­A printen innen és túl - Februári online folyóirat szemle




A korlátozások hatására többek között mind a filmipar, a színházi élet, zenei világ és képzőművészeti szféra is szinte megugorhatatlan akadályokkal küzd. A színházak, a mozik, a koncerttermek és a galériák rövidebb újranyitásokat kivéve, lassan egy éve zárva tartanak, ezzel pedig elemeiben alakul át az ágazatok működésmódja. Februárban a prae.hu Film, Zene, Színház és Art&design rovatait olvasva azt érezhetjük, hogy a figyelmünket pont arra terelik, ami mindezen túl van: a kultúra napjainkban létszükségletűvé vált, alternatív útvonalait „tapogatják ki” ezek a rovatok.


A Film rovatában többek között Balathy Boglárka nagyon alapos és hiánypótló írását olvashatjuk, mely egyben a podcast történeti múltjával foglalkozik, valamint a magyarországi podcast-piac feltérképezését tűzi ki célul. A Zene rovat online komolyzenei koncertek tudósításával jelentkezik: Tornyai Péter zeneszerző estjéről és a Nemzeti Filmharmonikusok Fehér éjszakák című koncertjéről olvashatunk részletes tudósítást. Ehhez a tendenciához illeszkedik a Színház rovat is, Székelyhelyi E. Johanna két cikkével, az Abszolút zene és A kutatások szerint messze még a világvége című írásaival. A beszámolók a National Theatre at Home közvetítésében előadott egy-egy darab, az Amadeus (Peter Shaffer) és a Szúnyogok (Lucy Kirkwood) című előadásokat elemzik. Továbbhaladva az Art&Design felületén két kimagasló szöveget olvashatunk, Hont Jázmin A Faun labirintusa és Lénárt Flóra Hiányok viselete című írásait. A szerzők érzékenyen és feltűnő lényeglátással nyúlnak a témáikhoz. Az előbbi esetében Horváth Gideon „Faun realness” című kiállítása kapcsán értekezik a queer ökológiáról, a másságról, a fluiditásról és a rejtett vagy elrejthetetlen identitásdarabokról. Lénárt Flóra pedig egy hasonlóan fontos, hasonlóan alulreprezentált tematikájú kiállítást, az Only skin deep – A viselet, mint társadalmi kötőszövet című fotótárlatot szemlézi. A Romani desginnal közös projekt a külső, materiális jegyek, mint az öltözet társadalmi identitás és státuszteremtő erejét probematizálja, magyar romaságra koncentrálva.


Februárban a legtermékenyebb az Irodalmi rovat volt, melyben könyvkritikákat és -ismertetőket (Mihail Bulgakov Kutyaszív, André Aciman: Harvard tér, Mika Waltari: Szinuhe), valamint problémafelvető, elméleti esszéket, és nem utolsó sorban a hónap nagy irodalomtudományi vitájának a közvetítését olvashatjuk. A nemrég József Attila eddig ismeretlen kézirataként elhíresült dokumentum körül zajló filológiai-, elméleti és irodalomtörténeti viták sorának a prae.hu biztosított felületet. A kézirat valódiságának kérdése kapcsán, Sárközi Éva Szép remények és Balogh Endre Ha hamisították a József Attila kéziratot, így tették című írásai jelentek meg.




A Szépirodalmi Figyelő folyóirat online felülete, a SZIFonline minden hónapban változatos és kiemelkedő szépirodalmi anyaggal jelentkezik, így a nyomtatott folyóirat megérkezéséig van mit olvasnunk bőven.


