Pintér Laura

A Biblia után szabadon,

avagy széljegyzetek a Harry Potter-jelenség margójára



Aki azt mondja, nem szokott rápillantani az internetet elárasztó toplisták közül legalább néhányra, hazudik. Az emberi természetnek ősidők óta sajátja a rangsorok iránti burkolt vagy nyílt vonzalom – ha másért nem, hát azért, hogy ellenkezhessen velük. Szerencsére az önkényes és szubjektív véleménynyilvánításokon kívül, itt-ott megbízható statisztikákra épülő besorolásokkal is találkozunk; ilyen például a legnagyobb példányszámban eladott könyvek lajstroma. Habár egyes, több száz évre visszamenő alkotások kezdeti adatainak pontatlansága vagy teljes hiánya miatt számos változat kering a világhálón, a dobogósok általában ugyanazok: a Biblia, Mao Ce-Tung Vörös könyvecskéje és a Harry Potter-sorozat.

Nem is különbözhetne egymástól jobban a három helyezett. Egy szent könyv, egy diktátor idézetgyűjteménye és a századforduló talán legmeghatározóbb fantasy története. Előbbi kettő népszerűsége könnyen megindokolható történelmi, valamint társadalmi vonatkozású érvekkel, de mi a helyzet utóbbival? Miért emelkedik ki J. K. Rowling hét kötete a számtalan azonos műfajú, színvonalas alkotás közül? Hogy lehet, hogy az első rész megjelenése, azaz 1997 óta töretlen a diadalmenet, és sorra készülnek az előzmények, folytatások, illetve feldolgozások? Mi az, ami kultuszt, jelenséget formált a Harry Potterből?



Döcögős indulás

Talán csak a legnagyobb rajongók ismerik a sorozat keletkezésének körülményeit. Harry története egy Manchesterből Londonba tartó vonaton született meg. Az egyre terebélyesedő vízió gyorsan összefüggő univerzummá nőtte ki magát az írónő feljegyzéseiben, aminek ékes bizonyítéka a bőröndnyi piszkozat és feljegyzés – ám ez már egy másik, Portugáliából Angliába visszavezető út poggyásza. A sikertelen házasság után hazatérő Rowling szerény anyagi körülmények között, kávézókban körmölve öntötte formába ötleteit. A kéziratot több kiadó is elutasította, mígnem a Bloomsbury Children’s Books meglátta a hatalmas lehetőséget a történetben, és 1997-ben megjelentette a Harry Potter és a bölcsek kövét. Kirobbanó sikerét látva, valószínűleg helytálló azon feltételezésünk, hogy a nemleges választ adó ügynökségek máig átkozzák a napot, amikor visszadobták a könyvet. Az egymás után érkező díjak, a folytatások hihetetlen sikere, továbbá a meglepően gyorsan elkészülő filmes feldolgozások nem hazudnak.


Modern mítosz

Mélyreható elemzés és szoros olvasás nélkül is igen könnyen feltárulnak a sorozat azon motívumai, amelyek az emberiség legmélyebb tudatrétegeiig érnek el. Az írónő az egyetemes kultúra közismert toposzaival népesíti be világát: hőstípusok, próbatételek és témák szintjén egyaránt. A csetlő-botló, bizonytalan, ám idővel minden akadályon győzedelmeskedő főhős, a nagy tudású, szinte apaszerepben megjelenő öregember, vagy az ijesztő külsejű, ellenben hatalmas szívű behemót figurái nem hatnak az újdonság erejével – mind megtalálhatók korábbi irodalmi alkotásokban. Hasonlóan örökzöldek a könyvek taglalta főbb témák is, mint a szeretet ereje, a jó és a rossz küzdelme vagy a halál kérdése. De a majd minden részben felbukkanó próbatételek rendszere szintén ősidők óta működő narratív mozzanat.

