Danszki Fruzsina Klára

21 vallomás, 9 hazugság

Ez egy üzenet neked arról, hogy nem biztos, hogy maradok

Hogy hozzászoktam, hogy csak magamba kapaszkodhatok

Hogy egy ideje jobban esik hangüzenetben beszélni, mint élőben Hogy az életemet senki nem veheti el tőlem

Hogy néha irigylem a kamaszokat, akiket senki sem vár haza Hogy igazából senkit nem érdekel a másik baja

Hogy vannak ezek a mondatok, amiket addig hajtogatok, amíg igaznak nem érzek

Hogy mióta veled vagyok, nem is élek

Hogy melletted egyszer csak elpárolgok

Hogy még jó kedvű is azért vagyok, mert te, meg a túl nagy elvárások

Hogy vannak mondatok, amik egyszerűen csak hazugságok, és hogy vannak azok a mondatok, amikről csak én tudom, hogy szerelmi vallomások

Hogy mióta veled vagyok, a személyiségemet nem nyomja el ezer szorongás

Hogy jézusom, milyen jók vagyunk már

Hogy azt hiszem, kicsit távolságtartó voltam tegnap

Hogy nem akarom, hogy te mindent megkapj

Hogy amikor vigasztaltál, direkt álltam ellen

Hogy aztán próbáltam rájönni mi van a szemedben, de nem ment

És hogy vannak ezek a mondatok, amik nem hagynak nyugodni Hogy jó lenne valakit felpofozni

Vagy hogy jó lenne egy olyan országban élni, ahol a szürkület egy egész napszak

Hogy félek, hogy lesznek olyan barátaim, akik örökre megmaradnak

Mert hogy vannak ezek a mondatok, amiktől félek

Hogy csak amikor megöregszem, veszem észre, hogy élek.

Hogy sohasem tudtam mit kezdeni a kékszeműekkel és később sem fogok

Hogy csak amikor elköltözök, veszem észre, hogy otthon vagyok

Hogy vannak ezek a mondatok, amikkel lepergetem a felelősséget Hogy az én jövőm nem egy ígéret

Hogy az én jövőm csak megtört fény és pára

Hogy az irántad érzett szeretetem, hogy vannak ezek a mondatok, hogy ne kérj tőlem semmit, hogy az én jövőm még csak egy titok

Danszki Fruzsina filmdramaturg szakon végzett az SzFÉ-n 2020-ban. Jelenleg a Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet szövegíró munkatársa. Budapest, Békéscsaba és Berlin az otthona.

(Borítókép: Oliver Kusio)