A SZIFonline projektjének keretén belül Bodor Ádám Verhovina madarai című művéből már ismert Eronim Mox szakácskönyve rovatban kiemelkedő szerzők írnak különböző recepteket, a receptekhez történeteket és adalékokat, nem kevés fűszerezéssel. A projekt Bodor Ádám 85. születésnapjára készült ajándékként tiszteleg Bodor írásművészete előtt a „mesés receptekkel vagy receptes mesékkel”. Ezek közül a történetek közül Borcsa Imola Olga című rövid prózáját emelném ki, ami önálló darabként is tökéletesen megállja a helyét, de azt az érzést kelti olvasójában, hogy ez egy nagyobb narratíva kis darabja, mindenesetre tökéletesen vázol egy szeletet a kiszolgáló személyzet (cselédség) mindennapjaiból, és hogy a gombaszedés a halálon kívül még milyen veszélyekkel fenyegethet. Emellett Varga László Edgár Csalánfőzelék szamárkolbásszal című prózájából megtudhatjuk mit is tartalmaz pontosan Eronim Mox szakácskönyve, Selyem Zsuzsa novellája pedig a Madártej készítés és a világkeletkezés rejtelmeibe avatnak be minket. Ha különleges receptek után kutatunk, mindenképp érdemes belelapoznunk virtuálisan.


A kritikák/esszék közül az Emelem a tételt rovatból Harmath Artemisz KAF Hazai nyalánkságok című verséről írt tételét emelném ki, ami nagy vonalakban számbaveszi a szerző hozzáállását a költészethez, nyelviségét, zeneiségét az egyes művekben, de foglalkozik a közéletinek számító verseivel is – vizsgálja tehát mindazon tételeket, amik a kortárs líra markáns vonulatait képezik.

A Költészet rovat versei közül G. Szabó Sarolta művei néhol abszurd képzettársításaival érzékenyen tematizálják a lírai megszólaló belső elszigeteltségét a külvilágtól és a szerelmet, friss hangvétellel egészítve ki azt. A rovatban Kertai Csenger készülő kötetéből is olvashatunk két verset, ami ez alapján hasonló színvonalúnak ígérkezik, mint a Mindig kivirágzik.


A Próza rovatból György Alida Virágok című novellája a felnőtté válás apró momentumait tárja elénk. A kis borjú, akit Virágnak neveznek a gyermekek és a borjak függőleges sorsára jut, majd a mezei virágok, amik a fontos dolgok elfelejtéséhez vezetnek mind a gyermekség küzdelmeit példázza a felnőttek világában. Egy olyan világban, ahol a szeretettel szedett virágok az emlékezet elárulói lesznek és még nagyobb bajba sodornak minket, ahol a Virágok elhagynak bennünket és végül tányérjainkon végzik.




A kulter.hu felületének szépirodalom rovatát böngészve megállapítható, hogy nem egészen volt termékeny a január. Regényrészlet, vizuális költemény és műfordítás már jó ideje nem került fel az oldalra, a tárca rovat is csak egy publikációt jelentetett meg az elmúlt hónapban. A vers és kispróza rovatok azonban remek művekkel bővelkednek. A januárt Oláh Péter Kapcsolat a természettel című prózája nyitotta. Rendkívül közvetlen hangvételű írás, amiben a megszólított alakja elsőre kérdéses lehet, de ebben rejlik szépsége. Őt követte Ferenczi Réka, nem kevesebb, mint négy versével, melyekből némiképp a lírai én magányos útkeresése érződik ki.


Olvasható továbbá januárból Fenyvesi Orsolya Az alvók, Komjáthy Zsuzsanna Csontleves, Ughy Szabina Én vezetek és Margetin István Adoración című prózája. A vers rovatot Závada Péter Egy tartomány szimbólumainak felvirágoztatása című, hosszabb terjedelmű munkája, valamint Bíró Erika három verse színesíti: Homok, Ne nyújtózkodj és Újra kék címmel. A tárca rovat egyetlen januári publikációja Bódi Katalin Sellőruha című írása, mely felvet egy igen érdekes összefüggést egy Andersen mese és a 19. századi regények hősnői kapcsán.


A kulter.hu oldalon természetesen nem csak szépirodalmi témában olvashatók munkák. A vizuálKULT rovatban öt filmről, három sorozatról szóló írás olvasható. A színház alrovat egy Top 10-es listát hozott januárban a 2020-as színházi előadásokról, a kiállítás alrovatban pedig Kardos Sándor A bomlás virágai című, hetven amatőr felvételt tartalmazó kiállításába ad betekintést Takáts Fábián. A további rovatokban; popKULT és litKULTban olvashatók interjúk, tudósítások és többek között kritikák is. A KULThírek rovat pedig az előző három említett rovattal kapcsolatban vonultat fel aktualitásokat, valamint klippremierekről tesz említést.