Egy fokkal behatárolhatóbb a mű mitológiai utalásainak hálója. Az antikvitásig visszavezethető neveket viselő szereplők lépten-nyomon felbukkannak a regényoldalakon; a véges terjedelem okán azonban álljon itt csupán két példa. Sybill Trelawney, a Roxfort jóslástan tanárnője és híres felmenője, Cassandra nyilvánvalóan rájátszanak a görög mitológiára. Előbbi keresztneve felidézi a szibüllákat, a női látnokok egy csoportját, utóbbi pedig az azonos nevű trójai hercegnőre utal. Az eszményi szépségű királylány Apollótól a látás képességét kérte szerelméért cserébe, ám miután az isten megadta neki, amit kért, Cassandra visszautasította őt. Büntetése, hogy senki nem hitt jóslatainak – a mi Sybillünk többnyire ugyanezzel a problémával küzd.

Még szembetűnőbb a jámbor Remus Lupin neve. Ha esetleg nem vagyunk olyan jártasak a latin nyelvben, mint a klasszika-filológiát hallgató Rowling, és nem vesszük észre a vezetéknév és a farkas jelentésben is használt lupus szó közti kísérteties hasonlóságot, még mindig árulkodó lehet a keresztnév. Remus – pont, mint a Rómát alapító nőstény farkas által felnevelt testvérpár egyik tagja. Az írónő voltaképpen már azelőtt felfedte szereplője szőrös kis titkát, mielőtt a főszereplő vagy a befogadó megpillanthatta volna egy telihold alkalmával. Az írónő latinnal kapcsolatos előélete egyébként a sorozat más pontjain szintén tetten érhető, többek között a varázsigékben és ráolvasásokban, amelyek némi szótárazás után érdekes jelentésrétegeket tárnak fel.

A teljes európai kultúrát meghatározó antikvitás megidézése mellett a regény a szerző angol gyökerei előtt is ötletesen tiszteleg. Ki gondolná első olvasásra, hogy a Weasley család majd minden tagjának neve értelmezhető brit történelmi allúzióként? Míg a családapa Artúr királyra, addig Percy a kerekasztal egyik lovagjára, Percivalra utal; Ginny, azaz Ginevra pedig a híres király feleségének nevét viseli. A többi testvérhez is kötődnek hasonló feltevések, és habár néhányuk – az írónő rendkívüli tudatosságának és minden részletnek figyelmet szentelő szemének köszönhetően – megállja a helyét, addig a túlhajtott, szélsőséges képzettársításokat nyugodtan kezelhetjük fenntartásokkal. Kis időbeli ugrással megemlítendő egy Shakespeare-kapcsolat is: a Harry Potter női főszereplőjét ugyanis gyakran hozzák összefüggésbe a Téli rege Hermionéjával.

A hagyományba ágyazódás azonban közel sem borítékolja a sikert: sem nem szükséges, sem nem elégséges feltétele annak, sőt túlzott alkalmazása veszélyezteti az alkotás eredetiségét. Esetünkben szerencsére szó sincs ilyesmiről, hiszen J. K. Rowling frissen, aktuális színben ábrázolja a toposzokat, ily módon modern mítoszt teremtve és ajándékozva olvasóinak.



Inverz szabadulószoba

A szabadulószoba negatívja – azaz egy olyan (a tárgyalt könyvekről szólva természetesen mentális) tér, amiben egyre inkább el szeretnénk mélyülni ahelyett, hogy a kiutat keresnénk belőle. Harry Potter világa pont ilyen; egy játékos, alkotásra fogékony elme szülte univerzum. Legtöbb dicséretet érdemlő vonása vitathatatlanul a teljessége: részletgazdag kidolgozása azt sugallja, hogy a szerző sokkal többet írt meg, mint amennyit megosztott a nyilvánossággal. Külön öröm, hogy az innovatív ötletek pazar nyelvteremtő képességgel párosulnak, olyan neologizmusokat szülve, mint a kviddics, az önoltó vagy a galleon. Az új nyelvi elemek elősegítik, hogy a befogadó olvasás közben ténylegesen úgy érezze, kiszabadult a mindennapokból – nem más ez, mint az eszképizmus netovábbja.


