Lippai Dorka

A madárról, aki ma az ablaknak repült

A Mikulás nem is létezik!

6 éves lehettem, amikor ez tudatosult bennem.

Butának éreztem magam.

Hogy lehet bedőlni egy ennyire átlátszó hazugságnak?

Ugyanez jutott eszembe,

mikor reggeli közben apró,

tollas lény koppant a nappali üvegén.

Hogy nem látja az a kicsi állat,

ami elvileg nem is olyan ostoba, mint amilyennek tűnik,

hogy vékony,

koszos üvegréteg húzódik a bordóra festett ablakkeretben.

Aztán beláttam.

Én is belefutok az egyértelmű hazugságokba.

A túl kedvező előfizetésekbe,

50-75%-os leértékelésekbe és

hogy a Túró Rudis kódokkal nyerem

majd meg az álomautóm.

Két hónapja tettük le a telefont.

Azóta „Jó reggelt” üzenetek nélkül reggelizek,

és újra két cukorral iszom a kávét.

Kimegyek, összeszedem a halott madarat,

elásom a tőled kapott növény mellé,

amit az elmúlt hetekben valahogy

elfelejtettem locsolni.

Űrvers

Korsós Gergőnek

Írni akartam egy űrös verset,

hátha megértem miért szeretik ezt

néhányan.

Rakétát építettem,

ahogy gondolom

ők is teszik,

és megcéloztam a sötétséget.

A Naprendszer üres volt,

mint az „egyszer még kellhet”

cipősdobozok a sarokba zsúfolva.

A Tejútrendszer szélén,

a harminchármas határátkelőnél,

kivételesen dolgozott valaki.

Lekérte a fajkódomat:

„harminchét-kilencvenhat”.

Haladtam volna, de a

túl sűrű csillagködök miatt

inkább nem siettem.

A Földön egyszer kilépett elém

egy űrruhás gyerek az útra,

biztos a sisakja miatt nem látott.

Azóta óvatosan vezetek.

Végre ismeretlen csillagok

közé értem.

Csupa számból álló bolygóneveket

mutatott a térkép,

tőlem távolabb pedig

kisebb-nagyobb feketelyukakat.

Ezeket évek óta űrhajósok őrzik,

főleg mióta megnőtt

az öngyilkos hajlamú

űrmunkások száma.

Bár anno az első ilyen hírek

pont egy őrről jöttek.

Meg tudtam érteni.

Középkorú, a felesége megcsalta,

senkise akarna ott kint

űrlány nélkül élni.

A Holdraszállás óta

ez volt az első hír, amit a Világegyetemről olvastam.

Nem akartam, hogy érdekeljen,

üresen nem megyek az üresség felé.

De most, hogy én is fent jártam

a névtelen gáz- és anyaggömbök

között,

elmondhatom, hogy

nincs kint semmi.

Erről a semmiről pedig a legeslegjobb

írni.

Mert te nem ismered, de olyanná tehetem,

hogy ismerni akard.

Lippai Dorka: 2006-ban született Budapesten. A Budapesti Móricz Zsigmond Gimnázium tanulója, az iskolai antológia főszerkesztője. 2021-ben FISZ Junior résztvevője volt. Ez az első publikációja.