábrázolja azt, hogy Hajnóczy miként viszonyul az alkoholhoz. Bár azt írja, nem szívesen beszél róluk, mégis ír a hozzájuk fűződő viszonyáról.
Ezen a ponton felvetődik a kérdés, hogy egy tünetleírás hol válik irodalommá.
Vajon Hajnóczy a trauma ábrázolása által egy terápiás folyamatot akart elindítani – teszi fel a kérdést Sági Péter, majd egyből meg is válaszolja: nem. Mindezt egy a Dinamitból vett idézettel támasztja alá.
„Az ördög tud ezen a fajankón eligazodni! De hát, végtére is muszáj meghallgatni...hiába, feltétlenül muszáj, ha kínos és kellemetlen benyomásokat kelt is önökben a hülye rögeszméivel…” A fiú valahogy a bohóc szerepét veszi fel, ezáltal elmondhat bármit, maximum azt kockáztatja meg, hogy az elmegyógyintézetbe kerül.
Tudatos szerepfelvétel több helyen tetten érhető Hajnóczy életművében, viszont a kompetencia alapszükséglete nem elégül ki. Ezek sokszor betegszerepek, amiknek motivációja lehet primer és secunder betegségelőnyhöz kapcsolt. Az első általában valamilyen intrapszichés konfliktus megoldását eredményez (A véradó), a másodiknál pedig fokozott törődést kap az egyén (A szakács).
Azt, hogy mi betegség és mi deviancia, a társadalom határozza meg.
Hajnóczy életműben a kompetencia szükséglete magában az írásban jelenik meg. Azáltal, hogy az alkotói folyamat részévé teszi a diszfunkcionális attitűdöket, egyúttal ellehetetleníti azok reparációját. Az ivás révén tud írni, viszont magának az írásnak a tárgya is az alkoholizmus lesz.
Ez a dinamika - bár önsorsrontó -, de szükségszerűen pontot tesz az életműre.
Az alkoholizmus modern terápiáját rendszerszemléletben kell tekinteni. Az egyénnek fel kell ismernie tehetetlenségét, kell, hogy legyen benne hit a változásra. Hajnóczynál viszont nem ezt látjuk. Istennel vitatkozik, hitetlenkedik. Gőgös attitűdöt mutat, amely ellentmond a modern terápiáknak. Ennek hátterében a félelem áll.
Elbeszéléseiben tárgyilagos jelleggel rögzíti a külső és belső történéseket, nincsenek személyiségek, csak karakterek. Az elbeszélő empatikus viszonyulásának hiánya nem ad lehetőséget az érzelmi történésekhez való belépésre. Az utolsó sorok gyakran zárójelbe teszik az előzményeket, elmossák a realitás határait.
Egy belső nézőpontból kifelé viszik az embert, amely ellentétes a terápiás folyamattal.
Hajnóczy alkotói folyamatának a primer hatóereje - tér utolsó gondolatára Sági Péter - a kompetencia szükséglete, aminek eszközeit a maladaptív sémák határolják be, aminek eredménye az organikus mű, ahol az alkotó tudata és „én”-je” szimbiotikus viszonyba kerül az alkotással, aminek eszközeként az alkoholt használja, lehetetlenné téve a reparációt.
„Igen alapos, az életmű egészét áttekintő, szöveg példákkal kiegészített, és egy nagyon különleges olvasatot adott, kifejezetten az irodalomtudományon kívülre helyezkedve. Irodalmi oldalról vitatható, de közben a tények felől, amit a pszichiátria meg tud fogalmazni, rendkívül termékeny, izgalmasan reflektáló gondolatok.”
Hogy is van a terápia, van-e terápia? - tehetjük fel a kérdést az előadások meghallgatása után.
Az első előadás A halál kilovagolt Perzsiábólon keresztül azt mutatja, hogy lehet, és van terápia, amíg a pszichiátria felőli megközelítés szerint kétséges, hogy létezhet-e. De ezekre a kérdésekre talán már sosem kapunk egyértelmű választ.
„Igen, mert pillanatnyilag elfeledkezett arról, hogy életében eddig mindig képes volt három lépés távolságot tartva önmagára kacsintani..." - írta Hajnóczy, és talán mindig képesnek kellene lennünk arra, hogy bármilyen messziről is, de magunkra tudjunk kacsintani.
[1] Hajnóczy Péter, A halál kilovagolt Perzsiából, részlet23 éves vagyok, jelenleg az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem Közösségszervezés szakára járok.
„Amíg élek, jól élek” – mondta mindig a nagyapám, és próbálom én is ehhez tartani magam. Megragadok minden egyes pillanatot, és remélem az írásaim által sikerül tovább adnom őket.