Vissza a való életbe

Nemcsak azok számára érdekes olvasmány a szóban forgó sorozat, akik egy kis szünetre vágynak a való életből; a rendkívüli szociális érzékenységgel rendelkező, társadalmi problémákra kihegyezett alkatok ugyanúgy megtalálják benne, amit keresnek. Éppen az eszképizmust szintén megalapozó részletgazdagság szavatolja, hogy a hét könyv valódi, múltbeli és mai közösségi dilemmákat is képes pedzegetni. Az alkotás egyik fő erkölcsi kérdése vitathatatlanul a fajgyűlölet. A mágikus Anglia hagyományos berendezkedése vérségi alapon működik, és olyan kategóriák fémjelzik, mint az aranyvérű, a félvér vagy a mugli születésű (pejoratív kifejezéssel sárvérű). A főgonosz Voldemort is tagadhatatlanul rasszista. Jellemző, hogy ellenben ő maga nem mutathat fel tiszta, csak varázslókból álló családfát, hiszen félvér. Leghűségesebb követői közé tartozik a Malfoy család, amelynek meghatározó külső tulajdonsága a szőke haj – pont, mint a nemzetiszocialista ideológia által felsőbbrendűnek tartott árja fajé.

A rasszizmus mellett a rabszolgatartás dilemmája szintén hangsúlyosan jelenik meg a műben. A házimanók függő helyzete igen plasztikusan reflektál a múlt századok emberi jogokat tipró intézményére, amely a regényuniverzum szereplőit épp úgy megosztja, mint tette a valós társadalommal: néhányan minden erejükkel küzdenek ellene (Hermione), mások saját kényelmüket szem előtt tartva a változás ellen vallanak (a már emlegetett Malfoyék), megint mások passzív szemlélőként tekintenek a problémára (a Roxfort egy-egy tanulója).

Minden mágiával kapcsolatos mozzanat ellenpontja a Dursley család, amely szinte az összes kötetben keretszerűen tűnik fel: Harry minden évben tőlük indul el a Roxfortba, majd hozzájuk tér vissza a nyári szünetre. Vernon, Petunia és Dudley nyilvánvaló, nevetséges és éles karikatúrák – a vaskos vonásokkal megrajzolt alakok görbe tükröt mutatnak a korlátolt, szemellenzős nyárspolgároknak, akik számára a látszat fenntartása, a külsőségek általi pozitív megnyilvánulás az egyetlen érték. Parodisztikus funkciójukból adódóan nem igazán változnak a cselekmény előrehaladtával – habár statikusságuk okaként rövid szerepléseiket is megjelölhetjük.



Fejlődő fejlődésregény

Fejlődik azonban Harry, Ron és Hermione. A sorozatos kihívásokkal való szembesülés az ügyetlen tizenévesekből érett, kitartó, felelősségteljes fiatal felnőtteket formál. Felnövéstörténetükkel párhuzamosan a regénynarratíva is egyre sötétebbé, komolyabbá válik – a hetedik kötet baljós hangvétele köszönőviszonyban sincs az első rész néhol idillbe hajló, gyermeki légkörével. E dinamikusan változó, árnyalatait folyamatosan alakító elbeszélés pedig nem tűri meg a statikus befogadói magatartást: az olvasónak szintúgy fejlődnie, érnie és komolyodnia kell. Azon szerencsések, akik a Bölcsek köve megjelenésekor léptek olvasó korba (így azonnal belekezdhettek a kötetbe), szó szerint a sorozattal együtt nőttek fel, ám a rajongói közösségbe később bekapcsolódók esetében szintén megfigyelhető a – többnyire nem tudatos – lelki és szellemi érés. Ennek fényében bátran állíthatjuk, hogy a szerzőnek alkotásán keresztül sikerült valódi eseményt csinálnia egy sokak által passzívnak tekintett tevékenységből, az olvasásból.


