top of page

Zátonyi Imre Tamás

A nászutasok




A lakosztály ablaka Capri egyik legszebb terére nézett, aminek szökőkútjánál gyerekek hűtötték magukat a fullasztó hőségben, a környező éttermek asztalainál vidáman nevető társaságok beszélgettek. A harmadik emeleti lakosztály a szálloda legelőkelőbbjeihez tartozott, külön szobalány és londiner állt a vendégek rendelkezésére. Az itt megszálló nászutas pár női tagja magas vörösesszőke haját vékony copfba fogta össze, a sarokban ülve magazint olvasott, férje türelmetlenül fel-alá járkált.


- Nem értem, hol késlekedik az inas. Csak le kellett parkolnia a kocsit és felhozni a csomagokat. – szólalt meg türelmetlenül

- Ha bármi baja esik a csomagokat, vagy bármi hiányzik…

- Higgadj le, Jonathan! Nyilván sok a dolga. Nem lesz semmi baj!


A férj ránézett értetlenül. Nem ismerte újdonsült felesége újdonsült nyugodtságát.

-Mi az, hogy higgadjak le? Téged talán nem izgat a bőröndjeink a ruháiddal, ékszereiddel?


A feleség letette a magazint, és a férfi felé fordult.

-Várakozás közben inkább csináljunk valami hasznosat. Azért vagyunk itt, nem? Hogy beszélgessünk, egymásra figyeljünk!


A férj idegesen felnevetett

-Ne beszélj butaságokat! Azért vagyunk itt, mert ez a szokás esküvő után.


A nő egy kis éllel a hangjában felelt:

-Látod, ezért mondtam, hogy ismerjük meg egymást egy kicsit jobban. Ha alaposan belegondolok, alig tudok rólad valamit, azt is apád mondta el nekem, amikor bemutatott

minket egymásnak.

-És mit akarsz rólam tudni? –kérdezte gúnyosan a férj

-Mi érdekel, hogyan gondolkodsz a világról, mit akarsz az élettől, ésatöbbi.


A férfi megvonta a vállát.

-Na jó, beszélgessünk! Mást úgy sem lehet itt csinálni! Akad itt valami ital?

-Az előbb láttam a bárszekrényben némi bort. Az is megteszi?

-Meg.


A nő kivette a palackot a bárszekrényből, és két poharat lerakott a dohányzóasztalra egymással szemben. A férfi addig levette törtfehér panamakalapját, ami várakozás közben rajta maradt a fején. Miután helyet foglaltak egymással szemben a halványzöld kanapékon, a nő bőséges adaggal töltött az italból mindkettőjüknek.

A férj rögtön elvette a magáét, és hosszasan belekortyolt. A nő ezalatt elővette cigaretta tárcáját a retiküljéből, és kivett egy szálat hogy rágyújtson. Miután kifújta a füstöt, megszállta valami kísérteties nyugalom, hátradőlve folytatta a beszélgetés megakadt ívét:


-Szóval kezded?

-De hol?

-Mindegy, ahol neked szimpatikus.

-Uh, rendben! Szóval amint tudod, apámé Kalifornia legnagyobb narancsfeldolgozó

vállalata, anyámat hároméves koromban elveszítettem, van három húgom.

-Ezt már tudom. Valami olyat, amit még nem.

-Becsuknád az ablakot? Az idegeimre megy ez a gyerekzsivaly!

-Ugyan, kérlek! Ha ennyire akarod! Bár nem értelek, miért zavar ennyire.


Ezzel felállt és becsukta az ablakokat. Így még jobban érződött a szobában a párás

forróság. A férfi nyakán izzadtságcseppek gyöngyöztek, és csorogtak lefelé kék pamutingjére.

-Apropó, kedveled a gyerekeket? –kérdezte, miközben visszaült a pamlagra, és rágyújtott egy második cigarettára.

-Hogy szeretnék-e?- kérdezett vissza a férje –Nem igazán. Engem idegesítenek a gyerekek. Bár az apámnak minden vágya egy fiúunoka, aki továbbviszi az üzemet.

-Én szeretem őket. - mondta a nő álmodozó hangon. –Mindig is vágytam rá, hogy legyen egy kislányom, akit öltöztethetek és fésülgethetek.


Kis szünet után folytatta:

-Na, és hol képzeled el a közös életünket?

-Hogy-hogy hol? Ahol eddig is, Sacramentóban.

-Én viszont már unom! Jó lenne kimozdulni, világot látni!

Akár itt is maradhatnánk, olyan szép itt!

-Olaszországban? Megőrültél?! Nem is beszéljük a nyelvet, a munkám sem ide köt!

-Munkát bárhol találhatsz, a nyelvet meg megtanulhatjuk!

A férfi letette a kezébe lévő poharat az asztalra, és felpattant:

-Nem és nem! Ott maradunk szépen és beszállunk a családi üzletbe! Akármikor ide jöhetünk, ha van időnk!

-Miért vagy ilyen? Bármit mondok, ellenkezel!

A férj már hadonászott felindultságában.

-Mert hülyeségeket beszélsz! Nem is értem…

Egy erőteljes kopogás szakította félbe a mondanivalóját.

-Ki az?-kérdezte a férfi

-A hordár, uram!-válaszolt egy mély hang az ajtó túlsó végéről. –Elnézést, hogy megvárakoztattam! Itt a kulcsa!

A férfi gyors léptekkel indult ajtót nyitni. A felesége odaszólt neki:

-Azért jót beszélgettünk, nem?

-Menj a fenébe! -vetette oda lustán a férje.


































Zátonyi Imre Tamás vagyok, a KRE anglisztika szakon tanulok jelenleg. Régóta érdekel a vers és próza, kedvenc költőm Ady Endre, kedvenc íróim Ernest Hemingway, Virginia Woolf és Toni Morrison. Ha éppen nem írok, akkor érdekes tájakat fotózok vagy új recepteket próbálok ki.

Commentaires


hélóóó.png
bottom of page