Február hónapban a szépirodalom – vers és kispróza rovatát böngészve elmondható, ebben a hónapban sem maradt olvasnivaló nélkül senki. A vers rovatot Vasas Tamás versei indították februárban, ezek a Verrazano bridge – a tükörkép utolsó estéje és a Képzelt kordonok mögött cowboyok. Őt követte Élő Csenge Enikő Még egy napig című, télből tavaszba váltó érzeteket festő, megindító verse. Tóth Réka Ágnes Tranzit című művét Juhász Róbert Tartósítás és Elfekvő című versei követték. A kispróza rovatot Tóth Vivien Büdös című munkája nyitotta, a lendületes, könnyedén olvasható és értelmezhető mű előbb ér véget, mint azt az olvasó gondolná, szinte a történet végére tudatosul csak mindaz, amiről egészen addig olvastunk. Prózáját Komjáthy Zsuzsanna Könnyű útvonal, kezdőknek című műve követte, úgy tűnik, ezzel a februárt zárva.




Az f21.hu nagyon sokféle tartalmat kínál az olvasójának, legyen az irodalom, film, színház zene, vagy éppen tudósítás, amiről elmondhatjuk, hogy egésznapos figyelmet igényel az oldal, ami élő, organikus felületté teszi a portált.



Szépirodalmat egyetlen rovatuk közöl, a Kortárs közöl. A februári hónapban Vajna Ádám és Pásztor Andrea versével találkozhatunk az oldalon. Vajna Ádám versét ezzel a két sorával ajánljuk: „ha ez alanyi költészet lenne, /most leszoknék a dohányzásról.”


Figyelemre méltó lehet a Képzőművészet rovatukban Káosz és rend a kozmoszban címmel megjelent cikkük, ami Áder Orsolya képeit mutatja be, és kívánja reflexiókkal ellátni.


A Zene rovatukban többek között Carson Coma és Architects albumkritikákkal jelentkeznek, illetve klippremierrel is frissült a rovat, a Caesar’s Bread zenekartól, akiknek az Imádlak, Putyin! című dalukat mutathatták be az olvasóknak első kézből.

A februári tartalomból, azt is megtudhatjuk, hogy Bihari Bernadett Luca milyen módon élte meg a veganuár című kihívást, és azt is, hogy mi a kihívás lényege.

A Vates alkotóival készült interjút is lehet olvasni a hónapban, ami igazán izgalmasnak, és üdítő színfoltnak lehet tekinteni a tartalmak között.


Az f21.hu nem olyan régóta idézetekkel színesti facebook oldalát, a februári hónapban Bohumil Hrabaltól, József Attilától, Vajna Ádámtól, Pilinszky Jánostól olvashatunk.




A FÉLonline 2021. első két hónapjában javarészt lírát és prózát közölt. Főképp a szürrealizmus és az idegenség, elidegenedés tendenciát olvashatjuk ki ezekből a szövegekből, de több eltérő jellegű, olvasásra érdemes szöveggel találkozhatunk az oldalon.


A versek közül több említésre méltó is van. Bese Dóra versei (Lassan körvonalazódik, Szűrt fény) erősen az identitás és én-keresésre épülnek, mindezt pedig mind a két versben remek szimbólumokkal teszi (tükör, arcüreg, üveggolyó, szemüveg stb.), ehhez kapcsolható még Horváth Florencia Gondol című verse, amely ezt az „én”, és általában az emberi élet képét képes egyetlen versszakká lebontani – a reflexek és érzékek játékát nyújtja, ahol a gondolat mindig utolsóként éri utol az életet.