A kákán a csomót

Az igazán nagyhatású, tömegeket megmozgató sikerműveknél kikerülhetetlenek a hol jogos, hol megalapozatlan támadások. Így Harry történetét is számos vád érte megjelenése óta, amelyek közül az egyik kiemelkedően aktuális a szexizmusé. Sarah Zettel írónő Hermione Granger és a szexizmus vádja című tanulmányában hallatlan éleslátással hárítja el a leggyakrabban felmerülő rágalmakat (miközben jó érzékkel tartja fenn a sorozat iránt elfogultságot sejtető, személyes hangvétel és az objektív szakértelem közötti egyensúlyt). Rávilágít: a női emancipáció heves védelmezőinek visszatérő érvelési hibája, hogy a szövegkörnyezetből kiragadott idézetekkel támasztják alá állításaikat. Könnyű arra hivatkozni, hogy a műben Ginnyhez többször kapcsolódik az ostoba jelző, ha elsiklunk afölött, hogy a lekicsinylő jellemzés egy gátlástalan sorozatgyilkostól, Voldemorttól származik. Hasonlóan használják a fiú szereplők Hermionéról megfogalmazott, gyakran negatív véleményét (abszolút figyelmen kívül hagyva a tényt, miszerint a regénysorozat által feldolgozott időtartam nagy részében gyerekekről vagy kamaszokról van szó, akiktől nem lehet és nem is szabad elvárni, hogy minden esetben helyesen ítéljék meg környezetüket, sőt). Arra azonban nem gondolnak a bizonyára jó szándékú véleményformálók, hogy a szereplők véleménye nem azonos a szerző véleményével – és Rowling művénél e téves feltételezést még az én-elbeszélés szülte rendszeres szerző-narrátor összemosás sem magyarázhatja, hiszen a könyvek elbeszélője egyes szám harmadik személyű. Attól, hogy egy fiktív karakter szexista (habár szoros értelemben itt erről sincs szó), sem a mű, sem az író nem az.

Kevésbé indokoltak, ám annál izgalmasabbak a vallással kapcsolatos vádak: szentségtörés, sátánizmus, a való életben démonokat megidéző varázsigék – a papok és egyéb egyházi személyek az istenkáromlás legkülönfélébb címkéivel ruházták és ruházzák fel a Harry Potter-könyveket. Vádjaik megcáfolása éppúgy nem feladata ezen írásnak, mint azok alátámasztása; az egyén elidegeníthetetlen joga a gondolkodás szabadsága, így az is, hogy ő maga döntse el, mit tud összeegyeztetni meggyőződésével és mit nem. Egy azonban biztos: a sorozat iskolai betiltásával (amelyre többek között 2019-ben került sor Tennessee egy katolikus iskolájában) vagy a precedenssel szintén rendelkező könyvégetéssel csupán azt érik el a tiltakozók, hogy újra és újra fókuszba helyezik Rowling szellemi gyerekét – régóta tudjuk, hogy nincs vonzóbb annál, ami tilos.



Az adaptáció kudarca?

A sorozat tárgyalása kapcsán megkerülhetetlen a filmes feldolgozások megemlítése. A vélemények megoszlanak: míg a magukat vérbeli „potterhead”-nek tartók egy része kategorikusan elutasítja a nyolc mozit, mondván több ponton megsértik a könyvhűséget, illetve rendkívül hiányosak, addig legalább ennyien vannak azok, akiket a szélesvásznon megelevenedő varázsvilág nyert meg a regényeknek. Sikerült vagy kudarcot vallott a kétdimenziós átültetés? Az utóbbi álláspont mellett felhozott érvek között előkelő helyet foglal el a fontos mozzanatok és szereplők említett elhagyása. E jelenség azonban egyáltalán nem egyedi, hovatovább a véges időkeret miatt elkerülhetetlen: egy egész estés mozifilmbe lehetetlen vállalkozás volna három-, négy- vagy ötszáz oldalt belesűríteni. A Warner Bros. keze alatt születő feldolgozások így is egytől egyig meghaladják a kétórás játékidőt.

A kulcskérdés sokkal messzebbre mutat a Harry Potter egyedi eseténél. Az irodalommal, a filmművészettel vagy a kettő határmezsgyéjével foglalkozóknak elsősorban arra kell megtalálniuk a választ, mi egy adaptáció feladata. Valószínű, hogy nem az alapszöveg betűről betűre való visszaadása. Amíg a téma szakértőinek sikerül lezárniuk eme felettébb izgalmas és fontos diskurzust, elégedjünk meg annyival, hogy kaptunk nyolc minőségi, látványos, a brit színészszakma krémjét felvonultató mozit, amelyek magával ragadó lenyomatát nyújtják J. K. Rowling szövegeinek.


