Zátonyi Imre Tamás

A nászutasok

A lakosztály ablaka Capri egyik legszebb terére nézett, aminek szökőkútjánál gyerekek hűtötték magukat a fullasztó hőségben, a környező éttermek asztalainál vidáman nevető társaságok beszélgettek. A harmadik emeleti lakosztály a szálloda legelőkelőbbjeihez tartozott, külön szobalány és londiner állt a vendégek rendelkezésére. Az itt megszálló nászutas pár női tagja magas vörösesszőke haját vékony copfba fogta össze, a sarokban ülve magazint olvasott, férje türelmetlenül fel-alá járkált.

- Nem értem, hol késlekedik az inas. Csak le kellett parkolnia a kocsit és felhozni a csomagokat. – szólalt meg türelmetlenül

- Ha bármi baja esik a csomagokat, vagy bármi hiányzik…

- Higgadj le, Jonathan! Nyilván sok a dolga. Nem lesz semmi baj!

A férj ránézett értetlenül. Nem ismerte újdonsült felesége újdonsült nyugodtságát.

-Mi az, hogy higgadjak le? Téged talán nem izgat a bőröndjeink a ruháiddal, ékszereiddel?

A feleség letette a magazint, és a férfi felé fordult.

-Várakozás közben inkább csináljunk valami hasznosat. Azért vagyunk itt, nem? Hogy beszélgessünk, egymásra figyeljünk!

A férj idegesen felnevetett

-Ne beszélj butaságokat! Azért vagyunk itt, mert ez a szokás esküvő után.

A nő egy kis éllel a hangjában felelt:

-Látod, ezért mondtam, hogy ismerjük meg egymást egy kicsit jobban. Ha alaposan belegondolok, alig tudok rólad valamit, azt is apád mondta el nekem, amikor bemutatott

minket egymásnak.

-És mit akarsz rólam tudni? –kérdezte gúnyosan a férj

-Mi érdekel, hogyan gondolkodsz a világról, mit akarsz az élettől, ésatöbbi.

A férfi megvonta a vállát.

-Na jó, beszélgessünk! Mást úgy sem lehet itt csinálni! Akad itt valami ital?

-Az előbb láttam a bárszekrényben némi bort. Az is megteszi?

-Meg.

A nő kivette a palackot a bárszekrényből, és két poharat lerakott a dohányzóasztalra egymással szemben. A férfi addig levette törtfehér panamakalapját, ami várakozás közben rajta maradt a fején. Miután helyet foglaltak egymással szemben a halványzöld kanapékon, a nő bőséges adaggal töltött az italból mindkettőjüknek.

A férj rögtön elvette a magáét, és hosszasan belekortyolt. A nő ezalatt elővette cigaretta tárcáját a retiküljéből, és kivett egy szálat hogy rágyújtson. Miután kifújta a füstöt, megszállta valami kísérteties nyugalom, hátradőlve folytatta a beszélgetés megakadt ívét:

-Szóval kezded?

-De hol?

-Mindegy, ahol neked szimpatikus.

-Uh, rendben! Szóval amint tudod, apámé Kalifornia legnagyobb narancsfeldolgozó

vállalata, anyámat hároméves koromban elveszítettem, van három húgom.

-Ezt már tudom. Valami olyat, amit még nem.

-Becsuknád az ablakot? Az idegeimre megy ez a gyerekzsivaly!

-Ugyan, kérlek! Ha ennyire akarod! Bár nem értelek, miért zavar ennyire.

Ezzel felállt és becsukta az ablakokat. Így még jobban érződött a szobában a párás

forróság. A férfi nyakán izzadtságcseppek gyöngyöztek, és csorogtak lefelé kék pamutingjére.

-Apropó, kedveled a gyerekeket? –kérdezte, miközben visszaült a pamlagra, és rágyújtott egy második cigarettára.

-Hogy szeretnék-e?- kérdezett vissza a férje –Nem igazán. Engem idegesítenek a gyerekek. Bár az apámnak minden vágya egy fiúunoka, aki továbbviszi az üzemet.

-Én szeretem őket. - mondta a nő álmodozó hangon. –Mindig is vágytam rá, hogy legyen egy kislányom, akit öltöztethetek és fésülgethetek.

Kis szünet után folytatta:

-Na, és hol képzeled el a közös életünket?

-Hogy-hogy hol? Ahol eddig is, Sacramentóban.

-Én viszont már unom! Jó lenne kimozdulni, világot látni!

Akár itt is maradhatnánk, olyan szép itt!

-Olaszországban? Megőrültél?! Nem is beszéljük a nyelvet, a munkám sem ide köt!

-Munkát bárhol találhatsz, a nyelvet meg megtanulhatjuk!

A férfi letette a kezébe lévő poharat az asztalra, és felpattant:

-Nem és nem! Ott maradunk szépen és beszállunk a családi üzletbe! Akármikor ide jöhetünk, ha van időnk!

-Miért vagy ilyen? Bármit mondok, ellenkezel!

A férj már hadonászott felindultságában.

-Mert hülyeségeket beszélsz! Nem is értem…

Egy erőteljes kopogás szakította félbe a mondanivalóját.

-Ki az?-kérdezte a férfi

-A hordár, uram!-válaszolt egy mély hang az ajtó túlsó végéről. –Elnézést, hogy megvárakoztattam! Itt a kulcsa!

A férfi gyors léptekkel indult ajtót nyitni. A felesége odaszólt neki:

-Azért jót beszélgettünk, nem?

-Menj a fenébe! -vetette oda lustán a férje.

Zátonyi Imre Tamás vagyok, a KRE anglisztika szakon tanulok jelenleg. Régóta érdekel a vers és próza, kedvenc költőm Ady Endre, kedvenc íróim Ernest Hemingway, Virginia Woolf és Toni Morrison. Ha éppen nem írok, akkor érdekes tájakat fotózok vagy új recepteket próbálok ki.