Komáromy Bese szövegében (Rozsda) az anya-gyermek kapcsolatot a hús-test irányából építi fel, az elidegenedést és személytelenséget hangsúlyozva, ahol a szülés csak állati reflex és az utód csak a nemzés következő egyede. Hasonló idegenséget találhatunk Burján Kinga verseiben (Hotel Continental, Ráktérítő) is, de ez itt főleg beletörődéssel és közönnyel párosul, avagy a váratlan (abszurd) mindig valamilyen sors-tudat képzetét hozza létre. A legkiemelkedőbb a versek közül Áfra János Vadászok című szövege. Az elhallgatás, kirekesztettség és reménytelenség képeit ébreszti fel bennünk, egy külső, passzív, szemlélődő nézőpontjából, a melankólia, a didaktika és giccs elkerülésével, egy tiszta, nyers és erős szöveget alkot a Vadászok.

„és valaki új lelket gondol most belém” (Bese Dóra – Lassan körvonalazódik)


A prózák között több remek szöveget olvashatunk. A Nénitabletta (Fehér Enikő) minden aranyossága ellenére, a depresszió és az egyéb mentális problémák (esetlegesen skizofrénia) anyagával dolgozik. A „Nenitab Lheta” és vagy a (sugallt) mentális zavar által létrejött szürreális keret tökéletesen működik együtt a szöveg fókuszpontjaival – a trauma-feldolgozás, a szeretethiány és a magárahagyottság egybeérése az elsőre csak pótlékként szolgáló, majd függőségként megjelenő gyógyszerben.


A Béla, a stoptábla (Ádám Gergő) több szempontból is érdekes. Műfaját tekintve elsőre szürrealista, de ahogy halad előre a szöveg, egyre inkább mágikus realizmusba csap át. A mágikus/szürreális elemek koherenciája és a szimbólumok erős használata egyaránt a felfokozott realizmus irányába mutatnak. Ez a felfokozottság ugyanakkor néha visszaüt, mert esetenként kicsit hatásvadász (pisztolypárbaj a Béla, a stoptábla 2/2 végén) illetve inkonzisztens (Béla stoptábla jellegével nem kezd semmit a szöveg, mintha el is feledkezne róla). A Nénitabletta felől olvasva ezt is kezelhetnénk traumafeldolgozásnak (a főhős szempontja szerint), viszont itt a szürrealizmus mesei elemeket ölt (az eredeti ember karaktere). Ami a Nénitablettába a valóságnak az eltorzítása, az itt a szöveg saját valóságának megnyilvánulása, természetessége.


„A sarokban az aznap vásárolt lámpaember elképedve nézte a jelenetet. Béla arra az esetre vette, ha a kislámpa elromlana. A férfi aranyszínű állólámpajelmezében, munkáskesztyűvel tartotta a forró égőt. Béla őt is megrohamozta” (Ádám Gergő – Béla, a stoptábla 2/2)

Hajós Eszter szövege, a Tüskével kipiszkálni, az előző két prózához képest sokkal líraibb hangvételű. A bekezdések tömörsége és tördelése, illetve a mondatok lényegretörő, leíró jellege tökéletesen párosul a szöveg metafizikai fókuszával. Az elkülönülés felbontása, és az erre való ráébredés tematikája jelenik meg, vagyis az érzékelés és evidencia közötti kapcsolatra való rákérdezés, annak tudatos felbontásával. Továbbá a szöveg érdekes nyelvfilozófiai, nyelvelméleti olvasatokat is közel enged magához.


Az elmúlt két hónap anyagai között továbbá megtaláljuk Gerőcs Péter (A címadás titka) esszéjét, amelyben a szöveg címének alapvető stilisztikai jegyeit járja körbe. Az esszé könnyed hangvételű és nem túl részletes vagy kifejtő, de nagyon fontos alap állításokat fogalmaz meg egy (talán) mindig aktuális témában.


„A távolból két idegen kér, menjek közelebb.

Háttal állnak. Ne akarjam –

mondják egyszerre –,

ők nem megfordulni jöttek.” (Burján Kinga – Ráktérítő)


0 comments

Recent Posts

See All
nincsváltozás.png
Kollázsok6.jpg
arrow&v