Demeter Arnold
A hit egy lyuk a kertlécen
Hosszasan föl-alá sétálok a kert mellett.
Azt a lyukat keresem, ahol kilesett nagymama,
fejét mindig kezével tartotta, és ha valamit látott,
akkor nekem halkan, de érhetően elmondta:
Tehenek, autók, a részeges Varga meg az Úristen.
Ő látta. De én csak hallottam róla, hogy rajta
kívül sokan látták, pontosan ezért most meg
kell találnom azt a lyukat, így elkönyvelhetem:
csak kitalálták.
Puding e város
Ruhája ázott, zsebéből elő véve, egy pakk
félig bevert slukkolóval a téren lehorgonyoz.
Persze közeledik a birkás-bírság melyben a toll mindent
önmagával megszoroz. A szekéren kolléga
hempereg, a macskaköves fenéken pedig állnak
viharos és olykor békés galambtengerek.
Az asztaloknál éhes, villájukat kitartó
ördögök, kikből angyalt varázsolnak az esti
sörkörök. Egy seprűlovag tartja a kisírt
zsepi frontot, és hős, hisz ő az, ki eltakarít
minden cupidói mocskot. No, nézd, a rajtnál
két banyatank és egy gördeszka startra vár,
bizony mondom, itt olyan a hangulat, hogy
megáll benne a kanál.
Minden összeér
A vasárnapok, templom zörög, anyókák
egymás özvegységét vezetik, és halk kis
léptekkel bocsánatért sietnek, azért
amit el sem követtek. Útjukban megannyi
kávéházi ifjonc, kiknek száján füst lobonc
lengedez, s ezt a délutáni shot megköti, mi az esti
langy csevejt késő éji piritykébe átlöki. Köröttük
néma ténfereg, batyujában olcsó illatszerek,
papírján sajnálat-sajtoló szavak, mit egy kör
után beföd a zöld pénz vagy leszarom-hamuhavak.
Most este, a harang ismét dáridózik, nénik
elégedett arccal térnek be az ivóba, hangtalan
intik, indulhat a tivornya.
Demeter Arnold (Csíkszentkirály, 1998) Mesterszakos hallgató a Kolozsvári BBTE kommunikáció és közkapcsolatok szakán. Főként verseket ír. Publikációi olvashatók úgy magyarországi, mint erdélyi lapokban. Érdekli minden, ami régi és ritka.
Kommentare