Szegő Márton

a lóca alatt

gyűrött bőrcipők, koszos

zoknik a széken

hótól terhes fa

fekete kérgét pelyhek

radírozzák ki

a fészek helyén

ágak, szalma, tollak közt

zörög a madár

nem vagyok lepke,

nem vagyok hernyó, se báb

csak néző, csak pont

ágyban forog és

takaró fojtogatja –

úgyis fölébred

senki sem alszik:

mindenki lehunyt szemmel

várja a reggelt

nincs olyan kenyér,

mely a gyomorban a bort

magába szívná

nincs hámréteg, nincs

bőr, nincs zsír, izom, nincs test,

csak a csontszilánk

eldőlt egy vödör,

száradt víznyom a csempén,

lassú áradás

üres lakásban

felejtett esernyő, nincs

semmilyen szándék

Budapesten született, azóta ott él. Szövegei eddig a Kulter.hu, a Nincs és a FÉLonline felületén jelentek meg.