Lukács Flóra

Áramütés



A vörös korallzátony,

kipreparált érrendszer.

Medúza testem világít.

A meztelen gyöngyhalász bokáján

vörös foltot hagy az áramütés,

elsötétül a borostyánszínű szeme,

vádol a kék sziklafal,

a tengeri sünök elfordítják tüskéjüket,

a kagylók összeszorítják szájukat,

a halrajok a sziget felé menekülnek,

a sós szél piros delfinek húsát szárítja a parton.



Korall


Délután az ablakban ültünk,

addig rágtuk a méteres,

erdei gyümölcsös Hubba Bubbát,

amíg a táj szaharavörös lett.

Az arcod megcsontosodott,

álladon borosta nőtt,

megnyúlt a lábad, a karod.

Átfogtad egy csatakos ló nyakát,

szádba vetted a fémzablát,

a hátára ültél és a vízbe gázoltál.

Bokáig süllyedtem a homokba,

mire fekete lett a sziklaszirt,

feketék a hullámok habjai,

elsötétült a szemem, a hajam, a bőröm.

Csak a korallzátony vöröslött,

mint egy kipreparált érrendszer.


















Budapesten született 1994-ben. Miskolcon nőtt fel, jelenleg Budapesten él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem szabad bölcsészet szakán és az ELTE BTK irodalom- és kultúratudomány mesterszakon végzett. Versei jelentek meg az Apokrif, Pannon Tükör, Eső és Műút folyóiratokban.

0 comments

Recent Posts

See All
Kollázsok6.jpg
arrow&v