Bordás Máté

A férfiaktól elájulni


Egy fürdőbolygón ébredtél. A pára akaratos. A felszínnek lehelete van. Felsegítenek. Ha ez egy száj, akkor mutatkozzon álltól homlokig érő arca, majd szorosabbra kötöd melleid felett a törölközőt. Eszméletlenül valaki levetkőztetett. A ruhát el kellett zárni, nyirkos lesz, penészedni kezd ittléted alatt.


Felsegítettek, most pedig valaki segítene feljebb. Ködkocka a tér, izzadnak a csempék a falon. Egy felhőből karját nyújtja egy kar, kinyúl. Amint a fejed kibukik, sikoltás csapja meg a füled. Egy fürdőbolygón ébredt ő is. Akaratos felszín, megcsúszol a lecsapódott párán, ha valaki nem fogja a kezed.


A terem száj, állától homlokáig nyálasan. Lázas és a nyakát, egy nyakkendő, szorítja a mag gravitációs ereje. A csempék is így, tapadnak a falra. Semmi sem épített csak azért, mert nagyon emberi. Egy fürdőbolygón semmi sem emberi.


A sikoltásra elengeded a kezet, hátra zuhansz, beütöd a fejed. Eszméletlenül valaki levetkőztetett. A köztes idő épp a csempéről csorog. Akad a torok. Elsőre nehéz ezt a légkört, ezt a légkört; ezt átüvölteni végre sikerül. Örömüket lelik benned, hogy mersz mutatkozni, hogy felsegíthetnek, hogy fél- elmédben nem tapadasz csempére. Ők izgalmukban csapódnak oda le. Gejlszerű extraktum a pára,

a fürdő pedig poshadt gerjedelem. Ha most érkeztél, a törülköző minden öltözeted. És nekünk: csak a törölköző minden öltözékünk.















Bordás Máté (1995, Szolnok) a Rost és a Versum szerkesztője, magyar-német tanárszakos az ELTE-n. Verseket ír, fordít, zenél.

0 comments

Recent Posts

See All
nincsváltozás.png
Kollázsok6.jpg
arrow&v