Kugler Viktor

állat

felhasadnak lépteim,

szétsüllyedek labirintus-nyomaimban.

belém merevednek nyújtózásaim.

a régészek felfedezik bennem

az állatövi jegyek fosszíliáit.

ősszájú hangok karmolnak torkomba,

nyelvemig hasítanak.

omladozó sziklaüreg az orgánumom,

halott barlangrajzok laknak benne.

retina

leválok a szemedről,

imitálom a tárgyakat,

mégis elmozogsz előlem.

elképzelem, ahogy a zuhanás

beléd roncsolódik.

felkészülök, hogy milyen is lesz

szétmosódni a szemedben.

horizont tekinteteid elnagyolt fények,

szürkületi vakságommal beszennyezem.

kipreparállak pillantásaimmal,

de eltűnsz a szemem mögött.

terjeszkedek, és belém öregedik az időd,

tér leszek, a szóköz csendje.

a testemen át belecsúszom a semmibe.

a kilátás örömét magammal viszem.

migrén

kopott szenteltvíztartó a nyitott koponyám,

agyam színes atlantiszi templom.

gondolataim érzelmes papok,

szervként lóg szájukból a fohász.

hidraulikus prés az ég, fejem tetejére

lapul. a süllyedés súlyától koponyám

belém nyomódik, és torkomba

masszírozódik a kilapított hallgatás.

fülemben eltévednek a szavak.

hánykolódnak bennem

a rosszul megtanult imádságok,

mint bátor hajók, amik bárhova vihetnének.

eltévedni nincs térképem.

felfedezni nincs elég tájam.

megérkezem émelygésed közelébe.

kezdődő reinkarnációd vagyok,

még sötétebb szobák a gyógyszereim.

telt szörnyek szőrösödnek bennem,

leborotválom magamról ijesztő arcukat.

Kugler Viktor 1993-ban született Budapesten. A költészet mellett pedagógiával és újságírással foglalkozik. Tanulmányait Székesfehérváron és Budapesten végezte Tanítóképző Főiskolán. Eddigi szövegeit az Irodalmi Jelen, a KULTer.hu, az Apokrif Online, SZIFONline és a Látó közölték.