Jókor, jó helyen

Mit is mondhatnánk összegzésképp? Adott egy könyvsorozat, amely kinevelt egy teljesen új olvasói generációt. Hogy mi áll a siker mögött? Biztos választ talán húsz oldalban sem adhatnánk. Lehet, hogy csupán jókor volt jó helyen az írónő. Két század határán alkotott valamit, amit meghökkentő gyorsasággal, lelkesedéssel és odaadással tett magáévá gyerekek (és felnőttek) tömege – saját aktuális, modern mítoszukként fogadva azt el. Áldásosan találkozott a valamihez való ragaszkodás igénye és egy erre alkalmas szellemi termék születése. Azt azonban ne feledjük, hogy a szerencse csak azt találja meg, aki és ami arra érdemes: egy többrétegű, minden korhoz és nemhez közel álló témákat taglaló, hihetetlenül komplex történet pedig mindenképpen megérdemli, hogy kegyelje a sors. Akár (majdnem) annyira, mint a Bibliát.







Felhasznált irodalom
James Clear, Best-Selling Books of All-Time, url: https://jamesclear.com/best-books/best-selling.
Csabai Bernadett: Minden idők legnagyobb bestsellerei: a legtöbbet eladott könyvek a világon, B Cool Magazin, 2021, url: https://bcoolmagazin.hu/minden-idok-legnagyobb-bestsellerei-a-legtobbet-eladott-konyvek-a-vilagon/.
Hegedűs Attila, Betiltották a Harry Potter-regényeket egy amerikai katolikus iskolában, url: https://www.puliwood.hu/hirek/betiltittak-a-harry-potter-regenyeket-amerikai-katolikus-iskolaban-267882.html.
Kránicz Bence, Betiltották a Harry Pottert egy iskolában, mert a pap szerint igazi átkok vannak benne, 2019,url: https://nlc.hu/eletmod/20190902/harry-potter-betiltas-pap-iskola/.
Sarah Zettel, Hermione Granger és a szexizmus vádja = Harry Potter világának feltérképezése, szerk. Mercedes Lackey, Leah Wilson, Debrecen, Gold Book, 2007, 100119.
Wikipédia, Harry Potter, url: https://hu.wikipedia.org/wiki/Harry_Potter#A_kezdetek.
Wikipedia, List of best-selling books, url:https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_best-selling_books.
Harry Potter Wiki, url: https://harrypotter.fandom.com/wiki/Remus_Lupin#Etymology.

Képek forrásai:

1.      Rowling korai rajza néhány szereplőről: https://www.creativebloq.com/news/jk-rowlings-early-harry-potter-sketches-are-a-must-see?fbclid=IwAR1Oy1w0ItZ3BkE6pttkzb6--26Uct4v7H4Mo--Kk5YObAGmrYJaHqrxxfE  (Letöltés időpontja: 2022.03.21.11.17)

2.      A második kötet 20. évfordulós kiadása: https://fidelio.hu/konyv/megjelent-a-harry-potter-jubileumi-diszkiadasanak-masodik-kotete-163816.html?fbclid=IwAR0InnKU2Ix3sWU6QYyclFMqHziC2q5tTCZ5BmjvaY0f48Atb19-_e6FNr4  (Letöltés időpontja: 2022.03.21.11:19)

3.      J.K. Rowling és a három főszereplő (Daniel Radcliffe, Rupert Grint, Emma Watson) 2011-ben, az utolsó film londoni premierjén: https://ew.com/gallery/harry-potter-and-deathly-hallow-part-2-premiere/  (Letöltés időpontja: 2022.03.21.11:32)


4.      A szerző és a sorozat zárókötete, a Harry Potter és a Halál ereklyéi: https://armazemdecultura.wordpress.com/jk-rowling-author-photo-harry-potter-and-the-deathly-hallows-book-cover-photo/?fbclid=IwAR3KzNJEU3x1NG8ZJoVUSQmHLyAtjEdvFJAOXJLYXEVRGBoQPUigqivaq30  (Letöltés időpontja: 2022.03.21.11:21)


0 comments

Recent Posts

See All
hélóóó.png