Lukács Flóra
Áramütés
A vörös korallzátony,
kipreparált érrendszer.
Medúza testem világít.
A meztelen gyöngyhalász bokáján
vörös foltot hagy az áramütés,
elsötétül a borostyánszínű szeme,
vádol a kék sziklafal,
a tengeri sünök elfordítják tüskéjüket,
a kagylók összeszorítják szájukat,
a halrajok a sziget felé menekülnek,
a sós szél piros delfinek húsát szárítja a parton.
Korall
Délután az ablakban ültünk,
addig rágtuk a méteres,
erdei gyümölcsös Hubba Bubbát,
amíg a táj szaharavörös lett.
Az arcod megcsontosodott,
álladon borosta nőtt,
megnyúlt a lábad, a karod.
Átfogtad egy csatakos ló nyakát,
szádba vetted a fémzablát,
a hátára ültél és a vízbe gázoltál.
Bokáig süllyedtem a homokba,
mire fekete lett a sziklaszirt,
feketék a hullámok habjai,
elsötétült a szemem, a hajam, a bőröm.
Csak a korallzátony vöröslött,
mint egy kipreparált érrendszer.
Budapesten született 1994-ben. Miskolcon nőtt fel, jelenleg Budapesten él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem szabad bölcsészet szakán és az ELTE BTK irodalom- és kultúratudomány mesterszakon végzett. Versei jelentek meg az Apokrif, Pannon Tükör, Eső és Műút folyóiratokban.
Comments